Rendeletek tára, 1914

Rendeletek - 405. A m. kir. pénzügyminiszter 1914. évi 140.800. számú körrendelete valamennyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz, a m. kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatalhoz és valamennyi m. kir. adóhivatalhoz, a törvénykezési illetékről szóló 1914. évi LIII. t.-c. életbeléptetéséről és végrehajtásáról.

3066 405. 140.800/1914. P. Ü. M. sa rozatokra nézve megállapított illeték alá estek, az ügy érdemében hozott ítéletekre nézve megszabott illeték felével lesznek megterhelve. Ennek megfelelően tehát az itt említett határozatok illetéke a per vagy az eljárás tárgyának értékéhez képest a törvény 14. vagy 15. §-ában meghatározott illeték fele részével rovandó le, azonban ez az illeték, a törvényszakasz utolsó bekezdésének rendelkezése értelmében, soha nem lehet kisebb, mint amennyi a tárgy értékének alapul vétele mellett a 11. §. értelmében járna. Amennyiben tehát a 14. vagy 15. §. szerint járó illeték fele része ennél kevesebbet tenne ki, azt az illetéket kell leróni, amely áz értéknek megfelelően a 11. §. értelmében járna. Kétségtelen, hogy amennyiben a szóbanforgó illeték a 14. és 15. §-ban meghatározott illeték fele részével állapítandó is meg, nem a megítélt tárgy értéke, hanem a per vagy az eljárás tárgyának értéke veendő értékalapul. A törvényszakasz 3. pontjában jelzett ítéletek után eddig szintén a közbenszóló határozatokra megállapított illeték volt lerovandó, jövőben ezek után a 14. vagy 15. §-ban meghatározott teljes illeték fizetendő, és pedig a per vagy az eljárás tárgyának értéke után. A törvény 17. §-ához. A polgári perrendtartás 588—605. §-aiban szabályozott fizetési meghagyásos eljárásban a fizetési meghagyás után, a törvény 17. §-ában foglaltak értelmében, negyedrésze jár annak az illetéknek, amely az eljárás tárgyát képező értéknek megfelelően a 14. vagy 15. §. értelmében az ítélettől járna. A törvény 18. §-ához. Eddig is érvényben volt rendelkezést tartalmaz a törvény 18. §-a, azonban ki van egészítve a rendelkezés azzal, hogy a szakaszban jelzett esetben, az ítélet után lerovandó illetéken felül, vagyonátruházási illetéket fizetni nem kell. Különösen szem előtt tartandó a törvénynek ez a rendelkezése, s kerülni kell, hogy a felek alap nélküli illetékek kirovásával terheltessenek. ' A törvény 19. §-ához. A törvény 19. §-a intézkedik az illetékmentes határozatokról. A szakaszban nincs kimerítően felsorolva mindaz a határozat, amely illetékmentességben részesül, hanem általánosságban ki van mondva,