Rendeletek tára, 1899

Rendeletek - 68. A földmivelésügyi m. kir. minister 1899. évi 9679. számú körrendelete valamennyi törvényhatósághoz, a vértetű kötelező irtása tárgyában.

Í8. 9679/1899. F. M. sz. 409 megöli a rovart és légmentesen elzárja a sebet. Minthogy azonban ezek az anyagok a petroleum-emulsiónál drágábbak, azokat csak egy-két fánál lehet alkalmazni. Hogy ha a fák valamennyi vértetves sebének tisztításával készek vagyunk, akkor következik, hogy a már petroleum-emulsióval, vagy egyéb zsiradékkal megtisztított sebeket akár fatapaszszal, akár az arra a czélra külön készített kátránynyaJ bevonjuk, hogy oda vértetű többé Újból le ne telepedhessék. A sebek bevonásához használt anyagnak olyannak kell lennie, hogy azt egyrészt az eső le ne moshassa, másrészt hogy az a fát ne bántsa. Ilyen fatapasz lehet az u. n. oltóviasz is, de jobb, ha azt kátrányból olyan módon készítjük, hogy egy vas- vagy cserépedényt 2

/

3_n

y^

ra bármiféle kátránynyal megtoltunk s azt szabadban, nyiit tűz fölött addig melegítjük, míg jól meg nem sűrűsödik. E melegítésnek az a czélja, hogy igy elpárologhassanak a kátrányból azok az alkotó vagy benne rejlő részek, melyek a fára nézve esetleg romboló hatással bírnának. Az igy előkészített kátránynyal azután bevonjuk a sebet úgy, hogy a kátrány annak felszínét, mint igen vékony réteg, teljesen védje. A seb eme bevonását semmi esetre sem szabad elmulasztani, mert a ki azt elmulasztja, az el legyen készülve arra, hogy abban a sebben, a melyből a vértetűt ő ma kiölte, két hét múlva ismét újabb és nagyobb vértetüfoltot fog találni. A vértetű ugyanis — bármilyen kicsi — mégis szerfelett szapora rovarfaj. Évenként 12—14 ivadéka van s egy-egy vértetűnek 30—100, sőt 120 utóda lehet és pedig mind nőstény, mely himet nem ismer, hanem párzás nélkül — folytonosan eleveneket szül, még pedig úgy, hogy a ma született vértetű 12 nap múlva maga is újra szaporít.