Rendeletek tára, 1899

Rendeletek - 68. A földmivelésügyi m. kir. minister 1899. évi 9679. számú körrendelete valamennyi törvényhatósághoz, a vértetű kötelező irtása tárgyában.

410 . 68. 9679/1899. F. M. sz. Ez az óriási és gyors szaporodása teszi a vértetűt a fák veszélyes ellenségévé és az teszi kötelességünkké azt is, hogy a vérteives fáinkat többször tisztogassuk végig. Nem szabad tehát azt hinnünk, hogy a sebhelyeknek kátrány nyal való bekenésével munkánknak már végére értünk. Ez végzetes hiba lenne, mert a munka javarésze, habár az már könnyebb lesz, csak ezután következik. Egy hét múlva az irtás után ugyanis újból végig kell vizsgálnunk a megtisztitott fákat s a hol újabb vértetűfolt y.&n, azt most is úgy kell irtani, mint az első esetben. Ezen tisztogatást azután annyiszor ismételjük, mig a vértetű fánkról végleg ki nem pusztul. Az első évi irtás tehát sok munkával jár ugyan, de ne feledjük azt, hogy ha ez a munkánk alapos volt, akkor egy, vagy legkésőbb két évi munkával teljesen kiirtjuk a tetűt; de ha munkánk csak kapkodás és felületes volt, akkor tíz év múlva is nyakunkon lesz a vértetű. Vigyázni kell különösen arra, hogy vájjon a vértetü nem mutatkozik-e már a hajtások hegyein, a fattijilhajtásokon (koronában és a tő alján), vagy a hajtások szemein is úgy, mint a hogyan azt a csatolt szines nyomású táblán a C-vel jelölt gallyon végig, a D-vel jelölt gallyon pedig az a és b betűvel jelölt helyen látjuk. Igaz, hogy magasabb fáknál ez utóbbi dolog nehéz, mert az ember szeme olyan messzire nem lát el; de ne feledjük el, hogy ha a törzs és rajta az esetleg előtörő fattyúhajtások tiszták, valamint hogy ha a koronának az a része is tiszta, a melyet alulról megvizsgálhattunk: akkor föltételezhetjük, hogy a fa tiszta és munkánk sikerült! De et még ne nyugtasson meg bennünket végleg, hanem állandó teendőnk azután is az legyen, hogy a fákat vértetü dolgában mindig a legéberébb figyelemmel kisérjük s a hol a vértetének csak valami nyoma akad, hogy azt rögtön és már csirájában fojtsuk el.