Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5527 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5528 ságpolitika megismétlése, a katasztrofális örökséget okozó gazdasági voluntarizmus folytatása tehát több mint felelőtlenség, gazdasági öngyilkosság lenne. Nincs esély tehát arra, hogy a jövő esztendőben a reálisan megalapozható 1 százalékos gazdasági növekedés helyett közel 10 százalékos növekmény valósuljon meg, ami ahhoz kellene, hogy a Parlament modernizációs képviselőcsoportjának és néhány érdekképviseleti szervnek a konkrét adócsökkentési javaslatai végrehajthatók legyenek. Ekkora gazdasági növekedés hiányában e javaslatok érvényesítése vagy 25—30 százalék közötti inflációval, vagy több mint kétmilliárd dolláros újabb eladósodással fedezett hatalmas költségvetési hiánnyal járna együtt. A meglévő és megszerezhető piacok, valamint a rendelkezésünkre álló gazdasági struktúra kemény korlátot állítanak a gazdasági növekedés elé. Ilyen körülmények között, vajon kiválthat-e gyors teljesítmény- és jövedelemnövekedést egy nagymértékű adócsökkentés? A válasz egyértelműen az, hogy nem. Hamis az az illúzió, amit nagyon sokan táplálnak, hogy az adóterhek nagymértékű csökkentése a teljesítmények gyorsütemű növekedésével képes pótolni az államháztartásból kieső bevételeket, fellendíteni a gazdaságot. Ezt a koncepciót sokan képviselik. A legszélsőségesebben a Vállakozók Országos Szövetsége, de hasonló véleményen van a Gazdasági Kamara, a SZOT, és más érdekképviseleti szervek is. E nézetek képviselői szívesen hivatkoznak nemzetközi tapasztalatokra. És az adószintet csökkentő országok gyakorlata kivétel nélkül azt bizonyítja, hogy néhány évig az adócsökkentés törvényszerűen apasztotta az államháztartás bevételeit. A gazdasági növekedés csak hosszabb távon pótolhatja a kieső állami bevételeket és abban is csak nagyon áttételesen mutatható ki sok más dinamizáló tényezővel együtt az adócsökkentés hatása. A gyakran emlegetett országok mindegyikében növekedett a költségvetési hiány, vagy drasztikusan csökkentették a költségvetés jóléti kiadásait. És a magyar gazdaság, benne a költségvetés, nem rendelkezik rövidtávú mozgósítható tartalékokkal. Növekvő költségvetési hiányt sem a megtakarítások növelése, sem a külföldi adósság növelése nem finanszírozhatja. A költségvetés kiadásainak nagyobb mértékű csökkentése, miként azt az előző napirend vitája is bizonyította, irreális célkitűzés lenne. Félreértés ne essék: nem vitatom az adómértékek csökkentésének szükségességét. Ellenkezőleg: magam fogalmaztam meg elsőként ezt a programot az Országgyűlés júniusi ülésszakán. A Kormány előterjesztett javaslatai kivétel nélkül ezt a célt szolgálják. Törvényjavaslataink mindegyike megfelel a júniusban elfogadott program célkitűzéseinek, koncepciójának és szellemének. Csupán a mértékekről, az ütemezésről, a realitásokról van vita a Kormány és a nagyobb mértékű adócsökkentést sürgető nézetek képviselői között. Némi leegyszerűsítéssel azt is mondhatnám: sokan a Parlament által júniusban elfogadott hároméves program teljes megvalósítását kérik számon a Kormánytól most, egyetlen esztendő alatt. Ez az, amit felelősséggel nem vállalhatunk! A második nagy kérdéskör: maradjon-e minden változatlan 1990-re, s csak akkor kerüljön sor az adótörvények módosítására, ha a javasoltnál nagyobb lépések tehetők meg? Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága azt javasolta, hogy a Kormány vonja vissza az adótörvényeket. Kinek használ, ha minden marad változatlan? A költségvetés pozíciói nem romlanának. Sőt! Még javulnának is azzal, ha az 1989-es adórendszer tovább élne a jövő esztendőben is. De nem javulna a gazdálkodási szféra, mindenekelőtt a kis- és középvállalatok, az egyéni vállalkozók helyzete, a béremelésekkel együtt progresszíven nőnének a lakosság adóterhei, nem jutna kifejezésre az adórendszeren belül a vállalkozások ösztönzése, a műszaki fejlesztés, a befektetések és a megtakarítás nagyobb preferálása, nem lenne mód a működő adórendszer megismert kisebb-nagyobb ellentmondásainak megszüntetésére, a különböző tulajdonformák és az áruforgalom különböző területei között ma még meglévő eltérő adózási feltételek csökkentésére, a sokat emlegetett versenysemlegesség további közelítésére. Újabb egy évet veszítenénk, ami a gazdaság, az ország veszteségeit növelné. Meggyőződéssel mondom mindezt, annak ellenére, hogy vannak olyan érdekcsoportok, amelyek lebecsülik a javasolt változtatásokat és amolyan önsorsrontó módon azt hangoztatják: ha már nem kapunk nagyobb engedményeket, akkor a kisebbekből sem kérünk. Nem hiszem, hogy az állampolgárok és a vállalkozók többsége így vélekednék. Ez a magyarázata annak, hogy a Kormány nem vonja vissza előterjesztéseit, hanem a Parlament színe elé terjeszti azokat. A harmadik nagy kérdéscsoport: most döntsön-e a Parlament az adótörvények elfogadásáról vagy csak decemberben, a jövő évi költségvetési törvényjavaslattal együtt? Kétségtelen, hogy a költségvetés és az adóbevételek közötti szoros összefüggés indokolhatja a decemberi döntést. Az sem vitatható, hogy a rendkívül sok módosító indítvány elbírálása, technikai kezelése a mostani döntést nehézkesebbé fogja tenni. A Kormány nevében mégis azt javaslom, hogy a Parlament ezen az ülésszakon döntsön az adótörvényekről. Teszem ezt azért, mert ez az egyik fontos módja, biztosítéka annak, hogy az adóbevételekre építsük a költségvetés kiadásait és nem a kiadásokra rendeljük az adók mértékét. Ismerjük a jövő évi költségvetés legfontosabb célkitűzéseit, lehetséges előirányzatait, ezek alapján eldönthetőek a bevételt meghatározó adómértékek. A gazdálkodási, vállalkozási szféra jövő évi felkészüléséhez az adóztatás szabályainak és feltételeinek ismerete nélkülözhetetlen. Fontos szempont, hogy a gazdálkodók minél előbb megismerjék: mire számíthatnak a jövő esztendőben, mire építhetik gazdasági kalkulációikat. S végül, de nem utolsó sorban, meg kell említenem egy technikai szempontot is: december végi döntés esetén rendkívül megnehezedik a végrehajtásra való felkészülés. Végül még egy általános kérdésről kell szólnom: a jogi bizottság képviseletében Tallóssy Frigyes képviselő úr vetette fel, hogy most ne kerüljön sor új törvények jóváhagyására, hanem csak a meglévők módosítására, így nem kellene újra tanulni a jogalkalmazóknak és az