Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-67
5529 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5530 érintetteknek az új törvényeket, egyszerűbb lenne alkalmazniuk. Ha valóban csupán egy-egy adómérték módosításáról lenne szó akár a vállalkozási nyereségadó-törvényben, akár a személyi jövedelemadó-törvényben, ez lenne az ésszerű megoldás. A javaslatok célja azonban ennél több: egyrészt — sok jogos igénynek megfelelően — törvényszintre emelni és egységesíteni az eddigi kétszintű szabályozást, azaz: beépíteni a törvényekbe az eddigi végrehajtási rendeleteket is; másrészt nem csupán egy-egy adómérték módosításáról, hanem a preferenciák kiegészítéséről és módosításáról, egymással összefüggő szabályok megváltoztatásáról is szó van, ami kisebb kiegészítésekkel megoldhatatlan. Ezért javasoljuk a törvények újraalkotását. Az írásban kiosztott módosító javaslatok, az eredeti törvényjavaslatok jogtechnikai, szerkesztési hiányosságainak túlnyomó többségét már kiküszöbölik. Tisztelt Országgyűlés! Az előkészítő viták során talán a legtöbb támadás a vállalkozási nyereségadó tervezett mértékét érte. Kétségtelen, hogy a 45 százalékos adószint a 18 százalékos tervezett osztalékkal együtt az állami tulajdonú vállalatok körében nem csökkentené, hanem egy százalékkal növelné a jövedelemcentralizáció mértékét. Az egyéni és társas vállalkozások adóterhe így is jelentősen, 9 százalákkal csökkenne. A költségvetés kiadási oldalának feszültségei nem tették lehetővé, hogy az adóbevételek nagyobb mértékű csökkentésének fedezetét kiadáscsökkentéssel teremtsük meg. A megoldás csak az lehet, hogy az adórendszeren belül keressük meg a további mérséklés forrásait. Egy százalék adószint-csökkentés 2,6 milliárd forintba kerül. További 10 százalékos csökkentés — amit a modernizációs képviselőcsoport ajánl, néhány érdekképviseleti szervvel együtt — megalapozhatatlan. A Kormány kompromisszumként azt ajánlja, hogy az eredetileg javasolt 45 százalék helyett a nyereségadó mértéke 40 százalék, 3 millió forint nyereségig 35 százalék, az állami tulajdon utáni részesedés mértéke 18 százalék helyett 20 százalék legyen. Ez a módosítás 10 milliárd forintos bevételcsökkenést eredményezne a költségvetésben. Ennek részbeni fedezetét a nyereségadó-kedvezmények olyan mértékű csökkentésével javasolja pótolni a Kormány, hogy az érintett vállalati, szövetkezeti kör adóterheit nem növeli, kedvezményeit az adócsökkentés mértékének megfelelő nagyságrenddel csökkenti. A preferencia mértékének így nincs sem adónövelő, sem árnövelő hatása. Ennek megfelelően a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és -kereskedelem 40 százalékos adókedvezményét 35 százalékra, az állami kölcsöntörlesztés eddigi 100 százalékos adókedvezményét 50 százalékra javasoljuk mérsékelni. Ez a preferenciacsökkentés még mindig nem fedezi a kieső adókat. A hiányzó mintegy 5 milliárd forint kockázatát a Kormány vállalja. Ennek az az alapja, hogy az egyéni és társas vállalkozások nyereségnövekedése elvezethet, jó esetben a jövő évben az adóbevételek növekedéséhez is. A javasolt módosítással az állami vállalatok nyereségelvonása 50 százalék alá, az egyéni és társas vállalkozásoké 38 százalék alá süllyed. Ez olyan kompromisszum, amelyen a súlyos deficitnövekedés veszélye nélkül a Kormány már nem tud túllépni. A kompromisszumot — alapkövetelményei fenntartása mellett — az Országgyűlés reformbizottsága is értékelte. A reformbizottság és a modernizációs képviselőcsoport javaslata alapján megvizsgáltuk: lehetséges-e a termelésben lekötött állótőke reálérték-megőrzése a nyereségadó terhére? A válasz egyértelmű: ez a célkitűzés megvalósíthatatlan, a nyereségadó alapjának teljes eltűnésével, 100 milliárd forintos nagyságrendű kieséssel járna együtt. Ugyanakkor nagy ösztönzőerőt jelenthet a kis- és társas vállakózások számára, hogy gépeik, berendezéseik, technológiai beruházásaik költségeit két esztendő alatt leírhatják az adójukról, s így adómentesen bővíthetik vállalkozásaikat. Hasonlóan fontos új eleme a törvényjavaslatnak, hogy az ország foglalkoztatási gondokkal küzdő településein a munkahely-teremtő beruházások és foglalkoztatások bővítését szolgáló fejlesztések adókedvezménye és lejárati ideje egyaránt lényegesen emelkedik. Tisztelt Ház! A társasági törvény mérföldkő a szocialista piacgazdaság szervezeti kereteinek megteremtésében. Fontos gazdaságpolitikai célja, hogy növekedjék a dinamikus társas vállalkozás gazdaságban betöltött szerepe, gyarapodjon a piacon szereplők száma. Táguljon a verseny hatóköre, váljék lehetővé az egyéni megtakarítások befektetése. A szükséges szervezeti átalakulások meggyorsításának fontos feltétele, hogy a jövedelemelosztás rendszere azonos legyen valamennyi szervezeti formában működő vállalkozónál. Bár az egységes várakozási nyereségadó ettől az évtől kezdve megvalósítja a vállalkozások tulajdonformáktól független semleges adóztatását, a gazdasági társaságok mégis hátrányba kerülnek a hagyományos állami vállalatokhoz képest. Az adózás után visszamaradó nyereségből ugyanis a társas vállalkozások a mindenkori tulajdonosnak a befektetett tőke után osztalékot fizetnek, míg az állami vállalatoknál az osztalék is automatikusan a vállalkozás lehetőségeit gyarapítja. Ebből is adódik, hogy az állami vállalatnak gyakran nem érdeke társasággá átalakulnia, mert az osztalékkal megnövekedne a jövedelemelvonás mértéke. Ezt a különbséget, egyenlőtlenséget szüntetné meg a javaslat, az állami tulajdon utáni részesedés bevezetése, amely minden állami tulajdon után — ha nem közvetlenül társaságban jelenik meg — részesedés fizetési kötelezettséget ír elő. Ezzel az állami vagyont működtető szervezeteket és a társaságokat egyaránt terhelné a tulajdonosi típusú elvonás. Az állami tulajdon utáni részesedésből származó bevétel pénzügyi fedezeteket teremt arra, hogy a nyereségadó átalagos mértéke csökkenthető legyen. Elhárul az érdekeltségben akadály az állami vállalatok társasággá való átalakulása elől is. A részesedés fizetése az állami vállalatok és szövetkezetek állami vagyona után az adózott eredmény arányában történik, mértéke egységesen húsz százalék. Ez a módszer a képződő jövedelem nagyságrendjéhez igazodik, leginkább megfelel az osztaléklogikának, hiszen a társaságokban is a tulajdonosok határozzák meg az adózott nyereség kiosztásra kerülő részét. A bevezetéssel együttjáró jövedelemátcsoportosítás feszültségei ezzel a módszerrel a legminimálisabbak.
