Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-67
5521 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5522 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Nem a kiosztott napirend szerint, de folytatjuk munkánkat. Jó reggelt kívánok minden jelenlévőnek. Már a napirend megszavazásakor említés történt arról, hogy a személyi javaslatok tárgyalását minden valószínűség szerint be kell iktassuk a törvényjavaslatok vitája közé. Tekintettel arra, hogy még az ülésszak alatt akarjuk megejteni a szavazást is, amelynél két egyharmados többségre van szükség az igen szavazatoknál, most következik a személyi javaslatok tárgyalása. Legutóbbi ülésszakunkon az Alkotmánybíróság öt tagjának megválasztására nem kerülhetett sor — amint azt tudják képviselőtársaim —, mivel a jelölés körüli viták és a törvény értemezésének problémái ezt nem tették lehetővé. A jelölőbizottság tovább folytatta munkáját, és ennek eredményeként mai ülésünkön javaslatot terjeszt elő az alkonybírák megválasztására. A jelölőbizottság írásban előterjesztett javaslatát, továbbá a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által benyújtott, az Alkotmánybíróság tagjai megválasztásának feltételeiről szóló elvi állásfoglalás tervezetét 385., illetve 398. számon képviselőtársaim kézhez kapták. Kérném szépen ezt elővenni. Ismétlem, a 385. és a 398. sz. jelentésről van szó. Amennyiben a 385-ös kéznél van, folytatnánk munkánkat. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a jelölőbizottság elnökét meghallgatnánk, erről a 385. számon kiosztott elvi állásfoglalás-tervezetről kell döntenünk. A törvény egy vitatott rendelkezését értelmezi az Országgyűlés az elvi állásfoglalásban, amely irányadó lehet további alkotmánybírák megválasztásánál is. Az állásfoglalás elfogadása esetén a Magyar Közlönyben ki kell hirdetni. Kérem jegyző képviselőtársamat, ismertesse az elvi állásfoglalás terveztet. DR. KARVALITS FERENC jegyző (olvassa): A Magyar Köztársaság Országgyűlésének elvi állásfoglalása az Alkotmánybíróság tagjai megválasztásának feltételeiről. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 5. §-ának (2) bekezdése határozza meg azokat a szakmai feltételeket, amelyek az Alkotmánybíróság tagjává történő megválasztáshoz szükségesek. A feltételek különböznek aszerint, hogy tudományos, vagy gyakorlati pályán tevékenykedő szakemberről van-e szó. Az első esetben az Alkotmánybíróság tagja kiemelkedő tudású elméleti jogász, egyetemi tanár, illetőleg állam- és jogtudományok doktora lehet, a második esetben pedig húsz év szakmai gyakorlattal rendelkező jogász, aki szakmai gyakorlatot olyan munkakörben folytat, amelynek ellátásához állam- és jogtudományi végzettség szükséges. Az Alkotmánybíróság tagjainak jelölése során vitássá vált, hogy a szükséges kifejezés jogszabályban előírt alkalmazási feltételt jelent-e, vagy olyan értelmet kell a meghatározásnak tulajdonítani, hogy az állam- és jogtudományi diploma követelménye kifejezett jogszabályi előírás hiányában is az ellátott munkakör jellegéből szükségszerűen következik. Az első esetben a szabály szűkebb, a második esetben tágabb értelmezésével állunk szemben. Az értelmezési nehézséget az okozza, hogy különböző hagyományos jogászi pályákon — bíró, ügyvéd, ügyész, jogtanácsos — és a közigazgatási jogi munka területein 1945-től kezdődően az állam- és jogtudományi végzettség munkaköri előírásként eltérő időpontban, különböző módon került szabályozásra. így például az ügyvédek esetében 1958-tól, a bírák esetében 1972-től egyértelmű e tekintetben a jogi szabályozás. A tanácsi és központi közigazgatási szerveztekre vonatkozóan 1971-től, illetőleg 1977-től találunk rendelkezést arra, hogy bizonyos munkakörök betöltéséhez szakirányú egyetemi végzettség szükséges. Ezekben az esetekben a képesítési előírások értelmezése alapján állapítható meg, hogy fennáll-e szükségszerűség az ellátandó munkakör és a jogi egyetemi végzettség között. A vizsgált kérdés elvi jelentősége az értelmezéstől függően az, hogy a közigazgatási szerveknél dolgozó jogász szakember alkotmánybíróvá történő választása eleve kizárt, vagy erre a törvény lehetőséget ad. A jogszabály szűkebb értelmezése esetén éppen azok a szakemberek nem vehetnének részt az Alkotmánybíróság munkájában, akik a jogszabály-előkészítéssel, a kormányzati munka jogi kérdésével hivatásszerűen foglalkoztak és szakmai képzettségükhöz és hozzáértésükhöz adott esetben ugyanúgy nem fér kétség, mint a többi jogi munkakörben dolgozó kollégáihoz. A felsorolt szempontokra és a kifejtett érvekre tekintettel az Alkotmánybíróságról szóló 32. törvény 5. §-a (2) bekezdésének vitatott rendelkezésével kapcsolatban az Országgyűlés úgy foglal állást, hogy az Alkotmánybíróság tagjává nemcsak az választható meg, akinek munkaköre ellátásához a jogszabály kifejezetten előírja az állam- és jogtudományi végzettséget, hanem az is, aki olyan munkakörben végezte munkáját, amelynek ellátásához az állam- és jogtudományi végzettség külön jogi szabályozás, előírás nélkül is szükséges. ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem képviselőtársaimat, van-e az állásfoglalás-tervezethez valakinek észrevétele, felszólalása? Úgy látom, nincs, a határozathozatal következik. Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, egyetértenek-e az elvi állásfoglalással. Kérem, szavazzunk. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 277 igen szavazattal, kilenc nem, három tartózkodással az elvi állásfoglalást elfogadta. Most kérem meg dr. Vona Ferenc képviselőtársunkat, az Alkotmánybíróság tagjai nak jelölésére megalakított jelölőbizottság elnökét, ismertesse és indokolja a bizottság javaslatát. DR. VONA FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Jelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztását előkészítő jelölőbizottság munkáját elvégezte. A bizottság munkája során szem előtt tartotta az Alkotmánybírósággal szembeni azon elvárást, miszerint az Alkotmánybíróság az alkotmányosság legfontosabb intézményes biztosítéka. És mint ilyen, a jogállamiság egyik szimbólu-