Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-66
5513 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5514 venciái fognak megjelenni a költségvetésben. Változatlanul az a véleményem: lehet a jelenlegi konstrukción úgy változtatni, hogy ez drasztikusan nem növeli a lakosság terheit; egyet nem lehet, hogy minden változatlan maradjon és a költségvetés állja a cehhet. Ez elképzelhetetlen. Nem tartom azt sem kizártnak — és ezzel igazán nem szeretnék riogatni —, hogyha végképp lehetetlennek látja a Parlament ebben a körben a lakosság azon érdekeinek, akik a jelenlegi finanszírozási rendszernek haszonélvezői másokkal szemben, nos ezen rétegek terhelését ebben az esetben elkerülhetetlen, hogy a terhek egy részét a vállalati szféra vállalja át. Nem improvizálni akarok, decemberben erre visszatérünk. A második nagy érdeklődést kiváltó téma a tanácsok új pénzügyi, gazdálkodási, finanszírozási rendszerének ügye. Tíz hozzászóló közül öten is érintették. Ezt természetesnek tekintem, hiszen itt valóban egy szisztéma-, egy mechanizmusváltás első lépéseiről van szó és azt is teljesen természetesnek tartom, hogy egy ilyen váltástól mindenki valamiféle bőséget, anyagi javulást, a kondíciók javulását várja. Ez az, amire nem tudunk vállalkozni. Az összes többi igény, ami a hozzászólásokban elhangzott: az átmenet zökkenőmentes kezelése, hogy egyetlen tanács se kerüljön lehetetlen helyzetbe, azaz működési feladatait ne legyen képes finanszírozni, hogy a jelentős szóródásokat az átmenet időszakára átmeneti mechanizmusokkal tompítsuk, hogy azok a különbségek, amelyek a személyi jövedelemadó eltérő területi szórása miatt a taácsokat nagyon nagymértékben különböző anyagi helyzetbe hozza, csökkentsük ezeket. Tudjuk, akarjuk, fogjuk kezelni. Etekintetben tehát úgy érzem: azért a többség az aggodalom mellett volt, hogy bármennyire nehéz is, az első lépéseket 1990-ben tegyük meg. Ezt azért mondom, mert a Kormány összes erre vonatkozó módosító, kiegészítő, pontosító javaslata erre az alapkoncepcióra fog decemberben is épülni. Egyébként szeretném elmondani, hogy a különbségek, a meglévő aránytalanságok csökkentésére nem kevesebb, mint 24 milliárd forintot szánunk. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy azért, bármennyire nehéz is a helyzet, folyóáron 12 százalékos növekedést a tanácsok a jelenlegi blokkban is meg tudtak tervezni. Igaz, hogy ennél lényegesen többet szerettek volna, körülbelül 20 milliárddal többet, erre azonban a decemberig hátralévő időszakban sem lesz lehetőségünk. A harmadik nagy blokk a társadalombizotsítás és a költségvetés kapcsolata, ezen belül az egészségügy és a szociálpolitika ügyei. Csehák Judit miniszterasszony ennek lényegére természetesen válaszolt. Mondanom sem kell, hogy teljes az egyetértés közöttünk. Ami nekem itt valójában aggodalmat okoz — egyetértve Csehák Judittal — az az, hogy amennyiben a 13 milliárd forintos ügyben a Parlament nem áll a Kormány mögé, akkor kolléganőm aggálya teljesen megalapozott, akkor nincs előrelépés a jövőre a szociálpolitikában. Ezt tudni kell. Nem tudunk 13 milliárd forintot elővarázsolni. Természetesen értjük a Társadalombiztosítási Bizottság Szirtesné dr. Tomsits Erika által képviselt javaslatait, egyet is értünk vele. Ez lesz az a neuralgikus pont, azt is mondhatnám, a szakító próba, amely persze 90-es ügy, de amin áll vagy bukik, hogy tudunk-e előbbre lépni vagy nem tudunk előre lépni. A negyedik ilyen ügy a költségvetés és az adó viszonya. Soha nem tagadtuk, nem tagadjuk a szoros összefüggést. A Kormány nevében mégis azt kérem: a Parlament ezúttal — az utóbbi évtizedekben talán először — a koncepció tárgyalásakor nagy sikert aratott elvet most érvényesítse. Ne a költségvetés kiadásaihoz igazítsuk a végső adómértékeket, hanem a következő napirend keretében vitassuk meg, döntsük el az adókat és ez határozza meg végülis a költségvetés összes kiadását. Én tehát nem értek azzal egyet, hogy decemberre halasszuk az adók eldöntésének az ügyét, de erről, gondolom, lesz módunk vitatkozni a következő napirend keretében. Engedjék meg, hogy a konkrét javaslatokra tételesen ne térjek vissza. Azt gondolom: elfogadják, hogy ezek túlnyomó többségét a decemberi ülésszakra előkészítendő javaslatban megkíséreljük érvényesíteni. Végezetül a határozathozatalhoz : azt kérem tisztelettel a Parlamenttől, hogy az első két határozati javaslati pontban szíveskedjék dönteni, ezek nem a jövő esztendő, hanem az 1989-es évi költségvetés módosítását jelentik. Az első az egyik csengőszám 89-es módosítása a vállalati támogatások körében: a MÁV-nak kikerülhetetlenül adott 400 millió forintos bérpreferencia támogatása; a másik pedig, hogy ebben az esztendőben, az év utolsó egy hónapjában már ne borítsuk fel a tanácsoknál a személyi jövedelemadó lakosságarányos elosztását. Ettől se több, se kevesebb pénz nem lesz, csak az egyes tanácsok közötti elosztást kellene elég nagy adminisztrációval megváltoztatni. Jövőre úgyis egy új rendszerre térünk át. Egyetértek Filló Pállal: a harmadik ügyben nem kell dönteni, miután első olvasatról van szó. Köszönöm figyelmet. ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A tájékoztató anyag 57. oldalán szerepel az a határozati javaslat, amely három pontot tartalmaz. A vitából és a pénzügyminiszter úr válaszából is kiderült, hogy ezt a három pontot külön kell nekünk kezelnünk, ezekben külön kell állást foglalnunk, hiszen különböző dologról van szó. Elnézést kérek, figyelmeztettek jegyző képviselőtársaim, hogy valaki szólni kíván, Szigethi Dezső. Tessék parancsolni. SZIGETHI DEZSŐ: Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem félreértettük egymást. Nem úgy gondoltam, hogy az adótörvényeket most ne tárgyaljuk meg, hanem a decemberi ülésen tárgyaljuk meg a költségvetést és az adótörvényeket egy napirendi pontban, együttesen. Azt hiszem itt van a félreértés közöttünk, ezért kaptam rossz választ. Elnézést kérek, de én ezt tisztán így mondtam. Ez a Független Képviselői Csoport által egyhangúan támogatott vélemény. Elnézést, hogy utólagosan szót kértem. Köszönöm a figyelmet.