Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5511 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5512 kát, amikor végre vállalhatót, jót, szakszerűt, korszerűt is tehetnénk, esetleg hagyjuk elveszni ezt az esélyt. Félek, hogy az időhúzóknak, a döntésképteleneknek, és a gyáváknak lesz kedvező a terep. Most, amikor állítom, hogy nem remegő kézzel végre a sok-sok égő kanóc oltogatásába foghatnánk, azok fogják lefújni akciónkat, akik eddig a cselekvést kérték számon tőlünk. Magam Mayer Bertalannal és — hadd tegyem hozzá — Eötvös Józseffel értek egyet. Az emberek a legfontosabbak. Nincs ugyanis elvont közjó. A politikusoknak és a döntéshozóknak nemcsak józan ésszel, hanem meleg szívvel kell politizálniuk. A demokratikus intézmények mögött — figyelmeztetett erre bennünket már 150 éve nem Mayer Bertalan, hanem Eötvös József — , ,ott kell látnunk a szegényeket, elesetteket, az élet javaiból és a műveltségből kizártakat . Az intézményeinket pedig éppen azon cél szerint kell időnként átalakítani, hogy minél gyorsabban és minél nagyobb tömegét láthassák el a kizártaknak az emberi méltóság szükségleteivel". Én pedig jó szívvel és jó lelkiismerettel arra kérem Önöket, hogy fogjunk össze az érdekükben és hozzuk meg a legfontosabb döntéseket. Még egyszer ismétlem, van vesztenivalójuk azoknak, akikért felelősek vagyunk. És bár Vona képviselő úr tegnap azt is mondta, hogy válóper idején az ember nem készít a feleségével távlatos terveket és útiprogramokat, nekem ezzel szemben az a véleményem, hogy még ilyenkor is illik gondoskodni a gyerekekről és a támogatásra szoruló idős szülőkről. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Filló Pál budapesti képviselő hozzászólása következik. FILLÓ PÁL: Kedves Képviselőtársaim! Nagyon rövid leszek. Tegnap elég dühösen keltem ki a lakásrendszer tervezett reformja kapcsán. Most szeretném abbéli örömömet kifejteni, hogy a Kormány egyik tagja, jelen esetben Békési miniszter úr, egyetértett javaslataimmal Nagyon kérem a Kormány többi tagját is, hogy a bérlakosokra vonatkozó lakáskoncepció-mósosításokat ebben a szellemben közelítsék meg és akkor valószínű, hogy a decemberi ülésszakon lényegesen kevesebb konfliktus lesz közünk. Mindemellett még szeretnék néhány javaslatot tenni. Javasolom, hogy vizsgálja meg a kormányzat azt, hogy hogyan lehetne nagyobb lehetőséget adni a lakóépületek bérlőközösségi kezelésbe vételéhez, illetve bérlőszövetkezeti tulajdonba adásához. Úgy ítélem meg, hogy ez a tulajdonforma, illetve kezelési forma is segíthetne a lakásgondok megoldásában. Még egy témával szeretnék foglalkozni: nagyon kérem miniszter urat, vizsgálják meg azt, hogy a lakóház-felújítások állami támogatásának a szintjét ilyen drasztikusan ne csökkentsék. Tudom, hogy itt milliárd forintokról van szó, de el kell itt a plénumon is mondanom: már ott tartunk, a fővárosi lakóházak állapota olyan szintre jutott, hogy lassan rászakadnak a bennünk lakókra. Remélem, hogy erre valamilyen forrást lehet majd találni. Természetesen ennek kimunkálása majd a decemberi, részletes jövő évi költségvetésre tartozik. Utolsó javaslatom: amennyiben jól értelmeztem a miniszter úr szavait, Ön azt mondta, hogy első olvasatban tárgyaljuk ezt az anyagot. Éppen ezért javasolom, hogy az anyag utolsó oldalán lévő határozati javaslattervezet 3-as pontját töröljük, tekintsük tárgytalannak, afölött ne szavazzon az Országgyűlés. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólást. Úgy látom, hogy többen a napirendi ponthoz nem kívánnak szólni. Ebben az esetben Békési László pénzügyminiszternek adom meg a szót válaszadás céljából. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! A Kormány nevében köszönöm a tíz elhangzott hozzászólás keretében részünkre adott jótanácsokat. ígérhetem: kísérletet teszünk arra, hogy azok többségét a végleges költségvetési törvénytervezetben — a költségvetés alapparamétereinek, realitásainak a felrúgása nélkül — megkíséreljük érvényesíteni. Ha megengedik, csak információként: a tíz elhangzott hozzászólásban, ami általam kapásból számszerűsíthető volt, olyan 30—35 milliárd forintnyi pozícióváltozás hangzott el. Ugye nagyon szépen fogalmaztam: ennyi többletkiadás igény hangzott el — egészen precízen. Azt sem titkolhatom — miként a bevezetőmben erről szóltam —, hogy a jelenlegi koncepcióban is még bizony 15—20 milliárd forintnyi labilitás biztosan van. Ebből láthatják, a Kormánynak nem kisebb a feladata, mint kísérletet tenni arra — túl sem lépve a 15 milliárdos hiány felső szintjét —, hogy egy körülbelül 50 milliárd forintos nagyságrendű problématömeget kell kezelnie. Mondjuk egy héten belül, mert hiszen december 18-án már a parlamentnek tárgyalnia kell a 90-es költségvetési javaslatot. Azt sem tagadom, hogy a hozzászólások egyikemásika megoldási javaslatokat is fölvillantott. Szeretnék utalni Horváth Ferenc javaslataira; másik is szóba hoztak néhány kiadáscsökkentési programot. E pillanatban nehéz lenne ezeket a kiadáscsökkentési javaslatokat számszerűsíteni, nehéz lenne egyenleget vonni. Minden felelőtlenség nélkül állíthatom azonban: a Kormány annak az igénynek decemberben sem fog tudni eleget tenni, hogy valamennyi elhangzott igényt hiánytalanul kielégítsen. Tudom, ezzel semmiféle meglepetést nem okoztam Önöknek, remélem kellemetlent sem. Látható módon négy kérdés van az érdeklődés homlokterében, s minden bizonnyal az elkövetkezendő napokat e négy téma pontos kidolgozására kell koncentrálni, hiszen minden bizonnyal a decemberi vita is ezekre fog elsősorban figyelmet fordítani. Ilyen elsősorban a lakásfinanszírozás, a lakásgazdálkodás új rendjénekés ezen belül a költségvetés, az állami támogatás metódusainak, mértékének a kidolgozása. Miután az első napirend vitájában, az összefoglalóban erre Kememes kollégám már utalt, a decemberi parlament elé a Kormány önálló témaként hozza a lakásfinanszírozási ügyeket, s annak konzek-