Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-66
5503 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5504 Egyetértünk azzal, hogy az elmaradott térségek kijelölését is meg a segítés tartalmát is felül kell vizsgálni, mert amikor azt kialakították és ahogy azt kialakítottákj az már egyáltalán nem elfogadható. És végül: az alkumechanizmust egyetlen egy terv folyamatból sem lehet kiiktatni, nem is volna célszerű, mert sajátos problémák is vannak az országban, amiket végülis közösen át kell gondolni. De ezt az alkumechanizmust, ezt a tervegyeztetést teljesen nyíltan, az érintettek együttes részvételével és szabad vitája alapján kell lefolytatni, és döntésekig eljutni. Úgy látjuk, hogy ezek azok a legfontosabb kérdések, amelyekben lehet is tenni, kell is tenni. Kérjük, hogy nagyon nagy energiával fogjunk neki a további feladatokhoz. Végül: a minisztériumok és a helyi tanácsok között most folyik a sokoldalú konzultáció. A mi bizottságunk is folytatja a munkát, a minisztériumokkal együtt a további kimunkálás érdekében. Az lenne a kérésünk, hogy ha a képviselőtársaink közül néhányan szeretnének részt venni ebben a munkában, mi nagyon örülnénk neki, hiszen tulajdonképpen nincs más cél, és nem lehet más cél, mint hogy az adott gazdasági feltételek mellett megtalálni a legracionálisabb és legigazságosabb megoldásokat. Köszönöm a figyelmüket, (laps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! Közben kiderült, hogy még több jelentkező van, és a miniszter úrral megbeszéltük, hogy ha most szünet lesz, újabb szünetet nem fog kérni: tehát most 30 perc szünetet rendelek el, arra való tekintettel, hogy a Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottság főemelet 37—38-ban ülésezik. (Szünet: 16.12—16.48. Elnök: Fodor István.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Dr. Pregun István Szabolcs-Szatmár megyei képviselő hozzászólása következik. illetve ezt a tájékoztatót. Valósággá vált és ez az érzés még elevenebbé érlelődött bennem, amikor alig egy órával korábban meghallgathattam tőle ezt személyesen. Ebben az előterjesztésben, illetve tájékoztatóban ugyanis a következőket olvashatjuk: „egyes kiemelt társadalmi és szociálpolitikai feladatok megvalósításának elősegítésére, normatív állami támogatási rendszer bevezetésére teszünk javaslatot". , »Elgondolásaink szerint a normatív támogatást — itt egy felsorolás következik — az egyházak intézményei is igénybe vehetik." 1990-ben előzetes elképzeléseink szerint — folytatja a tájékoztató — két jogcímen lenne célszerű támogatást bevezetni. Az alap-, a közép- és a felsőfokú oktatásban tanulónként 20 ezer forint, a szociális intézeti ellátásban gondozottak után 70 ezer forint évenkénti összegben." A kilátásba helyezett normatív támogatás a tanulónként 20 ezer forint, illetve a szociális gondozottaként 70 ezer forint folyósítása azonban a tájékoztató szerint csak akkor lehetséges az 1989-es 90-es tanév második félévében, vagyis az új költségvetési év kezdetekor, ha a tartalmi és szakmai előkészítés megfelelően történik. A pénzügyminiszter úr tájékoztatója szerint ez ugyanis a potenciális igénybevevők körének felmérésétől függ. Erre vonatkozóan azonban sajnos a Pénzügyminisztérium semmiféle információval nem rendelkezik. Tisztelettel és bizalommal kérem a Pénzügyminisztérium illusztris munkatársait, hogy a Művelődésügyi Minisztérium a Szociális Egészségügyi Minisztérium érintett munkatársaival együtt dolgozzon ki olyan kérdőívet, nyomtatványt, amelynek alapján ezt az információt beszerezhetik. Tudom nagyon jól, hiszen erről a felsorolt minisztériumokkal való személyes tárgyalás során meggyőződtem, ezek a munkatársak a legteljesebben nyitottak és segítésre készek. A jelen ülésen itt lévő országos nyilvánosságot pedig szeretném felhasználni arra, hogy felhívjam az érintett egyházi közösségek, intézmények vezetőinek figyelmét a kért információk mielőbbi, gyors megadására. Ezzel válhat valóra ugyanis, a kilátásba helyezett normatív támogatásnak már a jövő költségvetési év kezdetétől való folyósítása. Erre pedig égetően szükség van. Remélem, hogy ennek megvalósultával az egyházi iskolák, diákotthonok, szociális otthonok és egészségügyi intézmények fenntartói és vezetői szép és boldog karácsonyt kívánhatnak pénzügyminiszter úrnak és az egész Parlamentnek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Péterfy Réka budapesti képviselő hozzászólása következik. DR. PÉTERFY RÉKA: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Látszólag kisebb jelentőségű, de egy sajátos társadalmi csoportot rendkívüli módon érintő ügyben szeretnék szót emelni. Meggyőződésem, hogy mondanivalóm fontos és itt a költségvetéshez nemcsak költség, hanem inkább szerkezeti oldalról kapcsolódik. A Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének elnöke előterjesztést juttatott el a miniszterelnökhöz, az Országgyűlés elnökéhez, a pénzügyDR. PREGUN ISTVÁN: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Kéviselőtársaim! Amikor ez év márciusában, éppen nagycsütörtökön, az egyházi iskolák érdekében interpellációval fordultam dr. Villányi Miklós akkori pénzügyminiszterünk felé, a miniszter válaszának végén szép húsvétot kívánt az egyházi iskolák fenntartóinak, az ezen intézményekről gondoskodóknak. Akkor reménység ébredt bennem, hogy lehetséges lesz a társadalmi feladatokat és célkitűzéseket ellátó és megvalósító egyházi intézmények, így az egyházi iskolák, egyházi diákotthonok, szociális otthonok, egészségügyi létesítmények egységes, az állami intézményekkel azonos költségvetési támogatása. Ez a reménység, ami ekkor ébredt bennem, méginkább megszilárdult, amikor áttanulmányozhattam a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvénytervezetet. Ez a törvénytervezet ugyanis tökéletesen tartalmazza ezt. Erről többször nyilatkoztak Kormányunk felelős tagjai, az igazságügyminiszter, a művelődési miniszter és még sokan mások. Számomra ez a reménység azonban akkor teljesedett be és akkor vált igazán valósággá, amikor elolvastam a pénzügyminiszter úrnak az 1990. évi költségvetési évről szóló tervezetét,
