Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5505 Az Országgyűlés 66 ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5506 miniszterhez, a szociális és egészségügyi miniszterhez, több parlamenti bizottsághoz, és sok képviselőtársunkhoz. Ebben a fogyatékos és egészségkárosodott emberek hazai rehabilitációs és érdekérvényesítő szervezeteinek állami költségvetési támogatásra vonatkozó igényét fogalmazta meg. Az előterjesztést 11 érdekvédelmi szervezet írta alá, többek között a vakok és gyengénlátók, a mozgássérültek, a halláskárosodottak, az értelmi fogyatékosok, a rákbetegségben és számos más idült belbetegségben szenvedő embertársunk nevében. Előterjesztésük lényege, hogy céljaiknak, feladataiknak megvalósításához közhasznú tevékenységükhöz igazodó pénzbeli támogatáshoz jussanak már 1990-ben az állami költségvetésből. Az érintett szervezetek a legkülönbözőbb közhasznú tevékenységek ellátásában vesznek részt. A különböző fogyatékosságú, vagy károsodott emberek problémáinak feltárásán, megismertetésén túl a leukémiás — ismertebb nevén a fehérvérűségben szenvedő — gyermekek és szüleik lelki támogatásától a szellemi fogyatékosok nyaraltatásáig, vagy a vakok szakmai képzésétől a mozgássérültek sporttevékenységéig igen széles a skála, amelyen tevékenykednek, én csak néhány önkényesen kiragadott példát soroltam fel. Higyjék el, rendkívül nagyjelentőségű a fogyatékos csoportok számára az, hogy léteznek olyan közösségek, amelyek hátteret adnak egyéni boldogulásukhoz. Világosan kell látnunk és tudnunk azonban, hogy a vázolt sokrétű segítség még mindig csak foltszerű, nem hálózza be az egész országot, nem éri el a íalvakat, a tanyákat, még a központok is rendkívül mostoha körülmények között működnek. E szervezetek nem várják el a teljes támogatási igény állami költségvetésből történő biztosítását. Szívesen vállalkoznak a különböző szaktárcákkal kötendő megállapodásra, az érdekkörükbe tartozó feladatok ellátására. Ilyenek a vállalkozás adta lehetőségek alapítványokat, jogi tagdíjakat fizető gazdálkodó szervezeteket, közérdekű kötelezettség-vállalásokat szerveznek munkájuk fedezetének biztosítására. Ugyanakkor alaptevékenységükhöz nélkülözhetetlen az állami támogatás, csak tagdíjakból az érintett kör működésképtelen. Fontos tudni azt is, hogy ezek a szervezetek értő módon és nagy hatékonysággal vállalnak át olyan feladatokat, amelyeket nélkülük, államilag teljes egészében központi alapokból kellene megoldani. Az egyesületi jogról szóló törvény hatálybalépését követően az egyesületek nyilvántartásba vétele, illetve törvényességi felügyelete, megváltozott. Eddig ezek a szervezetek a felügyeletüket ellátó Szociális és Egészségügyi Minisztérium költségvetéséből nagyon eltérő módon részesültek. Ennek fô oka az volt, hogy megalakulásuk időpontja igen különböző. Az egyik szövetség, például a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége, 70 éves múltra tekint vissza, a másik az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövetsége mindössze 3 és fél éve alakult. Egyik patinás székházzal rendelkezik, a másik néhány négyzetméteres helyiségben, vagy még ott sem, végzi munkáját. Feltétlenül indokolt, mivel e szervezetek törvényességi felügyelete elkerült a Szociális és Egészségügyi Minisztériumtól, hogy a költségvetés vegye át pénzügyi támogatásukat. Ennek kapcsán a következőket szeretném a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani. A nem párt jellegű szerveződések között kiemelt fontosságú a közérdekű, közhasznú szerveződések életképes működtetése, hiszen ez a hozzátartozókkal együtt — szerény becslések szerint — másfél millió embert érint. Maguk a fogyatékosok is többszázezren vannak. Ha nem közérdekű cél ez, akkor semmi nem az. Elérkezett az ideje annak is, hogy a kialakulás különbözőségeitől azonos támogatási elvek kerüljenek bevezetésre az újonnan alakult új módszerekkel működő szerveződések megsegítésére. Javasolom, hogy az Országos Rehabilitációs Konzultatív Tanács, melyet az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága, valamint a minisztérium az idén hozott létre, döntsön az anyagiak felhasználásáról. A konzultatív tanács létrejöttével hazánk is csatlakozott az ENSZ által meghirdetett rokkantak évtizedéhez, és ez a csatlakozás komoly feladatokat jelent számunkra. A konzultatív tanács tagjai között találhatjuk a fogyatékos szervezetek képviselőit, a tárcák szakembereit, független szakértőket és ez a személyi összetétel biztosítja a nyilvános, a demokratikus, szakszerű döntéseket az anyagi támogatások felhasználásáról, illetve felosztásáról. Kérem, hogy a költségvetési irányelvek kialakítása és gyakorlati megvalósítása e javaslat figyelembe vételével történjék. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Csehák Judit miniszterasszony kíván szólni. DR. CSEHÁK JUDIT Szociális- és egészségügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Kemenes elnök úr felszólítása nélkül bizonyára magyarázatra szorulna, miért kérek szót a vita során rendhagyó, ám az ügyrend által megengedett módon a pénzügyminiszter válasza és a napirend feletti szavazás előtt. Nem kívánom az expozét kiegészíteni, sem fontoskodva megismételni. Meglévő vitáink részleteivel sem kívánom traktálni Önöket. Ez tisztességtelen is lenne, hiszen a Kormány által benyújtott előterjesztésben, bár súlyos és nehéz kompromisszumokkal, a saját álláspontunk érvényesül. Van azonban néhány komoly, a szociálpolitikát, a társadalombiztosítást, az egészségügyet érintő kérdés, amely hangsúlyosan vetődött fel a bizottsági üléseken és itt a plenáris vitában is már a gazdaságpolitikai program kapcsán. Egyrészt ezekre szeretnék röviden reflektálni. Másrészt kötelességemnek érzem felhívni az Önök figyelmét azokra a veszélyekre és kockázatokra, amelyeket a jövő évi költségvetés elhamarkodott minősítése, a döntés elhalasztása vagy a tervezet teljes átdolgozása teremthet a számunkra. Kötelességem, mert valószínűleg sokaktól eltérően — de igen határozottan — az a véleményem, hogy a szociálpolitikának és az egészségügynek, az időseknek, a betegeknek — velük együtt az ágazatban dolgozóknak és nekem — minden nyomorúságunk ellenére is van vesztenivalónk, ha elmaradnak