Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-83

6837 Az Országgyűlés 83. ülése, 1990. március 14-én, szerdán 6838 Most azt kérdezem a tisztelt Országgyűléstől, hogy elfogadja-e a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot? Kérem szavazzunk erről. (Megtörténik.) (Igen: 344, nem: 0, tartózkodott: 5) Határozatot hirdetek. Az Országgyűlés a törvényjavaslatot 344 egyetértő és 5 tartózkodó szavazattal elfogadta. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Szovjetunióba jóvátételi munkára elhurcolt, valamint a Szovjetunió bíróságai által elítélt és időközben bűncselekmény hiányában rehabilitált magyar állampolgárok sérelmeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozattervezetet? Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik.) (Igen: 343, nem: 0, tartózkodott: 5) Az országgyűlési határozattervezetet 343 egyetértő és 5 tartózkodó szavazattal elfogadta az Országgyűlés. Most kérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e az 1945—1963 között személyes szabadságukban jogtalanul korlátozott személyek kárpótlásáról szóló országgyűlési határozattervezetet? Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik.) Az Országgyűlés a határozattervezetet 338 egyetértő és 9 tartózkodó szavazattal elfogadta. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy az 1938—1945 közötti időszakban faji vagy nemzetiségi hovatartozás, vagy nácizmus elleni magatartásuk miatt deportált, vagy egyéb hátrányt szenvedett személyek sérelmének orvoslásáról szóló országgyűlési határozattervezetet elfogadja-e? Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik.) Az Országgyűlés 342 egyetértő és 6 tartózkodó szavazattal a határozattervezetet elfogadta. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e a magyarországi német kisebbség kollektív sérelmének orvoslásáról szóló határozattervezetet? Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik.) Az Országgyűlés a határozattervezetet 344 egyetértő és 4 tartózkodó szavazattal elfogadta. Tisztelt Képviselőtársaim! Most levezető elnökcserére kerül sor. Megköszönöm munkám eddigi és mostani segítését. (Taps.) (A levezető elnöki tisztet dr. Fodor István veszi át.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Németh Miklós miniszterelnök kíván szólni. NÉMETH MIKLÓS miniszterelnök: Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Önök most egy közel ötéves periódust zárnak le mai ünnepi ülésünkön, mi így együtt —, a Parlament és Kormánya — csak egy 15 hónapos szakaszt. Önök több Kormánnyal dolgoztak együtt, de csak az utolsót —, ezt a mostanit — tekintették úgy, hogy az teljes egészében és feltétlenül Önöknek felelős. Jogosnak érzem tehát azt a szándékomat, hogy az elmúlt 15 hónapra most úgy tekintsek vissza, mint az Országgyűlés és a Kormány közös múltjára, amelyre mindannyian büszkén, mindenképpen tiszta lelkiismerettel és az elvégzett feladat felett érzett megnyugvással gondolhatunk. Önöknek választóik szavaztak bizalmat, nekem és a Kormánynak pedig Önök. így minden ellenkező vélemény ellenére abban a meggyőződésben dolgozhattunk, hogy tevékenységünk alkotmányos és törvényes alapon folyik, azaz legitim. Mégse lepődjünk meg azon, hogy rengeteg támadást kaptunk, hisz helyzetünkhöz nagyon illik, amit Machiavelli, a gyakorló államférfi a sokat magyarázott és félremagyarázott, ízig-vérig reneszánsz gondolkodó írt ,,A fejedelem" című munkájában. Idézem: „Ellenségeid lesznek mindazok, akiket megsértettél, midőn elfoglaltad a birodalmat, és nem tudod barátaidnak megtartani azokat, akik odahelyeztek, mert nem teljesíthetted mindazt, amit vártak tőled." És valóban: nagyon sokan vannak, akik úgy érzik, ez a Parlament és Kormány nem teljesítette azt, amit vártak tőle, mert nem teljesíthetett teljesíthetetlen követeléseket, nem teremtett jólétet és teljes szociális biztonságot, nem számolta fel négy évtized felgyülemlett feszültségeit, és még sok mindent nem tett, amit az emberek várnak és szeretnének. De teljesítette a kor történelmi parancsát és teljesítette, amit vállalt, sőt helyenként annál többet is! 1988 vége felé úgy fogtunk a közös munkához, hogy egy modellváltást kell végrehajtanunk, s most, a búcsú pillanatában azzal a tudattal állhatunk fel a padsorokból, hogy egy békés rendszerváltás alkotmányos jogi lehetőségeit és garanciáit teremtettük meg. Ez példátlan feladat volt, és úgy érzem, megfeleltünk neki! Csak úgy sikerülhetett mindez, hogy a feladattal együtt magunk is megváltoztunk. De nemcsak mi magunk változtunk, hanem alapvetően megváltozott a Kormány és a Parlament politikai természete. Az állampárt és a pártállam lebontása nyomán a Kormány a nemzet kormányának deklarálta magát, mely kizárólag a Parlamentnek tartozik felelősséggel. A korábbi egypárt felbomlásával pedig a Parlamentben megszűnt e párt többségi képviseleté. Ezzel létrejött a feltétele annak, hogy mind a Parlament, mind a Kormány felszabaduljon a pártérdek kötelező képviselete alól és pártok felett álló nemzeti érdekeket képviseljen. A Parlament és a Kormány újszellemű együttműködése azt is lehetővé tette, hogy befogadják és intézményesítsék a társadalom — különböző nézetek vitájában formálódó — politikai akaratát. Tisztelt Képviselőtársaim! 1848 óta kevés esztendőben —, talán ha egy vagy két alkalommal — történt annyi minden, mint 1989—90-ben, a fejlődést eltorlaszoló múltbeli kövületek, a falak eltávolításában, mindezzel a jövőnek nyitva utat. A Parlament, a Kormány, a pártok és a társadalmi mozgalmak együttműködése tette lehetővé, hogy Magyarországon egy csendes, de valóságos forradalom menjen végbe. 1989—90-ben alkotmányos forradalmat csináltunk, ugyanúgy, mint 1848-ban. Tudtuk: a nép igényli a társadalom átalakítását, a nemzeti függetlenséget, és a nép megbízásának megfelelően jártunk el. A nép vértelen forradalmat akart és mi végrehajtottuk a nép akaratát — együtt, közösen! Mi nem véres harcokban vívtuk ki a magyar függetlenséget, hanem alkotmányos úton fogadtattuk el azt a Szovjetunióval, a környező népekkel és egész Európával. Mi nem véres harcokban bontottuk le a pártállamot, sokkal nehezebb feladatra vállalkoztunk. Mi megszün-