Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-83
6835 Az Országgyűlés 83. ülése, 1990. március 14-én, szerdán 6836 kaptam külföldről. És azoknak a népeknek a fiaitól is, akik ma jól élnek. A levelekből az derült ki, hogy ezek a népek hajlandók lennének áldozatot vállalni. Másik örömöm akkor következett be, amikor a Magyar Tudományos Akadémia állást foglalt és egy új Marshall segélyprogram meghirdetését indítványozta azoknak a népeknek, amelyeknek a fiai nekem megírták, hogy igenis ők szívesen vállalnák ezt a programot. Tehát nemzetközi összefogást is kellene teremtenünk a magyar Kormány jószándékán kívül, hogy azt mondja: majd megpróbáljuk, meg hátra hagyjuk majd a következő Kormánynak, a következő Parlamentnek ezt az ügyet. Úgy érzem, hogy szükséges lenne ehhez egy nagy nemzetközi összefogás, anyagi összefogás is. Es ne szégyelljük megmondani, hogy az itteni, a törvényekben foglalt embertársaink, akik most nyerik el a törvényi rehabilitációt, annyit szenvedtek, hogy ha a világ teljes összefogását élvezik, akkor sem tudja a világ jóvátenni velük szemben azt, amit a bírák elmulasztottak és a bírák rosszul döntöttek el annak idején Jaltában és Potsdamban. Úgy érzem, hogy ezt el kellett most itt mondanom, mert ha ezt nem mondtam volna el, talán nekem is a nem gombot kellett volna hogy megnyomjam. Azért tudom az igen gombot megnyomni, mert úgy érzem, ezzel lett tiszta a lelkiismeretem, és tisztán fogadhatom el ezt a törvényt. (Tips.) ELNÖK: Tóth Istvánné képviselőtársunk szólal fel Bács-Kiskun megye 11. számú választókerületéből. TÓTH ISTVÁNNÉ: Tisztelt Alelnök Úr, Tisztelt Ünnepi Országgyűlés! Az én édesapám sem tért vissza a hadifogoly-táborból, én az ő arcára nem is emlékszem. Emlékszem viszont arra, hogy esténként bekészítettük a gyújtóst, ha hazatér legyen gyorsan mosdóvize, s emlékszem arra is, hogy a friss süteményt minden vasárnap én raktam bele a dobozba, ha hazatér, legyen mivel megkínálni őt. Volt egy facipőm, amelyben táncoltam a szomszédoknak s az ismerősöknek és az érte kapott pénzt egy fehér porcelánhattyúba gyűjtöttük azért, hogyha hazatér, akkor az ünnepre szánt birkát abból tudjuk majd megvenni. Napokig sírtam, amikor a szomszéd Zsuzsika néni, akinek csak egy babszem volt a köténye zsebében, azt rakta bele a hattyúba. Arra is emlékszem, hogy nagy kosár kalácsokkal mentünk ki a vasútállomásra, vártuk a hadifogolyszállítmányokat, mert tudtuk, hogy édesapám hadifogoly-táborban van valahol Oroszországban. Jött egy hír, hogy valóban hadifogoly-táborban van, s készül haza, s azután nem jött sem ő, sem a hír, hiába vártuk. Remélem, hogy eljutunk idáig, s megkövetjük a bűntelen eltűnteket, s megkíséreljük kárpótolni hozzátartozóikat. Tavaly szeptemberben a helyi újságban tettem közzé egy felhívást, s kértem, keressenek fel azok a volt hadifoglyok és özvegyeik, akik megszenvedték a hadifogoly-tábor poklát vagy az egyedüllétet. Több mint százan kerestek fel, s hozták a megsárgult iratokat, amelyekben az is állt, hogy amikor Debrecenben elengedték őket, akkor kaptak 5 forintot, s leltárba vették a pokrócaikat, a használt vagy egészen elhasznált bakancsaikat és egyebeket. Megdöbbentő élmény volt találkozni velük, előfordult olyan is, hogy a hadifogoly-táborból hazakerülve nálam az előszobában találkoztak össze először hárman. Az is döbbenetes volt, hogy pillanatokon belül anekdotáztak, s nagyon örültek egymásnak. Kértem a nyugdíjszelvényeiket is, érthető módon nagyon kevés volt a nyugdíjszelvényeken, mert amikor hazakerültek, akkor vagy nem kaptak munkát, vagy olyat kaptak — részben egészségük fogytán, részben hadifogoly múltjuk miatt — hogy kevés nyugdíjévet, kevés nyugdíjalapot tudtak szerezni. A Társadalombiztosítási Főigazgatósághoz kéréssel fordultam, s ezúton is köszönöm az illetékeseknek a gyors és emberséges ügyintézést, az ügyfeleim nevében is. Mindezeket néhai Farkas Dezső kiskunhalasi kovácsmester és hadifogoly-társai emlékére mondtam el. (Taps.) ELNÖK: Amint látom több hozzászóló nincs, ezért az általános vitát lezárom. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy részleges vitára bocsássuk a törvényjavaslatokat? Akik ezzel egyetértenek, kérem kézfelemeléssel (derültség), szavazzanak. Kérem gombnyomással szavazzanak. Bocsássanak meg, visszatért bennem a múlt. (Szavazás: igen: 329, nem: 11, tartózkodott: 3) Az Országgyűlés úgy döntött, hogy részletes vitával folytassuk a munkát. Ki kér szót a részletes vitában? Megállapítom, hogy senki. Megkérdezem a beterjesztő miniszter urat, Kulcsár Kálmánt, kíván-e válaszolni? Úgy látom nem. Következik a határozathozatal. Először a módosító indítványokról szavazunk. Kérem, hogy vegyék elő a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság 689. számú jelentését. Bejelentem, hogy időközben a jelentés 2., valamint 4. pontjában foglalt javaslatokat a bizottság véleményére figyelemmel Zsidei Istvánné képviselőtársunk visszavonta. A jelentés 1. pontja szerint a bizottság módosító indítványt tett a törvényjavaslat preambulumára, a miniszter a módosító indítvánnyal egyetért. Kérdezem, az Országyűlés hasonlóképpen egyetért-e a módosító indítvánnyal? Kérem szavazzunk erről. (Megtörténik.) (Igen: 340, nem: 3, tartózkodott: 4) Az Országgyűlés a módosító indítványt elfogadta. A jelentés 3. pontja tartalmazza Zsidei Istvánné javaslata alapján a bizottság módosító indítványát, amely a törvényjavaslat 6. §-a új, (2) bekezdésére vonatkozik. A miniszter a módosító indítvánnyal egyetért. Kérde. zem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e a módosító indítvánnyal? Kérem szavazzunk erről. (Megtörténik.) Az Országgyűlés a módosító javaslatot elfogadta. Most azt kérdezem a tisztelt Országgyűléstől, hogy a már megszavazott módosításokkal együtt elfogadja-e az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot? Kérem szavazzunk erről. (Megtörténik.) (Igen: 338, nem: 1, tartózkodott: 9) Határozatot hirdetek. Az Országgyűlés a törvényjavaslatot 338 egyetértő, 1 ellenző és 9 tartózkodó szavazattal elfogadta.
