Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-83

6833 Az Országgyűlés 83. ülése, 1990. március 14-én, szerdán 6834 születőben, ne örökítsük át a korábbi gyakorlatát, ne engedjünk a még oly súlyos sérelmekből érthetően fakadó, ám egyre inkább szított hangulatoknak. Szolgáljon mementóként ez a törvény arra, hogy mire vezet a politikai célzatú igazságszolgáltatás, a kollektív bűnösök keresése, a politikai felelősség büntetőjogivá való konvertálása, a jogellenes jogszabályok alkotása. Magyarországon egyszer már felépítették a minden rosszért felelős zsidó képét. Ezt követte az ugyancsak minden rossz okozójának tartott osztályellenességnek, kuláknak, a múlt rendszer hívének, az imperializmus ügynökének, a sorainkban befurakodott ellenségnek bárkire ráhúzható arca. Isten óvja országunkat attól, hogy ez a sor most folytatódjon! Mert vannak, akik már rajzolják a legújabb sátán arcvonásait. Születnek az új általánosító kategóriák, formálódnak az új, mindenért felelős ellenségek, s már veszítjük el azt a képességünket, hogy mindent a maga idejének összefüggéseiben értékelve, igaz következtetéseket vonjunk le. Félő, hogy az emberi méltóság helyreállítása során embereket alázunk meg, hogy a megtisztulás jegyében újabb bűnöket követünk el. Tanulnunk kell a történelemből. Fel kell tárni mindent, hogy elkerülhessük tévedéseit és bűneit. De emlékezzünk arra is, mit válaszolt Winston Churchill a második világháború elején a bűnösök után kiáltóknak: ,,Ha a jelen megpróbál törvényt ülni a múlt felett, elveszítheti a jövőt!" (Lelkes taps.) ELNÖK: Kérdem dr. Debreczeni József képviselőtársunkat, mint az egyik határozattervezet előadóját, kíván-e szólni? DR. DEBRECZENI JÓZSEF: Elnök Úr! Én azt hiszem, hogy nincs rá szükség és miután a múlt ülésen felolvastam a határozatnak a szövegét, annak tartalmával kapcsolatban nem merült fél soha kétely, csupán a határozathozatal időpontját illetően, most már ilyen kétely sincs és biztos vagyok abban, hogy a tisztelt Ház elfogadja a határozatot. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: A törvényjavaslatokat a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság megtárgyalta, elfogadásukat támogatja, előadót állítani nem kíván. Bejelentem, hogy a törvényjavaslatokhoz módosító indítványt nyújtott be Zsidei Istvánné képviselőtársunk, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság. A módosító indítványokat a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a tegnapi nap során megtárgyalta, azokról 689. számú jelentésében számol be. Fentiekre tekintettel általános és részletes vitát kell tartanunk. Az általános vitát megnyitom. Kérem, szíveskedjenek jelezni, hogy ki kér szót. Dr. Marx Gyula képviselőtársunk, Zala megye 2. számú választókerületéből! DR. MARX GYULA: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mélységesen sajnálom, hogy az Országgyűlés februári ülésszakán az igazságügyi kormányzat, valamint a Parlament jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága és maga a Parlament is elutasította 1990. január 7-i kezdeményezésemet, mely szerint még ez a képviselőház alkosson egy általános jóvátételi törvényt, melynek alapján az elmúlt korszak igazságtalanul meghurcolt, fogolyként megkínzott és kényszermunkatáborokban kizsákmányolt, otthonukból ideologikus okok miatt elűzött és anyagilag tönkretett személyek és családjuk az eszmei és jogi jóvátételen túl, előzetes egyéni felmérés és mérlegelés nyomán, méltányos anyagi kártérítést kaphassanak. Elfogadom viszont azoknak az érvelését, akik arra mutatnak rá, hogy ez a reparációs törvény sok felületén kapcsolódik a tulajdon, a föld, az illeték- és adótörvényekhez, ezért igen körültekintő megfogalmazást igényel. Ezért a jelenlegi előterjesztést, mely a legutóbb kapott tervezettel szemben, felcsillantja a reményt az arra tömegesen várakozók előtt, hogy a jogi és erkölcsi elégtételt követően valamelyes anyagi elégtételre is jogosultakká válnak, a törvénytervezetet támogatom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Szóra következik dr. Eke Károly képviselőtársunk, Csongrád megye 10. választókerületéből. DR. EKE KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Én magam is természetesen elfogadom és elfogadásra ajánlom az itt tárgyaláson levő törvényjavaslatokat, de lelkiismeretem szava szerint nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy meg kell mondanunk: ez nem a teljes rehabilitáció; nem a teljes rehabilitáció, mert ha anyagilag rehabilitálnánk mindazokat, akikről szó van, akkor ez a nép beleroppanna. De azt is hozzá kell tennem, még ha anyagilag rehabilitálnánk is őket, teljességgel, akkor sem tudnánk jóvátenni mindazt, ami velük történt. A legszebb életkorukba jött a vandalizmus és tette tönkre legszebb periódusukat. Ki tudja visszaadni? Én időnként előadásokat szoktam tartani a Száva utcai otthonban, ahol többségében olyanok vannak, akik elveszítették a hozzátartozójukat és majd ezért magányosak. Ezek az emberek minden szóra, minden jó szóra azonnal lelkesülni képesek és amikor végignézek s közönségen és látom, hogy milyen más lenne az életük, ha az unokák, meg a dédunokák körében tudnák eltölteni öreg napjaikat, akkor bizony időnként elkeseredés fog el és nagyon együtt tudok velük érezni, mert őket a háború borzalmain túl az emberi borzalmak fosztották meg attól, hogy ezt a gyönyörűséget a család körében élvezett öregkort eltölthessék. De a kérdés most az, hogy kik fizessenek? Ezt amiről szó van, a jóvátételből részükre, ezt kik adják meg? A mai fiatalok, a középkorosztály, a mai idősek adják meg? Kik adják meg? Itt szeretnék kapcsolódni egyszer már elmondott felszólalásomhoz, felvetni itt újra és újra a bírák felelősségét és a magyar nemzetnek joga van erre, hogy felvesse, mert azok, akik minket erre a bizonyos 40 év ázsiára ítéltek, azoknak a népei nagyon jól élnek ma is és a háború után is nagyon jól éltek. Örömömre szolgál, hogy amikor ezt a kérdést felvetettem itt a tisztelt Ház előtt, utána nagyon sok levelet