Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-83
6829 Az Országgyűlés 83. ülése, 1990. március 14-én, szerdán 6830 ján meghatározhatók azok az ügycsoportok, amelyekben a törvénysértések tömegesek, és ezzel lehetőség nyílott a törvénysértő ítéletek törvényhozási úton való semmissé nyilvánítására. Ebből a szempontból az 1956-os népfelkelésekkel összefüggő elítélések semmisségéről szóló 1989. évi XXXVI. törvény példaértékűnek tekinthető. Az ott alkalmazott megoldás, a törvény által kinyilvánított semmisség, az eredeti felülvizsgálat kombinációja és az ehhez kapcsolódó eljárási rend a javaslat előterjesztése során mintául szolgált. A javaslat a bizottsági jelentés értékelése alapján egyrészt körülhatárolja azt az időszakot, amelyben nagy számban hoztak koncepciós jellegű törvénysértő ítéleteket, másrészt meghatározza azokat a bűncselekmény-csoportokat, amelyek miatt az adott időszakban történt elítélések jelentős részben koncepciós jellegűek voltak. Ebből kiindulva a törvény hatálya az 1945. évi január első napja és 1963. április 4-ike közötti elítélésekre vonatkozik. Ez utóbbi időpont a politikai konszolidáció kezdetét jelzi, amelyet az 1963. évi április 4-ike alkalmából gyakorolt széles körű közkegyelem juttatott kifejezésre. Kétségtelen, hogy ezt követően is lefolytattak törvénysértő, politikai indíttatású eljárásokat, ezek azonban nem voltak tömegesek, és bár egyes összefüggésekben a politikai gyakorlat részeként is megnyilvánultak, mégsem tekinthetők az 1963-at követő időszak jellemző vonásának. Az 1963 utáni időszaktörvénysértéseinek felülvizsgálatára ezért a hatályos büntetőeljárási jog is megfelelő eszközöket biztosít. Mindazonáltal célszerűnek tartjuk, hogy ennek az időszaknak politikai bűncselekmények miatti eljárásait a működő bizottságok törvényességi, jogtörténeti szempontból tovább vizsgálják. A javaslat általános rendelkezése az állam belső és külső biztonsága elleni bűncselekményekre, a terv bűncselekményekre, az árdrágító és közellátás elleni bűncselekményekre, valamint a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények feljelentésének elmulasztására vonatkozik. A bűncselekmények felsorolásánál a javaslat az 1950-es években több ízben kiadott hatályos anyagi büntető szabályok hivatalos összeállításának a megjelöléseit használja. A javaslat a meghatározott időszakban a felsorolt bűncselekmények miatt történt elítéléseket semmisnek tekinti. Az ítélet semmisnek tekintése azonban nem büntetőeljárási jogi kategória. A büntetőeljárási jog szerint a bíróság a megalapozatlan és törvénysértő ítéleteket hatályon kívül helyezi. Ám az Országgyűlés nem a bíróság hatáskörében jár el és nem vizsgálja az egyes elítélések megalapozottságát és törvényességét. Annak kimondása, hogy a törvény az elítélést semmisnek tekinti, az elítélt jogi, erkölcsi és politikai rehabilitása jelenti. Az elítélésen azt kell érteni, hogy a bíróság bűncselekmény miatt büntetőjogi következményt alkalmazott, vagyis nem csak a büntetés kiszabását, hanem például a figyelmeztetésben való részesítést is. A javaslatnak a halmazati büntetésre, illetve az összbüntetésre vonatkozó rendelkezéseit a méltányosság indokolja. Mind a halmazati büntetés, mind az összbüntetés esetében kivételt állapít meg a javaslat a háborús, illetve a népellenes bűncselekményekre. Ezek jellegéből, az elkövetői felelősségre vonása érdekében vállalt nemzetközi kötelezettségeinkből ugyanis az következik, hogy az ilyen bűncselekmények miatt történt elítélésre a semmissé nyilvánítás ne terjedjen ki. A bizottsági munka azonban megalapozta azt a feltételezésünket, hogy egyrészt a háborús és népellenes bűncselekmények miatt lefolytatott eljárások és az így született ítéletek is nem ritkán koncepcióra alapoztak, törvénysértő módon keletkeztek, másrészt pedig gyakran társították az ilyen minősítést a politikai okokból, ám más bűntettekért is elítélt személyek ítéleteihez. Fel kell tehát hívnom a figyelmet arra, hogy a háborús és népellenes büntetésekért elítéltek ügyeinek a felülvizsgálata egyéni kérelem alapján indulhat meg. A javaslatban meghatározott elítélések semmissé nyilvánítása azonban a törvény erejénél fogva következik be, ezt az elítéltnek nem kell kérnie. Ha azonban akár az elítéltnek, akár hozzátartozójának az anyagi jóvátétel végett vagy más okokból hivatalos igazolásra van szüksége az elítélés semmissé nyilvánításáról, ezt az ügyben I. fokon eljárt bíróság adja ki. Ha a bíróság ezt megtagadja, fellebbezésnek van helye. Az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések semmisségéről szóló törvény az 1956. október 23. és 1963. április 4-ike között történt egyes cselekmények miatti elítéléseket tekintette semmisnek, így az említett törvénnyel és a most beterjesztett törvényjavaslattal érintett elítélések között átfedés lehet. A javaslat ezt annak kimondásával zárja ki, hogy e törvényjavaslat rendelkezései nem alkalmazhatók az 1989. évi XXXVI. törvény hatálya alá eső elítélésekre. Tisztelt Országgyűlés! Szólnom kell arról a kérdésről is, amely minden bizonnyal a rehabilitáció legnehezebben megoldható problémája. Szólnom kell a vagyoni reparációról. Az Országgyűlés határozata szerint az áldozatok részére a vagyoni jóvátételt is biztosítani kell. A határozat óta eltelt időben a legkülönbözőbb elképzelések fogalmazódtak meg a kártalanítás módját és nagyságrendjét illetően. Az érintett tárcákkal és a törvénytelenséget elszenvedők érdekképviseleti szerveivel folytatott konzultáció eredményeképpen az eredetileg egymástól jelentősen eltérő álláspontokat mára már sikerült közelíteni. Mégis a Kormány úgy ítélte meg, hogy a kárpótlás teljes körének a felmérése és a társadalmi igazságosság és konszenzus biztosítása érdekében szükség van arra, hogy az Országgyűlés hívja fel a Minisztertanácsot további vizsgálatokra, hogy az érintett személyek teljes körére biztosítható legyen a kárenyhítés. Ennek érdekében a Minisztertanács rövidesen kormánybiztost is kinevez, aki a társadalmi szervek képviselőivel és az érintett minisztériumok és főhatóságok szakértőinek a bevonásával biztosítja a teljes körű kárpótlásra vonatkozó jogszabály előkészítését. Az anyagi jóvátétel végleges megoldásáig is szükség van azonban néhány olyan intézkedésre, amelyek egyrészt a legnehezebb helyzetben lévő kárpótlásra jogosultak helyzetét nyomban enyhítik, másrészt a korábbi minisztertanácsi rendeletek indokolatlan eltérő szabályozását kiegyenlítik.
