Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5497 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5498 Tisztelt Miniszter Úr! Megítélésem szerint megfelelő kiegyenlítő rendszer kidolgozása és működésének garanciákkal történő biztosítása nélkül az új tanácsi szabályozási rendszert 1990-től bevezetni még ideiglenesen, kísérleti jelleggel sem lehet. Amennyiben mégis megtörténne, az a tanácsok egy része — nagy része — gazdálkodásának teljes összeomlását eredményezné. Ezért végleges előterjesztésükre egy hónap múlva csak akkor tudok igennel szavazni — és hiszem, hogy nem vagyok egyedül —, ha megfelelő garanciákat kapunk a tanácsi gazdálkodás működőképességének biztosításához. Kedves Képviselőtársaim! Mondandóm második részében a lakásgazdálkodás új rendszerével kapcsolatos előterjesztésével kívánok foglalkozni. Megkönnyíti helyzetemet, hogy az előző napirend vitájában Kenyeres Árpád, Filló Pál, dr. Hellner Károly és Dobos Józsefné képviselőtársaim behatóan foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Ami nekem megmaradt, amiben szólni kívánok az azoknak a gondja, akik saját erőből építettek lakást és most annak hitelét, hitelkamatait nyögik. A tervezet két megoldást javasol — én ezek közül sajnos egyik mellé sem tudok odaállni. Hiszen a hitelkamat 10 százalékra történő felemelése egyoldalú szerződésszegés, annak minden következményével, a havi 650 forint kamatadó pedig igazságtalan teher. Egyik sem biztosít érdekeltséget. Éppen ezért javaslom a Kormánynak, fontolja meg: a hitelkedvezmények közül ne a kamatot növelje, hanem a lejárati időt csökkentse. Az adós így is többet fizetne, de a havi növekmény megfizetése csökkenti adósságának összegét, érdekeltsége így kétségtelen. Tudom, hogy a szakemberek ellenzik ezt a megoldást, mert a havi többletfizetések a hitelszféra és nem a költségvetés bevételeit növeli. Úgy hiszem, ennek az összegnek a költségvetésbe történő átvándoroltatása pusztán technikai kérdés — ha én, mint laikus ezt jól mondom. Döntőnek azt tartom, hogy ezzel vagy ehhez hasonló megoldással az államháztartás valóban súlyos gondjain úgy segíthetünk, hogy egyben — és manapság ez nálunk egyre ritkábban fordul elő — a gondok terheit vállaló lakosság egy jelentős részét érdekeltté téve elviselhetőbbé tennénk a már elviselhetetlent, képzelt virágot varázsolva az egyre kegyetlenebbül szorító adóprésre. És hogy miből? A Népszava tegnapi számának egy riportjában a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára segít nekünk válaszolni: „Vizsgálják felül, mit lehetne megtakarítani az államirányítási bürokrácia lefaragásából; fontolják meg: égetően fontos-e már most, hogy a képviselők miniszteri fizetést kapjanak; kérjék számon, indokolt-e, hogy állig felfegyverzett hadseregünk legyen, vezetői olyan kiváltságokat élvezzenek, mint amilyeneket élveznek; követeljék, hogy a láthatatlan jövedelmeket fogja meg és adóztassa szigorúbban az adóhatóság; bírálják felül a pártok támogatására és a fejlődő országok megsegítésére előirányzott milliárdok jogosságát, és tudják meg — mert joguk van hozzá —, hová kerültek a legújabb állami hitelek és saját kintlévőségeink visszaszerzése kinek a feladata?" Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Horváth Ferenc Somogy megye 10-es számú választókerületének képviselője következik. DR. HORVÁTH FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Országgyűléseinknek a költségvetés tárgyalása egyre neuralgikusabb napirendi pontja. Hagyományos pénzügyi gondolkodásunk és intézményrendszerünk nehezen birkózik a kiadás diktatúrájával és nemigen sikerül több levegőt juttatnia a bevételi oldal fulladozó termelői szférájának, miközben egyre csökkenő önbizalommal próbálja a deficitet előnyösebben befolyásolni. Pénzügyi kormányzatunk a nehéz helyzetünkből a költségvetés reformjával, az államháztartási törvény megalkotásával és az önkormányzati törvény segítségével, a jelzett sorrendben véli megtalálni a kivezető utat. Mint más képviselőtársaim, az előttünk lévő állami költségvetés irányelveiből én is kiemelném a társadalmi közkiadások címszó alatt a tanácsi szabályozási rendszer korszerűsítését. Itt a normativitás szándékával, mint elvvel, egyet lehet érteni. De konkrét megvalósítása a mai helyzetben elfogadhatatlan. Kisvárosunk közel 200 milliós kötlségvetésében 70—80 millió forint hiány keletkezne. Tudomásom szerint nem jobb a helyzete a vidéki települések zömének sem. Működésképtelenné válnak azok a települések, amelyek eddig is hátrányos helyzetben voltak. Normatív támogatás során e pozíció visszafordíthatatlanul tovább romlana, mert a népességmegtartó-képesség elviselhetetlen mértékre zuhanna. Itt csak utalni szeretnék a kevés munkalehetőségre, az alacsony átlagbérekre, az infrastruktúra hiányosságaira, az intézményrendszer működési nehézségeire, a bevételi források hiányos voltára, stb. A vázolt káros következményeket megelőzendő, tisztelettel javaslom, hogy a Parlament az államháztartási törvényt vagy az önkormányzati törvényt fogadja el, vagy olyan, a fokozatosságot figyelembe vevő kiegészítéssel, amely nem csupán a tervezett kiesést pótolja, hanem a felzárkózást is segíti. Tisztelt Országgyűlés! Közgazdász gondolkodással jogosan teszik föl a kérdést: miből? A forrásokra nekem is vannak ötleteim, ezek kiaknázásában és felhasználásában tisztelettel kérem az Önök bíztató támogatását . Mik ezek? Sokan említést tettek már a százmilliárdos nagyságrendű gazdasági támogatások továbbfolytatásáról. A nagyobb városokban eddig kiépített, de a lakosságra rá nem terhelt infrastruktúra részleges vagy visszamenőleges megadóztatására gondolok, a fővárosi energia- és közlekedési költségek egységes országos szintre emelésére, egy ésszerűbb szociálpolitikára, értelmes lakásgazdálkodás keretében az óriási terheket jelentő bérlakások privatizálására, mely jelentős magántőke bevonását jelentené. Több lehetőséget kellene adni a helyi önkormányzatoknak a bevételi forrásaik növelésére. Napi gyakorlatunkban szűnjön meg például a Pénzügyminisztérium részéről az ez ellen ható beavatkozás. Jelen esetemben is kezemben van egy levél, amely egy minisztériumi főosztályvezető-helyettes intézkedésével szinte a kormányrendelet végrehajtását lehetetlenné teszi.