Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-82

6815 Az Országgyűlés 82. ülése, 1990. március 2-án, pénteken 6816 hogy itt az ilyen típusú munka megszűnik, eliminálódik, és az új alkotmány, a demokratikus jogrend követelményeinek megfelelően fognak dolgozni. Lehet, hogy hibáztam — ezt egy interjúmban el is mondtam —, hogy párhuzamosan kellett volna a kettőt végezni és irányítani és átszervezni; nem jutót rá energiám és időm. Lehet, hogy én ezért felelősséggel tartozom, ezt én vállalom. A pártállamtól válasszuk el — azt javaslom — október 23-át és az azt megelőző és az azt követő periódust. Hogy akkor mi történt, hogy történt, azt mindnyájan tudjuk, itt többen utaltak is rá. Alkotmányellenes is volt, sértette a személyiségi jogokat, és el kell az ilyet takarítani. De nem úgy, hogy az ország alapvető és fontos érdekeit is eltakarítsuk egyúttal. Mert igenis vannak az államnak biztonsági érdekei, akár a terrorizmussal, akár a kábítószerrel, akár a nemzetközi kapcsolatokkal összefüggő biztonsági érdekek. Anélkül, hogy intimpistáskodnék, szeretném azért a tisztelt Országgyűlésnek és ezen keresztül az ország nyilvánosságának elmondani, hogy nem is oly régen idelátogató miniszterelnökök és kormányfok mondtak nekem személy szerint köszönetet azért, hogy Ferihegyen kapták el azokat a terroristákat, akik XY elnök ellen Magyarországon akartak elkövetni terrorcselekményt. No ez csak egy példa. Én magam ebben az 1989-es folyamatban három alkalommal kértem a belügyi szerveket fokozott figyelemre. S nem az én személyes kedvemért, hanem az ország érdekéből kiindulva. Az első az tartalmaz személyes motívumokat. — Elnézést kérek, hosszabb leszek, de kérem a türelmüket. (Helyeslés.) Az első, az tartalmaz személyes motívumokat. Úgy készítettük elő Nagy Imre és társainak temetését, hogy — itt mindnyájan tudják — az akkori pártvezetésben sem volt egyetértés. Es amikor a Kormány magára vállalta ennek a döntésnek — joggal — a teljes felelősségét, együttműködve mindazokkal, az ország közvéleményének a támogatását is bírva, akkor nem akárhol, a K-telefonon — a K-telefon az, amelyik nem a normál, hanem a külön — minek nevezzük ezt? — külön vonal, és a miniszter uraknál, és jelen pillanatban, amíg kormányfő vagyok, az én lakásomon is vagy egy ilyen telefon —, kérem szépen, a lakásomon a K-telefonon, amihez nem akárkik jutnak hozzá, azt több alkalommal megismételt telefonüzenetet kaptam, hogy amennyiben elmegyek Nagy Imre temetésére, Király Bélával együtt ott fognak lelőni. És tessék mondani, amikor azt fél 1-kor is megismétlik, éjszaka, sőt: nincs az illetőben vagy az illetőkben annyi tisztesség, hogy ezt a gyerekemnek, a nagyobbik gyerekemnek is megismétlik — hát én nem kívánok senkinek ilyen napokat, és ezt a napot. Igenis kértem a belügyi szerveket, hogy legyenek szívesek, — mivel K-telefonról van szó — ennek a kérdésnek utánanézni. A második alkalom 1989. október 23-ával kapcsolatos. Tessék hozzágondolni november 4-ét is. Akkor is kértem. S a harmadik alkalom — de én erről azt hiszem, nyilatkoztam is egy interjúban —, amikor az egyik Minisztertanács ülésén novemberben, november elején — az a szokás járja köztünk, hogy amikor már befejezzük a napirendeket, akkor sorba megyünk és a miniszter urak, illetve a miniszter asszony — ő szokta kezdeni — elmondják az olyan típusú bejelentéseket, információkat, amelyeket jó, ha a Kormány tagjai tudnak. Nos végigmegyünk, eljutunk az ipari miniszter úrhoz, s az ipari miniszter úr bizonyos jelzéseket ad azzal kapcsolatban, hogy hát az országban itt-ott, üzemeknél, egyes nagyvállalatoknál mintha tudatosan termelési zavarok keltésére törekednének egyesek, mindenekelőtt az energiaszállításban, közszolgáltatásban. Én a Minisztertanács ülésén aznap reggel, 9 óra előtt kaptam egy telefont X megye megyei tanácselnökétől, hogy XY fel fog engem keresni, és nagyon kér, hogy szánjak rá öt percet. (Zúgás hallatszik a teremben.) Tekintettel arra — miért zúg ez? (Derültség.) —, tekintettel arra, hogy súlyos kérdések voltak a Kormány napirendjén, nem tudtam fogadni, de az illető valóban följött Budapestre, és amikor a Minisztertanács ülésének úgy este fél 8 tájt vége volt, az asztalomon egy zárt boríték volt. Az ember az ilyen leveleket nem dobálja el. Az illető megye tanácselnöke azt írja nekem, hogy (olvassa:) Kedves Miklós! XY jelentkezik nálad, ha igaz, életbe vágó információkkal. Nagyon kérem, szánj rá néhány percet. Aláírás. Kibontottam, és mivel nem tudtam fogadni az illetőt, a levelét szeretném itt felolvasni. Kelt 89. november 2.; hely, megye nem érdekes. „Tisztelt Miniszterelnök Űr! Ma reggel 6 óra 50 perckor megkerestek a következő információval: az MSZMP" — nem szeretném, ha kevernék. .. — ,,... volt vezetői más lehetőséget nem látnak a folyamatok visszafordítására, mint a fegyveres hatalomátvételt. Ehhez megnyerték a nagyvállalatok vezetőit. Zavart kívánnak kelteni az anyag-, víz-, energiaellátásba" — itt csengett össze érdekes módon az ipari miniszter úr minisztertanácsban elmondott információja — ,,... ezzel a nagyüzemi munkásság elégedetlenségét kiváltják. Ezt követően a Kormány vezetőit letartóztatják. Csehszlovák és román katonai segítségre számítanak. Az információ forrása egy X városi nagyvállalat vezérigazgatója, aki látszólag együttműködést ígért" — mármint a szervezőkkel — „Vegye komolyan bejelentésem. Alá nem from, de személyesen hoztam el a levelet, nagyon nagy tisztelettel és aggodalommal." Én az ezt követő napokban szóltam a belügyminiszternek, hogy vegyük komolyan az ilyen jellegű bejelentést és nézzük meg. Megadtam a helyet; azért tudtam megadni, mert az ezt követő hétvégén én módot találtam arra, hogy felkeressem a levél íróját. Kérem, a hír igaznak bizonyult! Nos, nem sorolok több példát. Még egyet talán, már nem mint példát. A mindenkori Kormánynak, a mindenkori Kormány elnökének igenis kötelessége a törvényes rend és Alkotmány védelme, és azok a bejelentések, amelyek itt — hét darabról van szó — föl vannak sorolva, azokból a jelentésekből, úgy, ahogy a jelentés utal rá, nem lehetetett arra következtetni, hogy milyen módszerekkel és milyen Alkotmányba ütköző eszközökkel történik. Én a magam felelősségét, hogy nem gyorsítottam fel ezt az egész munkát és nem tettem rendet ugyanúgy,