Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5495 Az Országgyűlés 66. ülése, 19 tanácsi szabályozási rendszer fő elveivel, koncepciójával az adott település fejlődése és jövedelemképző esélye közötti kapcsolat kialakításával azonban természetesen egyetértek. Engedje meg mégis a tisztelt Ház, hogy az alábbi javaslatokkal éljek, a rendszer további tökéletesítése érdekében, szem előtt tartva a kisfalvak, az alföldi városok érdekeit. Először is szükséges az elmaradottság eddigi értelmezése helyett annak komplex társadalmi, gazdasági térségre, illetve településre vetülő kezelési gyakorlatát kialakítani, egyetértve az előttem felszólaló kollégámmal. Ezért újra kell gondolni az elmaradott térségek körét és a felzárkóztatásuk megkezdéséhez kapcsolódó feladatokat, eszközöket úgyszintén. Ebben a megyék koordináló szerepet vállalhatnak. Indokolt egy integrált falufejlesztési gyakorlat eündítása, melyben kiemelt figyelmet kapnának a szociálisan problémás összetételű községek. Itt a támogatás a hátrányos helyzetű népességcsoportok számához kapcsolódva természetesen normatív is lehet. S harmadszor: rendkívül fontosnak tartom, hogy az Alföld egésze problémájának kezelése érdekében az évszázados háttérbe szorítottság által kialakult súlyos hátrányok további mélyüléseinek megállítására a hároméves kormányprogramhoz kapcsolódóan kerüljön kialakításra egy speciális Alföld program. Megítélésem szerint a nagytáj mai helyzete magában hordja egy tartós lemaradás veszélyét. Az itt lakók nem is tagadják aggályaikat, hogy a tervezett világkiállítási fejlesztésekből kimaradnak, és nem akarjuk azt, hogy a Tiszán átlépve egy másik országba érkezzünk, és úgy érezzük magunkat, hogy ez nem Magyarország. E javaslatok az általános szabályoktól bizonyos eltéréseket, közvetlenebb segítségnyújtásokat feltételeznek megyei koordinálással. A mai magyar valóság egyik tipikus jellemzőinek a rendkívül erőteljes területi különbségek meglétének csak egyik, és nem a legfőbb ismérve a személyi jövedelemadó mértékének eltérése az egyes települések között, amely végső soron csak következménye és tükre a közelmúlt társadalmi, gazdasági változásoknak. Ahhoz, hogy a történések és a helyzet mélyebb összefüggéseit feltárjuk, a kialakult indokolatlan különbségeket, hátrányokat enyhítsük, tágabb összefüggéseket és a kezelési módokat ennek megfelelően kell alkalmaznunk. A vidék, a falvak és az Alföld felzárkóztatása, a gazdaság dinamizálása nélkül Európához való csatlakozásunk is elképzelhetetlen. Mert ne feledjük, hogy az itteni munkának és munkásságunknak nem a múlban, hanem a jövőben fekszik a lényege és sikere is, és sikereket csak akkor várhatunk, ha az ilyen kis célokra is tudjuk a figyelmünket irányítani. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm a felszólalást. Dr. László Béla, Szabolcs-Szatmár megye 14-es választókerületének képviselője következik. DR. LÁSZLÓ BÉLA: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Félünk határozott gazdasági döntéseket hozni. Akkor is halogatjuk azokat, amikor a topogásnak már súlyos következményei vannak. Tények egész sora iga'9. november 22-én, szerdán 5496 zolja, ez alól talán csak miniszterelnökünk tegnapi beszéde az örvendetes kivétel, nem hisszük, nem akarjuk elhinni, hogy — a pénzügyminiszterrel és a SZOT főtitkárával szólva — ketyeg az időzített gazdasági bomba órája. Számottevő társadalmi változásokat akarunk, de konkrét cselekvéseink legtöbbször megmaradnak a forma szintjén. Túlságosan elfoglal bennünket a politika, egészen pontosan szólva a pártpolitika. Az, hogy melyik az igazi utódpárt, ki vonult ki, honnan és hová, kik esetében tér el egymástól az aláírással vállalt kötelezvény és a valódi politikai cselekvés és mindennek tetejébe a nép, az istenadta nép szavazzon arról, hogy akar-e szavazni. Nagy a politikai csatazaj, nem hallani a gazdasági pokolgép ketyegését. Figyeljünk hát nagyon oda most hozandó gazdaságpolitikai döntéseinkre. Ennek sorában mindössze két kérdést szeretnék érinteni, néhány változást javasolva a Kormány jövő évi költségvetési elképzeléseihez. javasolva a Kormány jövő évi költségvetési elképzeléseihez. Megismerve az 1990-től bevezetni tervezett tanácsi gazdálkodás koncepcióját — az előttem szóló két gazdasági és tanácsi szakember után kissé félénken, de mégis — fontosnak tartom, hogy szót ejtsek annak hazánk egyes részeire és a helyi tanácsokra várható hatásáról. Az új szabályozás jelenlegi formájában teljesen közömbös, sőt érzéketlen a vidék öröklött hátrányaira — ezt expozéjában a pénzügyminiszter is elismerte. Éppen az a rész nincs kellően és megnyugtatóan kidolgozva, amely az infrastrukturális elmaradottságot és a tanácsok közötti jövedelemdifferenciákat lenne hivatott kiegyenlíteni. A helyi önkormányzatok gazdálkodásának döntően a személyi jövedelemadóra történő építése számunkra a megye öröklött hátrányainak konzerválását, sőt annak további növelését ereményezné. 1988. évi adatok alapján az egy főre jutó személyi jövedelemadó megyénkben 3525 forint évente. Ezzel a megyék között — azt hiszem, nem kell mondanom — az utolsó helyen állunk. A mi országrészünk jövedelemtermelő-képességének jelentős változása a következő években nem várható, s az sem, hogy országunk gazdag embereinek egy része egy isteni, égi jelre keleti határaink mellé költözne. Keletre nem költöznek az emberek, Keletről eljönnek az emberek, eljönnek a levelek. Valamennyi megyei képviselőtársam előtt van ma is egy levél — a nyíregyházi demokratikus ifjúsági szervezet levele —, amelyben hazai ifjúságunk gondjainak megoldásához kéri segítségünket. Az új szabályozástervezet szerint elvégzett számítások azt mutatják, hogy megyénk 116 tanácsa közül 62 esetében a tervezett szabályozott források a működési kiadásokat a jelenlegi, magasnak éppen nem mondható színvonalon sem képesek biztosítani. A hiány nálunk is kétmilliárd forint. Tovább rontja tanácsaink helyzetét, hogy közülük többnél a hosszabb távú beruházások befejezésére nincs fedezet. 24 általános iskola, 8 középfokú intézmény építése van folyamatban. A kieső forrásokat hitellel tanácsaink fedezni nem tudják, eladósodtak. A tanácsi hitelállomány megyénkben elérte az 1,2 milliárd forintot.