Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-82

6787 Az Országgyűlés 82. ülése, 1990. március 2-án, pénteken 6788 KÁRPÁTI FERENC honvédelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Annak idején, amikor ez a könyv megjelent, jó négy hónappal ezelőtt, kértem a Kormány elnökét, hogy rendeljen el vizsgálatot. A társadalmat felkavarta, és természetesen felkavarta a hadsereg közvéleményét is, olyan időben, amikor a társadalomban mélyreható át­alakulás folyamata megy végbe. Ennek alapján került sor végül arra, hogy az Országgyűlés egy vizsgáló bi­zottságot kért fel. Azt hiszem, ilyen korábban nem volt, legalább is én nem emlékszem rá, hogy lett volna. Amikor nagy problémák, nagy kérdések várnak meg­oldásra, egy könyv körül kialakult hangulat és légkör a társadalom középpontjába került. Őszintén megmondom, a hadseregben, a hadsereg vezetésében széles körű önmérsékletet tanúsítva, fe­gyelmezetten vártuk a vizsgálatot, a vizsgálat befejezé­sét, a vizsgálat eredményét. Úgy gondolom, ezt önök is tapasztalhatták, bár a tájékoztatás nem volt eléggé alapos. Menet közben egyes kiragadott tételek kaptak inkább megvilágítást, vagy egyes személyek. Ez két­ségtelenül zavarólag hatott az elmúlt időben. A miniszterelnöktől kapott megbízás alapján két je­lentést készítettem, amelyet tisztelt képviselőtársaim novemberben kézhez kaptak. Elég rég volt. Nem tu­dom, hogy mindenki előtt ismert-e még annak a tartal­ma. Azért két jelentést, mert az első jelentés magáról a könyvről szól. A könyvről mondjuk el a véleményün­ket, a hadsereg vezetői. Ez a könyv nagyon hosszú időről szól. Egészen Far­kas Mihályig visszautalva sok mindennel foglalkozik. Nem tudományos monográfia, nem szociográfia, de nem is egy Karinthy-könyv, ahogy a bizottság is megál­lapította, kellő humorral. Ahogy eredetileg írója meg­nevezte: „Katonadolgok". Ez volt az eredeti címe. Az már kiadói dolog, hogy szép, hangzatos címet kapott azért, hogy kelendőbb legyen, de kétségtelen — egyet­értek a bizottság legfőbb megállapításával —, hogy rá­irányította egy korábbi időszak komoly társadalmi, kormányzati problémáira a figyelmet. Ezt leírtam ebben a jelentésben. Ez megtalálható eb­ben a jelentésben, hiszen nem egy egészen vadonatúj felismerésről van szó, hanem ez már néhány évvel ez­előtt felismerésre került. Az állampárt maga is felis­merte és meghirdette a változások főirányát. A másik jelentést azért tartottuk indokoltnak és szükségesnek, mert ez a könyv — kevés kivétellel — alig szól vagy csak felületesen szól a mai időszakról, az utóbbi évekről, márpedig nyilvánvaló, hogy a közvéle­mény előtt fontos a múlt feltárása és bemutatása. A je­lentés megismertetése, az igazi kérdések feltárása — különösen a hadseregről lévén szó — nem lehet kö­zömbös a társadalom számára. Megpróbáltuk. Ez sem tudományos megfogalmazás, elismerem, ahogy meg­fogalmaztuk, de felvázoltuk, hogy az utóbbi években milyen jelentős, komoly és nagy kihatású változások mentek végbe a Magyar Hadseregben. Ez ebből a könyvből nem derül ki. Ilyen módon torz képet kapha­tott a közvélemény. Abban kérem az önök támogatását és egyetértését, hogy ez után a nagy szilenciumután, amely hónapokig tartott, tegyék lehetővé számunkra, hogy jobban meg­ismertessük az ezekben a jelentésekben foglaltakat, hogy hű képet kapjanak a magyar társadalomban a hadsereg, a honvédség mai helyzetéről, mai állapotá­ról. Felelősségem teljes tudatában kijelentem itt az Or­szággyűlésnek, hogy ez a mai magyar honvédség minden vonatkozásban alkalmas a mi országunk, a mi népünk szuverenitásának a védelmére. Azért tartom fontosnak ennek a hangsúlyozását, mert még a katonák szájából is nagyon félreérthető dol­gok hangzottak el az elmúlt időszakban, amelyek meg­rendíthetik a bizalmat a hadsereg iránt. Én mint mi­niszter, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy igenis megfelelő felkészültségű káderekkel rendelke­zik ez a mai hadsereg. Köszönöm Raffái úrnak ezt a kitételét, bár ezzel a komplimenttel a tábornokokkal kapcsolatban nem tel­jesen értek egyet. Talán megéri, hogy ilyenek is akad­tak. Most fog tábornoki kinevezést kapni hat magasan képzett és nagyon felelős beosztású katonatiszt. Én gondolom, hogy több ih/en vezető tábornokkal és tiszt­tel fognak megismerkedni. Egyik képviselőtársunk tegnap felszólalt, nagy örömömre, hogy sok tiszttel ta­lálkozott mint képviselő a képviselői kerületében. Minden bizonnyal akkor talán még általánosabb lesz ez a vélemény. Törvényes rend, fegyelem és szervezettség van a hadseregben. Gondolom, azt sem kell nagyon bizony­gatnom, hogy az utóbbi években nemcsak megnyilat­kozásokban tanúsít önmérsékletet a hadsereg, hanem anyagiakban is. Fejlesztésre alig jut valami. Nagyon meg kell gondolnunk minden fillért, hogy mire fordít­juk, hogy azért a felkészültség biztosított legyen. Szeretném elmondani, hogy a mi repülőgépvezető­ink min. 100 órát repülnek egy évben. A román honvé­delmi miniszter elmondta, hogy hosszú évek óta 20 órát repülnek a pilótáik. Sok más, nagyon konkrét példát tudnék mondani arra, hogy a nehéz körülmények között, ha új eszközö­ket nem is tudunk megfelelő számban beszerezni, had­seregünk felkészültsége biztosított. (Zaj.) Egy harci repülőgépvezetőnek, ahhoz, hogy megfe­lelő tréningben legyen, évente 100 órát kell repülni. Nyilvánvaló, hogy ehhez elég sok üzemanyag is kell. A román hadseregben — elmondta a nemzetvédelmi mi­niszterünk — hosszú évek alatt, mivel nincs üzem­anyag, évi 20 órát tud repülni egy repülőgépvezető. Ki merem jelenteni, hogy ez egyenlő a nullával. (Zaj. De­rültség.) Szeretnék valamire rámutatni, egy nagyon fontos tanulságra, amelyet fel kellett ismernünk és a jövőt te­kintve én nagyon fontosnak tartom: nem elég, ha száz­szor, ezerszer hangoztatjuk, hogy a mi hadseregünk a nép hadserege, igazi néphadsereg és így tovább. Olyan lépéseket kell tennünk ... (Az elnök az élnem ülő zaj miatt megrázza a csengőt.) ..., hogy a nép pontosan, a legszélesebb mértékben ismerje és betekintést nyer­hessen a hadsereg életébe. Ezért tettünk már egyet­mást — talán Önök is tapasztalták. Nagyon sok tabut, régi, megrögzött felfogást kell eltakarítanunk — van sok tennivalónk. Úgy gondolom, mégis reflektorfény­be kell állítani, hogy mi folyik a hadseregben, milyen az emberek közötti viszony, milyen a rend, a fegyelem,

Next

/
Thumbnails
Contents