Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-82
6781 Az Országgyűlés 82. ülése, 1990. március 2-án, pénteken 6782 azt megelőző 1989-es esztendőben. Ez a magyarázata annak, hogy a Kormány képviselő úr indítványát, illetve interpellációját támogatólag kezeli, és miután az intézmények támogatási előirányzatai az 1990-es kölségvetésben a költségvetés tartalékában is szerepelnek, ezért lehetőséget lát arra, hogy a költségvetési tartalékból az indítványban javasolt támogatásnövelést összesen 150 millió forintos nagyságrendben végrehajtsa. Ezért kérem és javaslom, hogy ezt az írásban kiosztott törvénymódosító javaslatot a Parlament fogadja el. — Köszönöm szépen. ELNÖK: Kérdem, a terv- és költségvetési bizottság állított-e előadót? (Nem.) Ezek szerint nem. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslathoz módosító indítvány nem érkezett, ezért indítványozom, hogy a törvényjavaslat általános és részletes vitáját együttesen folytassuk le. Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik. — 270 igen-, 0 nemszavazat, 4 tartózkodás.) Az Országgyűlés úgy döntött, hogy az általános és részletes vitát együttesen folytatja le. Megkérdem képiselőtársaimat, kfván-e valaki hozzászólni? (Igen.) Igen; Pregun István képviselőtársunkat illeti a szó. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyes számú szavazókerületéből. Öné a szó! DR. PREGUN ISTVÁN: Alelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a magyar Kormány jóindulatát az általam fölvetett kérdésbe. Talán megbocsátják nekem, hogy ezzel a kéréssé^ ezzel a gonddal immár negyedízben állok Önök elé. Ugy tűnik, rám is érvényes az írás szava, hogy ,,hosszú és rögös, keskeny az az út, ami az üdvösséghez vezet." Hogy döntésüket megkönnyítsem, egyetlen szempontra szeretném felhívni a figyelmüket. Az állami feladatokat ellátó egyházi intézmények, így az egyházi iskolák, szociális otthonok, egészségügyi intézmények 1950 óta súlyos milliókat tettek le az államháztartás asztalára azzal, hogy nem kapták meg az azonos szintű támogatást, azt a pénzt, amit a hasonló állami intézmények megkaptak, ez a folyamat egészen 1989. december 31-éig tartott. Csak példaként szeretném elmondani, hogy 1987-ben csak az egyházi iskolába járó gyermekek után körülbelül 50 millió forintot kellett volna az állami költségvetésnek fizetnie. Nem akarok most utalni arra a szellemi, erkölcsi értékre, amit ezek az egyházi iskolák képviselnek és megvalósítanak. Pusztán azt kérem Önöktől, hogy a Parlamentnek egy hónappal ezelőtt elfogadott alkotmányerejű törvényének szerezzen ez az Országgyűlés megvalósításában is érvényt. — Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Én úgy látom, hogy a törvényjavaslat vitájában más már nem kért szót. Megkérdem pénzügyminiszter urat, kíván-e viszontválaszt adni? (Nem.) Nem. így hát áttérünk a határozathozatalra. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e a Magyar Köztársaság 1990. évi állami költségvetéséről szóló, 1989. évi 50. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot? Kérem, szavazzunk erről! (Megtörténik. — 256 igen-, 4 nemszavazat, 16 tartózkodás.) Az Országgyűlés 256 egyetértő, 4 ellenző és 16 tartózkodó szavazat mellett a törvényjavaslatot elfogadta. Tisztelt Képviselőtársaim! Rátérünk az interpellációk tárgyalására; azért, mert Németh Miklós miniszterelnök most — elfogalatsága miatt — nem tud részt venni munkánkban, de szeretné, ha a vizsgálóbizottságok jelentésének tárgyalásakor jelen lehetne. Kérdezem, hogy Barma Ferenc, a Nemzeti Bank elnöke jelen van-e? Nincs. Helyettese sincs? Nincs. Filló Pál és Nagyiványi András képviselők a január 31-ei ülésen interpelláltak a lakcímbejelentéssel kapcsolatos visszaélési lehetőségek megszüntetése dolgában. Az Országgyűlés dr. Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár válaszát akkor nem fogadta el. Az interpellációt vizsgálatra kiadtam a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnek; jelentését 662. számon kiosztottuk képviselőtársaim között. Megkérdezem Filló Pált és Nagyiványi András képviselőket, kívánnak-e a jelentéshez megjegyzést fűzni? Nem. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy a bizottság jelentését elfogadja-e? Kérem, szavazzunk erről! (Szavazás.) (Igen: 236, nem: 0; tartózkodás: 19.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a bizottság jelentését elfogadta. Kovács András képviselőtársunk december 18-ai ülésünkön interpellált a hazai termelésű cukorrépa jugoszláviai feldolgozása tárgyában. Az Országgyűlés dr. Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár és dr. Kunos Péter pénzügyminisztériumi államtitkár együttes válaszát nem fogadta el. Az interpellációt kiadtuk a mezőgazdasági bizottságnak; jelentését 639. számon kiosztottuk. Megkérdezem Kovács András képviselőtársamat, kíván-e a jelentéshez további megjegyzést tenni? KOVÁCS ANDRÁS: Csak egy bővített mondatot, pusztán azért, mert hosszú a jelentés, s csakhogy emlékeztessem képviselőtársaimat. A bizottsági jelentésben az áll, hogy a kereskedelmi bizottság nem fogalt állást; a terv- és költségvetési bizottság a Kormánnyal szemben foglalt állást; a mezőgazdasági bizottság pedig támogatta a Kormány. Ezután kérem döntésüket. (Helytelenítő hangok a padsorokból.) Köszönöm szépen. ELNÖK: Ezek után kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a mezőgazdasági bizottság jelentését? Kérem szavazzunk erről! (Szavazás.) (Igen: 175; nem: 23; tartózkodás: 6.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés elfogadta a mezőgazdasági bizottság jelentését. Most, látván, hogy miniszterelnökünk visszatért, magam is visszatérek napirendi pontok sorrendjéhez. (Derültség.) A honvédelmi vizsgálóbizottság elvégezte munkáját, amelyről jelentést készített. Ezt korábban megküldtem képviselőtársaimnak.
