Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-82
6777 Az Országgyűlés 82. ülése, 1990. március 2-án, pénteken 6778 Kérdem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e a bizottságok állásfoglalás-tervezetével? Kérem szavazzunk erről. Az Országgyűlés 189 egyetértő, 18 ellenző és 55 tartózkodó szavazás mellett az állásfoglalás-tervezetet elfogadta. Miniszterelnökünk kért szót, megadom a szót. NÉMETH MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Bármennyire is sajnálom, ismét szünetet kell kérjek. A Minisztertanács összeül. ELNÖK: A Kormány kérésére szünetet rendelek el, csengővel jelezzük az ülésszak folytatását. {Szünet: 9.29—10.07 — Elnök: Horváth Lajos.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon rövid időre szíveskedjenek helyet foglalni. Tisztelt Országgyűlés! Kérem a társadalombiztosítási, a szociális és egészségügyi és a terv- és költségvetési bizottság tagjait és természetesen a bizottságokat, hogy a főemelet 37—38-as teremben tartsanak ülést. Ott a Kormány ismerteti álláspontját. Ezt a bizottságoknak véleméiryezniök kell és majd véleményük alapján jelentést készíteni és azt szétosztani a képviselők között. Addig ismét szünet következik. (Szünet: 10.08—11.20) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem: a három illetékes bizottság és a Kormány kialakította álláspontját, javaslatát írásban fogja előterjeszteni. Addig is folytatjuk munkánkat. Januári ülésszakunkon napirendre tűztük dr. Debreczeni József képviselőtársunk két önálló indítványát, amely a 19/1989. és a 20/1989. számú országgyűlési határozatok módosítására vonatkozott. E két indítványt a januári ülésszak előtt 483. és 484. számon megküldtük Önöknek. Dr. Debreczeni József a beterjesztett két indítványa helyett most egy országgyűlési határozattervezetet készített, amelyet 657. számon az ülésszak alatt kiosztottunk. Kérem, hogy ezt tekintsük tárgyalási anyagnak. Szólásra következik dr. Debreczeni József, a napirendi pont előadója. DR. DEBRECZENI JÓZSEF: Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Egy országgyűlési határozat meghozatalát célozza az indítványom. Remélem, hogy nem fog kormányválságot előidézni. Engedjék meg, hogy felolvassam a szövegjavaslatot. Az Országgyűlés határozata a Szovjetunióban jóvátételi munkára elhurcolt, valamint a Szovjetunió bíróságai által elítélt és időközben bűncselekmény hiányában rehabilitált állampolgárok sérelmeinek orvoslásáról. Az Országgyűlés a jogállamiság eszméjétől vezérelve, a nemzeti megbékélés előmozdítása érdekében szükségesnek látja, hogy elégtételt szolgáltasson a Szovjetunióba jóvátételi munkára elhurcolt, valamint a szovjet bíróságok által elítélt és bűncselekmény hiányában felmentett magyar állampolgároknak. Kinyilvánítja, hogy ezek az események a sztálini politika, valamint a „bűnös nemzet" koncepciója alapján született gyakorlat és elmélet következményei voltak. Ezek az intézkedések ártatlan emberek tízezreit fosztották meg szabadságuktól, és tartották fogva hazájuktól távol, olyan körülmények között, hogy jelentős részük elpusztult. Az Országgyűlés elhatárolja magát a jogtiprás ilyen módszereitől, és a magyar társadalom nevében az áldozatokat megköveti. Elkötelezi magát olyan garanciák megteremtésére, amelyek megakadályozzák, hogy a jövőben bármikor magyar állampolgárokat külföldi állam hasonló módon elítélhessen és elhurcolhasson. A jóvátételi munkára történt elhurcolás és az ártatlanul elszenvedett ítéletek miatt az Alkotmányban, a hatályos törvényekben és más jogszabályokban biztosított jogok gyakorlásában senkit sem érhet hátrány. A Kormány tegye meg a szükséges lépéseket az érintett személyek kártalanítására. Tisztelt Országgyűlés! Ezeknek a szerencsétlen embereknek a sorsa kiváló alkalom lenne arra, hogy egy nagy és hatásos szónoklatot tartsak az ügyükben. Felidézhetnék emberi tragédiákat, személyes sorsokat, idézhetnék a hozzám intézett levelekből. Én több ok miatt nem teszem ezt, csupán egyetlen okot mondok ezek közül. Úgy vélem, ezeknek az embereknek az igazsága olyannyira nyilvánvaló, és olyannyira nyilvánvaló az is, hogy a Magyar Köztársaság Parlamentjének ki kell mondani ezt az igazságot, és hogy elégtételben és kártérítésben kell hogy részesítse őket, hogy mindez nem igényel különösebb retorikai teljesítményt. Ami a kártalanítást illeti, hogyha e tekintetben esetleg kétségek merülnek föl, ismerve az ország helyzetét, az Alkotmány egyetlen passzusát hadd olvassam föl. Az 55. szakasz (2) bekezdése így szól: az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult. Köszönöm szépen. {Taps.) ELNÖK: A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a képviselőtársunk által beterjesztett határozattervezetet megtárgyalta és 660. számon kiosztott jelentésében úgy foglalt állást: javasolja, hogy az Országgyűlés az indítványt a következő, tehát a március 14-i ülésszakon tárgyalja meg. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság véleményét arra alapozza, hogy a Kormány a március 14-i ülésszakra már benyújtotta az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot. így lehetőség nyílik a törvényjavaslat és a határozati javaslattervezet összehangolására. Az igazságügyi miniszter a jogi bizottság állásfoglalásával egyetért. Dr. Debreczeni József képviselőtársunk most újra szót kért. Megadom a szót. DR. DEBRECZENI JÓZSEF: Természetesen tudomásom van arról, hogy a következő ülésszakon napirendre kerül az 1945 és az 1963 között törvénytelenül elítéltek jogi rehabilitációjának ügye, és elállhattam volna emiatt az indítványomtól. Ezt a recskiekre, a recski foglyokra nézve meg is tettem. Ezt a másikat azonban két komoly oknál fogva fönntartom, tehát azt, hogy most hozzunk ez ügyben határozatot.
