Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-81

6755 Az Országgyűlés 81. ülése, 1990. március 1-én, csütörtökön 6756 tegnap szó esett. Tehát úgy érzem, hogy ebben a helyzetben nem nagyon lehet felvállalni azt, hogy ezen a területen komoly elmozdulás történjen. Amilyen mozgásterünk van, azon az említett teherviselési könnyítésekkel megpróbálkoztunk. Felmerült a vitában a dolog költségvetési vonzata. Nincs hozzá kormányzati oldalról felhatalmazásom, mert ebben a gyors tárgyalásban nem eshetett minden kérdésről szó, de itt néhány képviselő felvetette, — azt hiszem Filló Pál és Bozsóné is — hogy ha a kamatadóban lépünk, akkor a lakáspolitikai és szociális igazság oldaláról, akkor a bérlakásokkal tessék mondani, mi van? Kérem szépen, ez is több milliárdot meghaladó összeg lenne. Tessék már megmondani, honnan lehet ennyi állami bevételt szerezni az állami költségvetéssel? Netántán adóemeléssel, ami ellen Önök küzdöttek az adócsökkentési program mellett, akkor azt kell visszacsinálni? Vagy vezessünk be egy nagy vagyonadót (Közbeszólás: Az kellene!) a következő periódusban, a következő hetekben, vagy látnak esélyt arra, hogy a költségvetés kiadási területein tudunk lépni? De nem akarom elvenni Békési kollégámtól a kenyeret. (Derültség.) Szeretném Önöknek a dolog még egy összefüggését jelezni, és mindjárt be is fejezem. Kérem szépen, a decemberi parlamenti döntéseket követően került sor az IFM-mel, tehát a Nemzetközi Valutaalappal való tárgyalások tovább folytatására a parlamenttől kapott felhatalmazás alapján. A magyar Kormány által aláírt szándéklevél —, amelyről március 14-én születik a Nemzetközi Valutaalap igazgatótanácsában a döntés — tartalmazza sok más gazdasági akció mellett a költségvetés racionalizálásával kapcsolatos akciókat és paramétereket és a lakásrendszer racionalizálásával kapcsolatos kormányzati szándékokat, amelyeket az Önök felhatalmazása alapján vállalt fel ez a Kormány. Pillanatnyilag úgy áll fenn a helyzet: ha itt ma Tallóssy és Morvay képviselő urak indítványának a Parlament helyt ad — hogy ez a magyar szándék-nyilatkozat nem érvényes — gyakorlatilag a Kormány, az ország és a Parlament szavahihetőségéről van szó, ami nem egyszerűen presztizs-kérdés, mert ez lenne talán —, a lelkeinket úgy nyomasztó —, de még kezelhető ügy, de az ország finanszírozhatósága forog kockán. — Kérem, nem akarom tovább folytatni. Mi azért a programért tudunk felelősséget vállalni — mint Kormány — amelyet a decemberi parlamenti ülés mint gazdasági és szociálpolitikai programot jóváhagyott. Az elmozduláshoz vajmi kevés mozgásterünk van. Tudatában vagyain annak, hogy a lakáspolitikai területen az ilyen típusú tehernövelés milyen szociális gondokat jelent, milyen elementáris erővel fordul szembe ezzel a lakosság nagyrésze, mégis azt tudom mondani, hogy körülbelül ennyi jót tudunk tenni a lakossággal és ebben a mozgástérben nincs lehetőségünk nagyobb elmozdulásra. A Kormány ezért tud felelősséget vállalni, amelynek építőköve az eredeti törvényjavaslat. A terv- és költségvetési bizottság decemberi ülésén a miniszterelnök egyébként már jelezte, hogy ezt mi tulajdonképpen bizalmi kérdésnek is tekintjük. Úgy gondolom, a képviselő urak indítványa mögött sem a kormányzat szociális aktivitásának megkérdőjelezése áll, hanem éppen a képviselők szociális érzékenysége és etikai kötelezettsége hozta ide ezt az indítványt, de nagyon kérem, hogy az ország egész helyzetének külés belső összefüggéseibe beleágyazva mérlegeljék, hogy itt van-e az idő, hogy ez a Parlamente jelenlegi ülésén megváltoztassa korábbi döntését? Én ezt nem nagyon ajánlanám a tisztelt képviselő uraknak és hölgyeknek, és a Kormány nevében kérem még egyszer, mindezt mérlegelve döntsenek az indítvány sorsáról. Békési kollégám még kiegészítené az én okfejtésemet. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Békési László pénzügyminiszternek adom meg a szót. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Az együttes képviselői indítvány feletti vitában 17 hozzászólás hangzott el. Ezek között számos konkrét észrevétel, kérdés felszínre került. Engedjék meg, hogy először a konkrét kérdésekre és észrevételekre adjak röviden választ. Az első kérdés: mekkora költségvetési pozíciót változtató döntésről van szó? A kamatadó nettó pozíciója hat és félmilliárd — most már azokkal a módosításokkal, amelyekről bevezetőben Önöknek tájékoztatást adtam, a lakbérek emeléséből pedig 4 és félmilliárd forintos bevétele származik ebben az esztendőben a költségvetésnek, a két tétel együtt tehát 11 milliárd forint. Ez azonban — szeretném hangsúlyozni — a nettó pozíció, ami annyit jelent: nem tartalmazza azokat az egész koncepció keretében megvalósítandó, meghirdetett, a decemberi ülésszakon Önök által jóváhagyott kedvezményes lépéseket, amelyek más oldalról a lakással nem rendelkezőket, mindenekelőtt a fiatalokat hozzák kedvezőbb helyzetbe. Ebben van egy hárommilliárdos blokk, amely a lakással nem rendelkezőket 150 ezer forinttal nagyobb, vissza nem térítendő állami támogatáshoz juttatja, és további 2 milliárd forint van az eddigi úgynevezett szociális lakásépítési támogatás differenciált, 50 000—200 000 forintig terjedő növelésére, — nem beszélek a kedvezményes hitelplafonok növeléséről. Ha tehát nem egyszerűen a költségvetés bevételeinek oldaláról vizsgálom az ügyet, akkor itt nem 11 milliárdos tételről van szó, hanem körülbelül összesen 16 milliárd forintról. Miután több kérdés elhangzott, talán mondanom sem kell, hogy az indítvány elfogadása lehetetlenné teszik, — Önök is felvetették, ketten is, Filló Pál, Bozsó Lajosné — hogy érintetlenül maradjon a lakbéremelésről szóló kormányzati intézkedés is. Nyilván elviselhetetlen feszültség alakulna ki azokkal a családokkal, állampolgárokkal szemben, ahol a bérlakásban élők terheit növelte meg a Kormány; azokkal szemben, akiknek kedvezményes hiteltörlesztési terheit növelte a kamatadó. Természetes tehát — és ez a válasz többek között Tóth Istvánnénak is — hogy a kamatadó hatályon kívül helyezése egyértelműen annyit jelent, hogy vissza kell voni a 3 milliárd forintos, családonként 150 ezer forintos támogatásokat, vissza kell állítani az 1989-es szintre a szociálpolitikai kedvezményeket, ugyanígy a kedvezményes lakásépítési hitel plafonját is.