Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-81

6753 Az Országgyűlés 81. ülése, 1990. március 1-én, csütörtökön 6754 Tallóssy képviselő úr mai szóbeli kiegészítésében elsősorban a költségvetési dimenziót hangsúlyozta — Fenémé is utalt ezekre az összefüggésekre — és elsikkadtak a lakáspolitikai összefüggések. Kérem, azok a javaslatok, amelyek a bérlakásban lakók terheinek a növelését, s a magánerős építtetők terheinek a növelését jelentették, azok egyidejűleg egy igazságosabb teherviselési arányok felé való elmozdulást is jelentettek. Először a lakással nem rendelkező, fiatal pályakezdő családalapítók számára így tudtunk forrást teremteni, másodszor az alacsony jövedelműek terhei nem nőttek, a középrétegeknél a különböző jövedelemkategóriákhoz igazodva változtak a terhek, és gyakorlatilag a magasabb jövedelmi kategóriákban, a jövedelemviselő képességhez igazodóan alakultak ki ezek a többlett lakbérterhek vagy adóterhek. Ezzel együtt én teljesen igazgat adok azoknak a képviselők által itt közvetített lakossági megítéléseknek, hogy a mai magyar lakossági átlagos életszínvonal mellett ez egy súlyos tehertöbblet, amiben a családok nagyon nehéz helyzetbe kerülnek ennek következtében. Tehát ez így együtt igaz. De kérem tessék megmondani, hogy kire lehet terhelni ezeket a terheket még. Kire lehet? A tőkés fizetési mérlegre már nem lehet, ugye. Gyakorlatilag a jövedelempolitikai rendszerünkbe belevittünk egy más, progresszív skálát, ami a jövedelemfölözésben egy korábbinál igazságosabb irányba mozog. Itt is egy differenciált tehernövelés van. Na most ha helyt adna a tisztelt Parlament a korábbi döntésétől eltérően a képviselő indítványnak, ez azt jelenti, hogy nemcsak egyszerűen ezek a többletterhek kerülnek le a napirendről, hanem az egész lakásrendszerünk szociális igazsgátalansága ugyanúgy változik, ezzel kapcsolatban, ugye, differenciált támogatáspolitika is kialakult, azt is átalakítottuk, azt is újtra kellene gondolni. Igen nagy tisztelettel kérdezem, kedves képviselők, a szociális felelősségérzetüket tisztelve, hogy vannak Önök most olyan helyzetben, hogy a lakosság egyébként várt és nagyon is indokolt hangulata által nyomva, ezáltal vezéreltetve most megkérdőjelezzék azt a kis elmozdulást is, amit a magyar lakosság elosztási rendszerének talán legigazságtalanabb, vagy legtöbb igazságtalanságot hordozó területén, a lakásrendszerben megpróbáltunk elérni a terhek és támogatások átrendeződésével? Én a Kormány nevében óvnám ettől a Parlamentet, nem tartanám tisztességes, és nem tartanám etikus dolognak. A többség érdekét is kell tudni nézni, vagy a társadalom összességének érdekét is kellene nézni, és nemcsak választókerületben megfogalmazódó, egyébként nagyon is jogos panaszokat, kritikákat. Tisztelettel kérném ezt is mérlegelni. Szeretnék néhány szót szólni a gazdasági háttér kérdéseiről. Talán az előbbi gondolatmenethez még annyit: én úgy gondolom, hogy ezeknek a felvetéseknek a kezelésére, amelyeket itt Önök közvetítettek, a jelenleg adott mozgástérben — mint látják — a Kormány is megpróbált valamilyen orvoslást találni ezekkel a bizonyos kiegészítő javaslatokkal a gyermekes családok körében. Körülbelül ennyire futja, és nem többre. Tehát az egyik kedves képviselő — aki szintén indítvánnyal élt — javaslatához ha nézem, ha az a választási dilemma, hogy Tallóssy úrék indítványa, vagy pedig Bozsóné kolléganő és képviselőtársai indítványa között kell választani, akkor én a Kormány nevében az utóbbi utat ajánlanám a Parlamentnek, mint az aktuálisan jelentkező gondok orvoslását. Szeretnék néhány mondatot mondani a termelési háttér és gazdasági háttérbeli összefüggésekről. Kérem szépen, a gazdaságnak az a kritikus helyzete, amelyhez kapcsolódóan ez a szociális tehertöbblett és teherátrendezési javaslat itt befogadásra került decemberben, ehhez képest én kedvező gazdasági elmozdulásokról nem tudok beszámolni. Tallóssy úr szóbeli indoklásában elengedett valami olyan formulát, vagy használt olyan formulát, hogy valahonnan pénzhez jutottunk. Én nem tudom, hogy honnan jutottunk pénzhez, és milyen pénzekre gondol. Tudniillik gyakorlatilag a nemzetközi pénzügyi támogatások ahhoz a gazdaságpolitikai programhoz kötődnek, amelyet a Kormány javasolt, és amelyet Önök elfogadtak itt decemberben. Ha arra gondol, hogy az OECD-országok részéről különböző támogatásokat jeleznek bizonyos értelemben, ha ez van e mögött, nem tudom, de valószínűsítem — bólint Tallóssy úr, tehát akkor maradnék ezen a nyomvonalon —, erre a következőt tudom mondani. Azok a támogatások, amelyeket kilátásba helyeztek — félreértés ne essék, február 28-ig, bocsánat, március elsejéig —, ebből vajmi kevés realizálódott, de ezek a kilátásba helyezett támogatások nem a gazdaság működtetéséhez, hanem a szociális problémák oldásához, nem a lakossági fogyasztás növekedéséhez kapcsolódnak, hanem abban reménykedünk, hogy elsődlegesen a gazdaság modernizálásához jutunk ilyen támogatáshoz, illetve egy piacgazdasági rendszer megteremtéséhez, amely egy hatékonyabb gazdaságműködést hivatott biztosítani. Tehát én nem látok semmi olyan gazdasági elmozdulást, amelynek alapján ma reményteljesebben ítélhetnénk meg a gazdasági háttér helyzetét a szociális területen való gyorsabb előrehaladáshoz. Talán szeretném felidézni, hogy az egyéves gazdaságpolitikai program körülbelül 40 milliárdot meghaladó többlet támogatásokat tartalmaz szociális területen, beleszámítva a lakással kapcsolatos új támogatásokat is. Ez a GDP-nek, tehát a bruttó nemzeti termelésnek — írd és mondd — két százaléka egy nem növekedő gazdaságban. Talán szeretném, hogy érzékeljék, hogy ez milyen operáció, hogy ezt valahonnan el kell venni, vagy a külső erőforrásokból kell megfinanszírozni, amire nincs lehetőségünk. Tehát úgy érzem, hogy ezen a területen a gazdaság teljesítőképességéhez képest 1990-ben több történik, mint ami megtörténhetne, gazdasági oldalról. Ettől még igaz az a tézis, hogy szociális oldalról ez kevés, sőt nagyon kevés és nem elegendő. De tessék mondani, honnan lehet ehhez forrást teremteni? Mert ez a Kormány mindent összevetve sem tud ilyent elővarázsolni. Egyébként szeretném jelezni Önöknek, hogy januárban ipari teljesítményeink nem nőttek, hanem csökkentek. A februárit még nem tudom elmondani, ipari miniszter kollégám prognózisait figyelemmel azokra a rubelösszefüggésekre, rubelproblémákra, amelyekről