Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-81
6751 Az Országgyűlés 81. ülése, 1990. március 1-én, csütörtökön 6752 ELNÖK: Jó. Köszönöm szépen. Kérem szépen, maradjunk abban, hogy a munkánkat másfél óra múlva folytatjuk. Egy pillanat türelmet kérek, bizottsági ülések lesznek. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság az ebédszünet kezdetétől a főemelet 37—38-ban, a Budapest—Bécs Világkiállítást ellenőrző bizottság a főemelet 66-ban, és az MSZP-frakció ülésezik. Hol? Hámori Csabát kérdezem. HÁMORI CSABA: A kongresszusi teremben. ELNÖK: A kongresszusi teremben. — Most azonnal? HÁMORI CSABA: Igen. (Szünet: 13.05—14.46.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. A vitában feltett kérdésekre először Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke válaszol. KEMENES ERNŐ az Országos Tervhivatal elnöke: Tisztelt Képviselőház! Ha megengedik, szeretnék reagálni a vitában elhangzottakra. Bennem is olyan érzések munkáltak— mint kedves Tóthné képviselőasszony megfogalmazta — mintha a decemberi vita ismétlődött volna meg; bonyolult és nehéz súlyos gonddal kell szembenéznünk. Az első kérdés, amelyet feltennék önmagunknak és keressük rá együtt a választ — az a kérdés, hogy a közismert gazdasági válságunkból ki lehet-e úgy lábalni, hogy a lakosság nem visel terheket. A kérdés költői, mindenki tudja rá a választ. Sajnos elkerülhetetlen, hogy a lakosság különböző rétegei különböző mértékben terheket vállaljanak ebből. Lehet, hogy nem ez a lakosság felelős azért, hogy az a gazdasági válsághelyzet kialakult, de sajnos az élet kegyetlen. A számlát mindig a népnek, a lakosságnak kell kifizetnie. Mindannyiunkban berzenkedik ez ellen valami fajta érzület, — a képviselőkben is és méginkább az állampolgárokban — mégis úgy gondolom, hogy nekünk, akik a mai helyzetben felelősséggel tartozunk az ország sorsáéit, Kormány és Parlament, nem lehet nem végiggondolnunk felelősséggel ezt az összefüggést és szembe kell néznünk és sajnos tudomásul kell vennünk és ami roppant nehéz, a népünkkel, az állampolgárokkal el kell tudnunk fogadtatni azt, hogy a válságból való kilábalással óhatatlanul ilyen szociális terhek, feszültségek, helyenként konfliktusok is együttjárnak. Sebők képviselő úrnak hadd reagáljak egy mondat erejéig. Nem kell nekünk álruhát felvenni és a nép körébe elmenni ahhoz, hogy tudjuk: milyen problémák munkálnak. A Kormány valamennyi tagja együtt él valamilyen formában a néppel és éh a közemberek mindennapi életát, nem hinném, hogy erre a Kormányra, tagjaira az a jellemző, hogy valamilyen exkluzív kaffkai kastélyban tengeti életét, elkülönülve népétől. Pontosan tisztában voltunk és vagyunk azzal, hogy milyen súlyos szociális gondok vannak ebben az országban és sajnos azzal is, hogy milyenekkel kell még szembenéznünk. Azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy túl vagyunk-e már a válság mélypontján és milyen jövő felé haladunk. A magam részéről úgy gondolom, hogy a decemberi ülésszakon, amikor a Kormány a ma tárgyalt törvényjavaslatot vagy bocsánat, képviselői indítványhoz kapcsolódó törvényjavaslatát megtette és ezt a Parlament elfogadta — úgy gondolom, akkor is tisztában voltunk ezekkel a szociális problémákkal és következményekkel. A lakosság elementáris szembenállása nem újság, senkinek sem újság, úgy gondolom, egyetlen képviselőnek sem újság és — őszinte legyek — én nagyon tisztelem Önöket, tiszteltem decemberben is, amikor felelősséggel, ennek tudatában vállalták a népszerűtlen döntésekéit a felelősséget. Jól tudom, milyen nehéz dolog ezt a képviselőnek megtenni, aki nap mint nap találkozik választóival. Ma elhangzott itt egy képviselői indítvány a lakosság ilyen típusú, lakásoldalról származó többletterheinek az enyhítésére. Most már erről beszélek konkrétan. Szeretném megint felidézni, a decemberi kormányzati javaslatok nagyságrenddel nagyobb teherviselést jelentettek, az eredeti kormányzati javaslatok, a lakosság széles körét érintették volna. Egy parlamenti vitában, többhetes parlamenti bizottsági vitában, és egy plenáris ülésen elhangzott többórás vitában formálódott ki azután az a javaslat, tulajdonképpen parlamenti kezdeményezésre, parlamenti javaslatok alapján, a Parlament különböző frakciói között megszületett konszenzusra épülve, egy kompromisszumos javaslat, ami — megint felidézném a decemberi formulát — elkerülhetetlen, szükséges rossz, és csak egy évre jóváhagyva. Én úgy gondolom, hogy az alapkérdésekben azóta sem történt semmifajta elmozdulás, és nagyon súlyos felelősséget vállal magára a Parlament és a Kormány is, ha a múltkori döntését revízió alá kívánja venni. Kérem szépen, az a gazdaságpolitikai program és költségvetés, amelyet a Parlament a múltkor elfogadott, ennek a válságból való kilábalási porgramnak egy komplex része. Minden mindennel összefügg. Ha most, kedves Tallóssy és Morvay képviselő urak általam tisztelt törekvései alapján ebben a rendszerben egy építőkövet valahol kiveszünk és máshova óhajtunk tenni, szeretném felhívni a figyelmüket: akkor gyakorlatilag ez a rendszer, azaz a program rendszere működésképtelenné válik. Először a lakáspolitikai konzekvenciákkal szeretnék közvetlenül foglalkozni. Ugye gyakorlatilag a lakásszektorhoz az állam, a bérlakás és a magánerős építés területén egyaránt korábban jelentős támogatást nyújtott. A decemberi ülésszakon együtt tekintettük át, hogy ennek növelésére — ahogy ezt a dolgok természete megkívánná — nincs lehetőség, sőt szembe kell néznünk ezen támogatások csökkentésével, s ebből származnak a lakosságnak az adott kidolgozott kompromisszumos rendszerben mutatkozó többletterhei. Ezt az utat azért is választottuk többek között, hogy magát a lakásrendszert igazságosabbá tegyük.
