Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-81

6749 Az Országgyűlés 81. ülése, 1990. március 1-én, csütörtökön 6750 karítunk, nem tudom pontosan, de nagy pénzeket. A harmadik javaslatom volt, hogy a több házingatlannal rendelkezőket ismét adóztassuk meg. Ugyanis 100 m

2 alatt nincs lakásadó; aki több lakásingatlannal rendelkezik, fizessen lakásadót! így már az a kiesés, amiről itt beszélünk, az a 8—9 milliárd forint, már meg fog térülni. Én akkor azt mondtam, nem kérem, hogy a Parlament engem a javaslatommal támogasson; azt mondtam, hogy mindenki döntsön a saját lelkiismerete szerint. Ismételten azt tudom javasolni: mindenki értékelje át a saját lelkiismeretét és most aszerint döntsön. Köszönöm szépen. ELNÖK: Tóth Attiláné következik. TÓTH ATTILÁNÉ: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy most egy olyan vita folyik ami a beterjesztett indítványok fölött folyik, de gykorlatilag a két hónappal ezelőtt elfogadott törvények vitáját folytatjuk most felelevenítve. Én a következő miatt kértem szót. Gondolják végig tisztelt képviselőtársaim — az előttem szóló tisztelt képviselőtársam azt mondta, hogy a lelkiismeretünkre hallgassunk —, de a képviselőknek az is a feladatuk, hogy egy kicsit az ország dolgaival is tisztában legyenek, miközben a lelkiismeretükre hallgatva döntenek. Úgy érzem, hogy a helyzet a két hónappal ezelőtti döntésünkhöz képest semmit nem változott! Sőt! Sema valutaalappal történő megállapodásban, sem az ország pénzügyi helyzetében! Olyasmiről vitatkozunk, amiben két hónappal ezelőtt is azért döntöttünk úgy, ahogy döntöttünk, mert a lelkiismeretünk mellett az ország sorsát is szem előtt tartottuk. Másfelől úgy tudom, hogy ez a kérdés az Alkotmánybíróságnak is ki van adva; március közepére ígért ebben döntést, hogy a kamatadó kivetése egyáltalán alkotmányos volt-e. Én tehát tisztelettel arra kérném valamennyiüket, gondolják végig, hogy ez a vita most, itt egyáltalán alkalmas-e és döntésre képes-e; nem kellene-e megvárnunk valóban azt, hogy az Alkotmánybíróság ebben hogyan dönt. És ezen kívül azt hiszem, hogy mindenkinek újra mérlegelnie kellene, hogy vajon úgy ítéli-e meg, hogy ebben az elmúlt két hónapban az ország helyzete úgy változott, hogy most ilyen sarkalatos fordulatú álláspontot is elfoglalhatunk esetleg?! Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, még két hozzászóló van. Zsigmond Attila az egyik, őneki adom most meg a szót. ZSIGMOND ATTILA: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési csoportja az elmúlt tárgyalás alkalmával is teljes mértékben elhatárolta magát ettől a törvénytől, és nemmel szavazott rá. Most üdvözöljük Tallóssy és Morvay képviselő úr javaslatát, és természetesen igennel fogunk szavazni. Köszönöm szépen. (Gyér taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Sági Gáborné hozzászólása következik. Nem kér szót. Igen. Ügyrendi kérdésben Tallóssy Frigyes. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyűlés házszabályai 46. szakasz (1) bekezdése szerint név szerinti szavazást kell tartani, ha ezt egy képviselő indítványozza, és legalább 50 képviselő írásban indítványozza. Tisztelettel benyújtom Önnek 60 képviselőnek az írásbeli indítványát. Kérem, hogy az előterjesztés tárgyában név szerinti szavazást tessék elrendelni. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm. Bárcsak már ott tartanánk, hogy szavazhatunk. (Derültség.) Morvay László most kér szót? Igen. Egy percre. MORVAY LÁSZLÓ: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Csak egyetlenegy helyesbítést szeretnék tenni Tóth Attiláné képviselőtársnőm megjegyzésére: a január 1-je utáni áremelések mértékéről nem volt tudomása a Parlamentnek, amikor mi a költségvetést meghatároztuk, tehát lényegesen változtak azok a körülmények, amik az adott időben a törvény meghozatalakor befolyásoltak. Köszönöm szépen. (Gyér taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! Több hozzászóló nem lévén, most az lenne a vita folytatásának a sorrendje, hogy megkérdezném a Kormány tagjait, hogy akarnake az elhangzott kérdésekre válaszolni. De most kérdezem meg, hogy szünet előtt, vagy szünet után akarnak válaszolni az elhangzott kérdésekre. Szünet után. Akkor azt kérdezem meg a miniszterelnök úrtól, várhatóan mennyi időt vesz igénybe a Kormány ülése, hogy úgy ütemezzük a munka folytatását. Illetve van egy alternatív javaslatom, hogyha esetleg hosszabb időre lenne szükség, tud-e a Kormány úgy dönteni ebben a kérdésben, hogy a Kormány olyan tagjait itt vannak, akik az interpellációkra választ tudnak adni, tehát ha hosszabb ideig tartana a kormányülés. (Zaj.) Azt gondolom, hogy most mindenképpen szünetet rendelünk el. De 14 órakor interpellációkkal tudnánk folytatni. Lehet? Miniszterelnök úrnak adom meg a szót. NÉMETH MIKLÓS miniszterelnök: Tisztelt Országgyűlés, illetve Elnök Úr! 1 óra 3 vagy 4 percet látok az órán. Itt oly sok kérdés és javaslat, észrevétel hangzott el, hogy a Kormány minden bizonnyal rövid egy óra alatt nem fog tudni végezni. Igyekszünk befejezni. (Közbeszólások: Holnap.) Nem! Én szeretném ezt lezárni ma. Úgyhogy nem javasolom a vita holnap reggeli folytatását. Igyekszünk, maximum másfél óra. Majd a miniszterhelyettes vagy államtitkár urakról gondoskodunk. De a Kormány tagjait, tehát most, akik helyettesítésben vannak, megkérem, mindenki a főnökét hívja azonnal: tehát kell pár perc, ezért is mondom, hogy rövid az idő, amíg a miniszériumokból ideérnek. Köszönöm szépen.