Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-81

6749 Az Országgyűlés 81. ülése, 1990. március 1-én, csütörtökön 6750 karítunk, nem tudom pontosan, de nagy pénzeket. A harmadik javaslatom volt, hogy a több házingatlannal rendelkezőket ismét adóztassuk meg. Ugyanis 100 m 2 alatt nincs lakásadó; aki több lakásingatlannal rendel­kezik, fizessen lakásadót! így már az a kiesés, amiről itt beszélünk, az a 8—9 milliárd forint, már meg fog térülni. Én akkor azt mondtam, nem kérem, hogy a Parla­ment engem a javaslatommal támogasson; azt mond­tam, hogy mindenki döntsön a saját lelkiismerete szerint. Ismételten azt tudom javasolni: mindenki értékelje át a saját lelkiismeretét és most aszerint döntsön. Köszönöm szépen. ELNÖK: Tóth Attiláné következik. TÓTH ATTILÁNÉ: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy most egy olyan vita folyik ami a beterjesztett indítványok fölött folyik, de gykorlatilag a két hónappal ezelőtt elfogadott törvények vitáját foly­tatjuk most felelevenítve. Én a következő miatt kértem szót. Gondolják végig tisztelt képviselőtársaim — az előttem szóló tisztelt képviselőtársam azt mondta, hogy a lelkiismeretünkre hallgassunk —, de a képviselőknek az is a feladatuk, hogy egy kicsit az ország dolgaival is tisztában legye­nek, miközben a lelkiismeretükre hallgatva döntenek. Úgy érzem, hogy a helyzet a két hónappal ezelőtti döntésünkhöz képest semmit nem változott! Sőt! Sema valutaalappal történő megállapodásban, sem az ország pénzügyi helyzetében! Olyasmiről vitatkozunk, ami­ben két hónappal ezelőtt is azért döntöttünk úgy, ahogy döntöttünk, mert a lelkiismeretünk mellett az ország sorsát is szem előtt tartottuk. Másfelől úgy tudom, hogy ez a kérdés az Alkot­mánybíróságnak is ki van adva; március közepére ígért ebben döntést, hogy a kamatadó kivetése egyáltalán al­kotmányos volt-e. Én tehát tisztelettel arra kérném valamennyiüket, gondolják végig, hogy ez a vita most, itt egyáltalán alkalmas-e és döntésre képes-e; nem kellene-e meg­várnunk valóban azt, hogy az Alkotmánybíróság ebben hogyan dönt. És ezen kívül azt hiszem, hogy minden­kinek újra mérlegelnie kellene, hogy vajon úgy ítéli-e meg, hogy ebben az elmúlt két hónapban az ország helyzete úgy változott, hogy most ilyen sarkalatos for­dulatú álláspontot is elfoglalhatunk esetleg?! Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, még két hozzászóló van. Zsigmond Attila az egyik, őneki adom most meg a szót. ZSIGMOND ATTILA: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési csoportja az elmúlt tárgyalás alkalmával is teljes mértékben elhatá­rolta magát ettől a törvénytől, és nemmel szavazott rá. Most üdvözöljük Tallóssy és Morvay képviselő úr ja­vaslatát, és természetesen igennel fogunk szavazni. Köszönöm szépen. (Gyér taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Sági Gáborné hozzá­szólása következik. Nem kér szót. Igen. Ügyrendi kérdésben Tallóssy Frigyes. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyűlés házszabályai 46. szakasz (1) bekezdése szerint név szerinti szavazást kell tartani, ha ezt egy képviselő indítványozza, és legalább 50 képviselő írás­ban indítványozza. Tisztelettel benyújtom Önnek 60 képviselőnek az írásbeli indítványát. Kérem, hogy az előterjesztés tárgyában név szerinti szavazást tessék el­rendelni. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm. Bárcsak már ott tartanánk, hogy szavazhatunk. (Derültség.) Morvay László most kér szót? Igen. Egy percre. MORVAY LÁSZLÓ: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Csak egyetlenegy helyesbítést szeret­nék tenni Tóth Attiláné képviselőtársnőm megjegyzé­sére: a január 1-je utáni áremelések mértékéről nem volt tudomása a Parlamentnek, amikor mi a költségve­tést meghatároztuk, tehát lényegesen változtak azok a körülmények, amik az adott időben a törvény megho­zatalakor befolyásoltak. Köszönöm szépen. (Gyér taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! Több hozzászóló nem lé­vén, most az lenne a vita folytatásának a sorrendje, hogy megkérdezném a Kormány tagjait, hogy akarnak­e az elhangzott kérdésekre válaszolni. De most kérde­zem meg, hogy szünet előtt, vagy szünet után akarnak válaszolni az elhangzott kérdésekre. Szünet után. Akkor azt kérdezem meg a miniszterelnök úrtól, várhatóan mennyi időt vesz igénybe a Kormány ülése, hogy úgy ütemezzük a munka folytatását. Illetve van egy alternatív javaslatom, hogyha esetleg hosszabb időre lenne szükség, tud-e a Kormány úgy dönteni eb­ben a kérdésben, hogy a Kormány olyan tagjait itt van­nak, akik az interpellációkra választ tudnak adni, tehát ha hosszabb ideig tartana a kormányülés. (Zaj.) Azt gondolom, hogy most mindenképpen szünetet rendelünk el. De 14 órakor interpellációkkal tudnánk folytatni. Lehet? Miniszterelnök úrnak adom meg a szót. NÉMETH MIKLÓS miniszterelnök: Tisztelt Or­szággyűlés, illetve Elnök Úr! 1 óra 3 vagy 4 percet lá­tok az órán. Itt oly sok kérdés és javaslat, észrevétel hangzott el, hogy a Kormány minden bizonnyal rövid egy óra alatt nem fog tudni végezni. Igyekszünk befe­jezni. (Közbeszólások: Holnap.) Nem! Én szeretném ezt lezárni ma. Úgyhogy nem javasolom a vita holnap reggeli folytatását. Igyekszünk, maximum másfél óra. Majd a miniszterhelyettes vagy államtitkár urakról gondoskodunk. De a Kormány tagjait, tehát most, akik helyettesítésben vannak, megkérem, mindenki a főnö­két hívja azonnal: tehát kell pár perc, ezért is mondom, hogy rövid az idő, amíg a miniszériumokból ideérnek. Köszönöm szépen.

Next

/
Thumbnails
Contents