Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-81

6745 Az Országgyűlés 81. ülése, 1990. március 1-én, csütörtökön 6746 het ki, felére csökkentve a költségvetési hiányt, ame­lyet 1990-re a Parlament elfogadott. Én tehát mindezek figyelembevételével kérdezem a képviselő urakat, hogy vajon az állami lakások eladása és netán egy ilyen bevétel a valóságos forgalmi érték megfizettetésére kötelezéssel, ez a kamatadó feloldha­tó-e az ő olvasatukban. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászó­ló Lestárné dr. \krga Mária. LESTÁRNÉ DR. VARGA MÁRIA: Tisztelt Ország­gyűlés! Nagyon rövid leszek. Arra szeretném felhívni a fi­gyelmet, hogy előttünk áll a 656-os számú önálló indít­vány, Sztrapák Ferenc indítványa, amely hasonlóan sú­lyos feszültségekkel terhelt, illetve azokat tükröző. Itt úgy-e arról van szó, hogy javasolja három bizottság tá­mogatásával a nyugdíjak, a GYES, a GYED és a csalá­di pótlék emelését. Csak utalni szeretnék rá, hogy olyan rétegeket érintő kérdésről van szó, olyan nyugdí­jasokról, akik egy hosszú, dolgos élet végén megélhe­tési gondokkal küszködnek, és olyan gyerekekről, aki­ket a szüleik nem tudnak befizetni a napközibe és ezért az egészséges táplálkozás feltételei messze nem adot­tak számukra. Én úgy vélem, hogy ez a két indítvány szorosan összefügg annyiban, amennyiben ez utóbbi, már mint a nyugdíj és családi pótlék-emelés, éppen an­nak szociális tartalma miatt, részben a költségvetést érintő döntést igényel. Mindenképpen nagyon nehéz döntés lesz, ez biztos, csak arra szeretném felhívni a fi­gyelmet, hogy talán korrektebb lenne ezt a két téma­kört összekapcsolva tárgyalni. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászó­ló Sebők Ferenc. SEBŐK JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Úgy ér­zem, hogy a vita egyre hevesebb lesz és ebben a heves vitában én sem tudom megállni, hogy ne mondjam el a véleményem. Ezzel kapcsolatban, amikor az alaptör­vényt meghoztuk, én a magam részéről azt szerettem volna javasolni akkor a pénzügyi kormányzatnak és a Tervhivatalnak, hogy Mátyás király módjára vegyenek álruhát és menjenek ki úgymond a nép közé és érzékel­jék a véleményt, érzékeljék azt a hatást, amit ez az alaptörvény váltott ki. Ez a hatás azóta sem csökkent, sőt fokozódott, és annyira erős, hogy igenis ennek a Parlamentnek itt és most foglalkozni kell vele és valamilyen normális, le­hetőleg segítő megoldást kell találni. Én szerény törté­nelmi ismereteim alapján mondhatom, hogy az embe­riség többezeréves történetében még olyat nem hallottam, hogy megadóztatnak hitelt, kölcsönt. Arról már hallottam, hogy jövedelmet, vagy vagyont adóztat­nak meg és általában, mint ahogy azt Tallóssy képvise­lő kollégám mondta, az emberek duzzogva is, de elfo­gadják. Nem értem azt, vagy feltenném a kérdést, hogy milyen társadalom az, ahol azokat az embereket akarjuk büntetni, akik saját kezdeményezésükre, saját erejükből, saját ügyeiket és egyéb más minden lehető­ségüket felrúgva, családiház építésbe fogtak. Hát sok­kal kényelmesebb odaállni az Államhoz, Állam úrhoz és azt mondani, hogy én kérek egy lakást, adjatok ne­kem, mert nekem is lakni kell valahol, mint embernek. Úgy gondolom, hogy ez a mostani intézkedésünk sok­kal keményebben és sokkal jobban súlytotta az építke­zőket hiteladó formájában, hiszen a lakbéremelések első előterjesztésében, azt hiszem minden képviselő kollégám nagyon jól emlékezik arra, hogy először száz, majd később 50 százalékos lakbéremelésről volt szó, és ez visszaállt 35 százalékra. Ugyanakkor a 100 százalékos kamatadó pedig maradt, tehát én úgy érzé­kelem, hogy sokkal keményebb büntetés érte azokat az embereket, akik saját erejükből építkezni akartak, fej­lődni akartak, többet akartak. A másik lényeges dolog, amire szeretném felhívni a tisztelt jelenlévők figyelmét az, hogy ebben az ország­ban igen-igen fordul a politikai hangulat, meg merem kockáztatni azt a kijelentésemet, hogy lincselésre érett hangulat van sok helyen, mint ahogy ennek példáját az elmúlt hetekben egy alkalommal sajnos meg is érez­tük. Én úgy gondolom, hogy ezek után az emberek, a lakosság nyugalma megér 8 milliárd forintot, és a pénzügyi kormányzat találja meg annak a lehetőségét, hogy ezt a 8 milliárd forintot más helyen hogy lehet be­hozni. Én úgy gondolom, hogy van még hol takarékos­kodni is, vannak olyan intézkedések, amelyeknek az azonnali megtétele esetleg pénzt hozna az államkasszá­ba. Kérem, hogy mérjék fel ezeket és a lakosság, illet­ve az érintettek érdekében én azt kérem a tisztelt jelen­lévőktől, képviselőtársaimtól, hogy Tallóssy Frigyes képviselőtársam indítványát fogadják el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: A következő hozzászóló Pál József képvi­selőtársunk. PÁL JÓZSEF: Tisztelt Parlament! Tisztelt Képvise­lőtársaim! Fucsa helyzetben vagyok, mert kétféle álláspontot kellene, hogy képviseljek. Felszólalásra nemcsak az késztetett, hogy támogassam Tallóssy Frigyes és Mor­vay László képviselőtársam önálló indítványát. Azok­kal teljes mértékben egyetértek, majd indokolom azt is, hogy miért. Azért is szólók, mert tanúja vagyok Győr-Sopron megyében annak az akciónak, amely az állampolgárok elkeseredését fejezi ki. A Szakszervezetek Megyei Koordinációs Tanácsa felkért, hogy tárjam a Parlament elé azt a kiszélesedett és 15 ezer aláírással megerősített követelést, ami a területi érdekvédelem kifejezését igényli. A folyamat elindítója a megyei építőipari vál­lalat kollektívája, amit a Győr városi szakszervezeti bi­zottság felkarolt, és nyílt levélben közölte észrevételeit az Országgyűlés elnökével. Ebben a tiltakozásban egyértelműen a kamatadó megszüntetését követelik. S mivel tudjuk, hogy ebben a Parlamentben nehezen tudtunk megváltoztatni törvé­nyeket, ezért a levél a továbbiakban így folytatódik: a levél tartama többek között felemelte szavát a kamat­törvény végrehajtási formái ellen — ez már természete-

Next

/
Thumbnails
Contents