Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-81

6741 Az Országgyűlés 81. ülése, 1990. március 1-én, csütörtökön 6742 Biztosan van többféle megoldás. Én bizottsági ülésen ennek hangot is adtam, amikor természetesen kisebbségben maradtam ezzel a véleménnyel is. Ezekre a beruházásokra, lakásépítésre fordított összegeket úgy tudom tekinteni, mint egy állami beruházásra fordított pénzt. Ha azt mondom, a költségvetés, illetve az államháztartás különböző rovataiban vannak olyan tételek, amelyek az állami beruházás kereteiben nem jövedelmező beruházásként vannak elkönyvelve, amikor itt maradt Magyarországon, és igenis a nemzet értéke, akár magántulajdon formájában is, de gyarapodott és itt van, nem Jamburgban, nem Tengizben, akkor miért nem lehet annak pénzügyi-szakmai oldalát megkeresni, hogy ezt a tételt ott kezeljük és ebben az esetben a terítési szélesség nem mindegy. Nem mindegy, hogy azokra terítjük-e, akik vállalták, hogy kétkezi munkával az anyagi oldalt ténylegesen egy értéktartó beruházásra fordítsák. Tehát biztosan szakmai oldalról is meg lehet ezt találni, amihez természetesen az én tudásom kevés. Ennek felvállalását nem is tehetném, ez naivitás lenne részemről. De nem hiszem, hogy ilyen társadalmi közellenkezéssel szemben nem lehetne azt a szakmai oldalt megkeresni, amely megtalálná ennek útját. Úgyhogy én szeretném Önöket, mindenféle pártképviselőt, pártonkívülieket, igenis most az egyszer, se a szocialista nyomásnak, se az IMF-nyomásnak ne engedjünk, hanem igenis adjunk hangot annak a jogos igénynek, amit különböző csatornákon hozzánk az állampolgárok eljuttattak. És támogassuk Tallóssy Frigyes előterjesztését, és ne a Kormány, illetve a terv- és költségvetési bizottság javaslatát. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: A következő hozzászóló Hellner Károly képviselőtársunk. DR. HELLNER KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Tulajdonképpen nem akarnám megszakítani a vita ilyen irányú vonulatát, de mivel Békési László miniszter úr hivatkozott rám, szeretném őt helyesbíteni, ő azt mondotta, a gépkocsi-letét interpellációs téma az egy milliárd forint kihatással jár a költségvetésre. Ismerik a tisztelt képviselőtársak, hogy az én interpellációm e témában és a Kormánynak a rendelete részben keresztezték egymást, tehát az interpelláció elhangzásakor már belépett egy rendelet. Folyosói beszélgetés keretében én Békési miniszter úrral beszéltem erről a kérdésről, ő elmondotta, hogy az én interpellációmtól függetlenül készítette elő a minisztertanácsi jogszabályt. Megkérdeztem tőle, tehát ennek hatása szerepelt a költségvetésben? Azt mondta, szerepelt. Az én interpellációm akkor már a rendelettel kapcsolatos volt. A rendeletnél egy értelmezési és egy dátum probléma volt közöttünk. Miután én elfogadtam az interpellációra adott választ és a tisztelt Országgyűlés is elfogadta a héten, így tulajdonképpen nem egy milliárd forint ez a tétel, hanem ez a bizonyos 8 százalékos kamatemelés összességében két milliárd forint, ha 25 milliárd forint letétet feltételezünk egy esztendőben. Ezzel azonban a költségvetés számolt. Amit én kértem, hogy ne február elsejétől, hanem január elsejétől, ez ennek mindössze az 1/12-ed része, tehát 160 millió forint körüli összeg. Ennyiben kívántam Békési miniszter urat pontosítani. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK: Következő felszólaló dr. Fodor Erzsébet képviselőtársunk. DR. FODOR ERZSÉBET: Kétperces hozzászólást kértem. Én is úgy jöttem ma a Parlamentbe, hogy igennel fogok szavazni a módosító javaslatra, azonban az itt hallottak alapján felmerült bennem egy komoly aggodalom, az, hogy ez a kamatadó a lakosságnak egy bizonyos rétegét érinti. Nem állhat-e elő egy olyan helyzet, hogy az ebből adódó költségvetési hiányt olyan intézkedések fogják követni, amelyek már súlyosan érintik a létminimum határán élőket is, illetve a társadalom minden rétegét, akik jelenleg is fizetik a 20—25 százalékos kamatot. Konkrét kérdésem — mielőtt szavaznék szeretnék választ kapni rá — mit tervez a Kormány ennek a hiánynak a kompenzálására? Ha az Alkotmánybíróság vagy a Parlament a megszüntetése mellett dönt. Köszönöm szépen. ELNÖK: A következő hozzászóló Soltészné Padár Ilona. SOLTÉSZNÉ PADÁR ILONA: Gyakorlatilag a képviselőnő megkérdezte mindazt, amit szerettem volna, egyetlen hozzáfűzni valóm van csak: Az a ténykérdés, hogy itt egymásra mutogatással nem tudunk megoldást találni, pedig megoldást kell keresni még itt, most ezen az ülésszakon. Az is igaz, hogy azt a helyzetet, ami a kamatadó során kialakult, nem lehet elhallgatni. Olyan lakossági gondáradattal találkozunk, amire eddig nem volt példa. Mi az amit kifogásolok a döntés után? Azt, hogy a végrehajtási utasításban a kamatadó beszámításánál a családi pótlék — amit most módosítottunk — tovább dühítette a lakosságot. Nem tudom, hogy miért kell elérni egy hangulatot, követelést, hogy ebben a Kormány visszalépjen. Ez ügyben nem értem a Kormány magatartását. Végezetül úgy tűnik, hogy mi vagyunk a kezesek, itt fizetni kell. Nem mindegy azonban hogy hogyan. Ezért én is azt szerettem volna megkérdezni, hogy a megoldásra tud-e a Kormány valamilyen más javaslatot hozni? Mondom ezt azért, mert amikor az Országos Tervhivatal igen tisztelt illetékes képviselője a nyilvánosság előtt nyilatkozott az indokolását rögtön azzal kezdte, hogy a Parlament megszavazta. Hogyan szavazta meg? Ugy ahogyan most is hallottuk, hogy akkor nincs költségvetés. Ha ezt a módosítást most mi elfogadjuk, mert a lakosság személy szerint is számonkér bennünket — akkor milyen megoldás van még? Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Bozsó Lajosné képviselőtársunk a következő hozzászóló. BOZSÓ LAJOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elnök Úr! Örülök, hogy én is szót kaphattam, mint az egyik indítványozó. Tallóssy Frigyes képviselőtársam