Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-81

6739 Az Országgyűlés 81. ülése, 1990. március 1-én, csütörtökön 6740 kívül helyezésről van szó, akkor mindkét országgyűlési határozatot helyezzük hatályon kívül. (Zúgás.) ELNÖK: A következő hozzászóló Kovács Károly képviselőtársunk. Jelzi, hogy nem kíván hozzászólni. Fehérné Eke Katalinnak adom meg a szót. FEHÉRNÉ EKE KATALIN: Tisztelt Ház! 1987 óta nagyon sokszor kerültem abba a helyzetbe, hogy véleményemmel kisebbségben maradtam e ház falai között. Most újra felkorbácsolódtak itt az indulatok, és nem tudom megállni szó nélkül — vállalva azt, hogy ismételten kisebbségben maradok —, hogy ne próbáljam meg befolyásolni az önök döntését, mégpedig olyan irányban, aminek én már decemberben is hangot adtam. Sajnos akkor ez a vélemény ismételten kisebbségben maradt. Azzal kezdem, hogy felteszek egy kérdést Kemenes miniszter úrnak, aki hivatkozott arra, hogy a napirend kapcsán tulajdonképpen a költségvetési törvényünk is módosításra szorul abban az esetben, ha a mostani előterjesztést elfogadja az Országgyűlés. Kérdezem én, hogy ha most a Kormány azt mondja, hogy ez ugyanilyen nagy feladat, mi van abban az esetben, talán egy pár hét múlva, ha az Alkotmánybíróság mégis azt a döntést hozza, hogy ez alkotmányellenes, akkor a Kormánynak nincs meg ugyanez a feladata. Tehát a Kormány felkészült-e egy alternatív programra, amit már decemberben is nagyon sokan nagyon sokféle változatban különböző bizottsági üléseken kértünk. Akkor az egyedüli megoldást a kamatadó, illetve Filló Pál képviselőtársam által is elmondott lakbéremelés jelentette. Nem szeretném, ha ismételten felülnénk azoknak a taktikai lépéseknek, amelyeket már annyiszor kritizáltunk e ház falai között. Most is mit élünk meg ennek a napirendi pontnak a kapcsán? Én megértem a Kormány képviselőit. Nem könnyű egy olyan döntést hozni, ami szakmai körökben is végigszenvedett megoldást hozott, ami társadalmilag abszolút nem elfogadott. De döntéseinkre már annyiszor kaptunk olyan választ, hogy finoman fogalmazzak, hogy szocialista oldalról nem volt elfogadható a gazdaságpolitika érvényesítése, amit itt hazánkban az állampolgárok elvártak volna. Most a másik oldalt éljük meg, amikor ugyanez IMFköntösbe van burkolva, és hiába ad hangot a lakosság annak a véleményének, miszerint nem is azon vitatkoznak, ez a törvény alkotmányellenes-e vagy sem, hanem azért jogtalan, mert egyszerűen igazságtalannak tartja. És akkor még megosztani a tömeget, és oszd meg és uralkodj jelszóval egy mindenki által el nem fogadott törvényt szentesítsünk? Én nem adok annak helyt, hogy ezt még halasszuk, és várjuk meg az Alkotmánybíróság döntését. Függetlenül ettől a döntéstől, ha jogszerűnektartja, akkor is azt mondom, ez egy olyan társadalmi igény, amivel igenis foglalkozni kell. Az a szakmai megoldás, amit most hozott a Kormány, az egyféle megoldás. De akinek volt füle és tegnap odafigyelt a Magyar Nemzeti Bank beszámolójára, és ténylegesen elolvasta anyagukat és végighallgatta Fekete képviselőtársunknak a nagyon finom pengeváltását, akkor kiérezhette belőle, hogy igenis a monetáris politikának a mindennapi alkalmazása, igenis, a fiskális politikától még napjainkban is nagyon-nagyon függ, és a szakemberek véleménye sem egyezik abban, hogy szelektív vagy milyen monetáris politikát folytatunk. Ha most ismételten megerősítjük a kamatadónak a létét, akkor sokkal több mindenre adunk felhatalmazást. Úgy vélem, akkor elismerjük azt, ami az egész gazdasági problémát jelenti, hogy igenis nincs a kormányzatnak egy antiinflációs politikája. És egy ilyen kormányzat, amelyik a piacgazdaságra hívja föl a figyelmet az elkövetkezendő időben is, arra apellál, hogy egy piacgazdaságot építünk ki, akkor a piacgazdaság egyik elemének tartom a kockázatvállalást is. Ebből a szempontból — ha nézzük —, azt mondom, hol van itt a kockázatvállalás, amikor egy az egyben a pénzintézetek — hogy így mondjam —, a kockázatvállalási teendőkből adódó feszültségeket egy az egyben a lakosságra hárítják át. Holott gomba módra szaporodnak a pénzintézetek. Azok hozadékát, osztalékát ha megnézzük, hol maradnak az ipari vagy a gazdasági szférától? (Taps.) Szeretném mégis azt mondani, hogy igenis politizáljunk, igenis, legyen ez most választási kampány. Tegnap itt az is szóba jött, hogy a választási kampányok során ki miből fedezi a plakátokat, milyen anyagi vonzata van ennek. Azt mondom, olyan képviselő vagyok, aki nem akar részt venni a következő ciklus munkájában, nem vagyok semmilyen pártnak tagja, önjelölt sem, én visszavonulok a politikától. De hiszem azt, hogy a pragmatikus politikát, és szellemi tudás alapján az apolitikusságot igenis meg kell különböztetnünk. Én most ezen a színtéren szeretném azt kérni a leendő politikai pártok itt levő képviselőitől, szálljanak le a szószékről. Eddig kritizáltunk, és ígéretekben is volt részünk. Mindig azt mondtuk, az elvi döntések jók, csak az aprópénzre váltással van baj. Akkor most itt van az aprópénzre váltás egy problémája. Azt mondom, győzzenek meg engem, én is egy választópolgáruk lehetek, sőt, ajánlhatom is őket, de akkor, amikor a választási hadjáratunkban már most is gyűjtik a lakossági szavazatokat a lakástémával kapcsolatban is, most versengjenek ténylegesen abban, hogy mutassák meg, hol van az az antiinflációs politikájuk gazdasági elképzelésük, amivel megoldást adhatnak erre a problémákra. Mert ez a változat azt mutatja, hogy ennek a Kormánynak nincs ilyen gazdasági koncepciója. Hány párt programjában szerepel az infláció lefékezése? Ha igen, akkor most azzal, hogy támogatják ezt a törvényt, mutassanak arra bizonyítékot, hogy hisznek is ebben, és ténylegesen el is fogadják. Mert ha nem, akkor azt mondom, újabb szólamok, újabb ígéretek, amelyeknek konkrét szakmai alátámasztásuk, hátterük nincs. Ugyanúgy félre van vezetve a lakosság, mint ahogy eddig, és amit kritizáltunk. És a lakosság igazából nem abból fog eligazodni a választási hadjáratokban, hogy a különböző szólamok pufogtatásában keresse, vajon kinek lehet igaza. Itt van egy alkalom. Itt van egy lehetőség, az aprópénzre váltásra, egy kézzel fogható társadalmi problémával szemben. Úgyhogy azt kérem, győzzenek meg a politikai pártok, és tegyék le a garasukat.