Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-81

6737 Az Országgyűlés 81. ülése, 1990. március 1-én, csütörtökön 6738 hogy ez részemről választási fogás. Eddig is ugyanezt a vonalat képviseltem, most is ezt képviselem. Meg kell azonban mondanom, hogy a választási küzdelmekben továbbra is részt veszek. (Tips.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! Ezek után meg kell kérdeznem a másik előterjesztőt, hogy Morvay Lászlóhoz hasonlóan vélekedik-e? Elhangzott az a javaslat, hogy a vitát ne folytassuk erre vonatkozóan. Ha igen, akkor ennek megfelelően megyünk tovább. Megkérdezem Tallóssy Frigyest, hogy ő is így vélekedik-e? DR. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Nem tudok visszalépni. (Tips.) El kell mondanom Önöknek, hogy nem Tallóssy- és Morvay-féle problémáról van szó. Itt van a kezemben Varga János barátomnak, Tolna megye képviselőjének egy beadványa, amelyet a választói juttattak el hozzá. Mellékelve van 339 aláírás. Azt sem tudták ebben a választókerületben, hogy Morvay László és Tallóssy Frigyes létezik-e. Ez az országban minden olyan embert sújt, aki építési kölcsönnel, keserves kínok árán jutott saját lakáshoz. Rendkívül sajnálom, nem tudok visszalépni. Tisztelettel kérem, hogy az Országgyűlés szavazzon az ügyben. ELNÖK: Köszönöm szépen. Sajnálom, hogy a képviselő ilyen ingerült válaszra késztette Tallóssy Frigyest. Én az ügyrend szerint jártam el. Megadom a szót dr. Südi Bertalannak, a következő hozzászólónak. DR. SÜDI BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Miként Tallóssy Frigyes és Morvay László képviselőtársainkjelezték, az állampolgárok körében valóban mélységes felháborodás tapasztalható a rövid idő alatt hírdetettség rangjára szert tett, lakáscélú állami kölcsönökutáni adófizetési kötelezettség és általában a kamatadó bevezetése miatt. Felvetődik, a kárvallottak miért tartják méltánytalannak, miért sérelmezik e fondorlatos módon kieszközölt pénzügyi megoldást? Talán azért, mert felismerték, hogy kiagyalói és elfogadói kvázi egyoldalú szerződéssé változtatták az állam és polgárai között a korábbi években, évtizedekben adott feltételekkel, kamatkondícióval megkötött szerződéseket. Az illetékes állami szerv tehát, ha nem is az állampolgárokkal kötött, érvényben levő szerződéseit rúgta fel direkt módon, ám mindenki tudja, hogy a kétoldalú jogügyletet érintő egyoldalú döntésével etikátlanul megsarcolta a szerződés másik oldalán levő feleket, tehát az állampolgárokat; mégpedig a másik fél egyetértésének a kikérése nélkül. Akárhogy csűrik-csavarják, és a lakáscélú állami kölcsönök utáni adófizetés indokoltságát hangoztatják tehát egyesek, bevezetésével a kölcsönszerződések egyoldalú szerződésekké váltak. Az utólag egyoldalúan többletkötelezettséget keletkeztető szerződésekről pedig köztudott, hogy semmisnek tekintendők. Erre tekintettel az indítvány előterjesztőihez hasonlóan javaslom, hogy a lakáscélú állami kölcsönök utáni fizetési kötelezettséget töröljük el, az erre vonatkozó jogszabályt helyezzük hatályon kívül, vagyis a korábbi években lakáscélú állami kölcsönök dolgában az eredeti, bevezetés előtti állapotot állítsuk helyre. Ezt igényli a tisztesség. Köszönöm a figyelmet; de ha már szónál vagyok, külön megköszönöm képviselőtársaimnak, hogy ezúttal toleránsak voltak, és elmondhattam véleményemet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Filló Pál. FILLÓ PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Jobban örülnék, ha most nem kellene szólnom. Szerettem volna, ha valamelyik előttem szóló képviselőtársam eszébe jutott volna a lakosság egyötödét kitevő, bérlakásban élők helyzete is. Én tudom, hogy vidéki képviselőtársaimnak ez nem fäj, de ha Önök élnének közöttünk, itt a fővárosban, akkor tudnák azt, hogy itt milyen helyzetet teremtett a lakbéremelés. Éppen ezért tisztelettel javaslom, hogy amennyiben döntésre kerül Tallóssy Frigyes képviselőtársam javaslata, vizsgáljuk felül a 39/1989. számú országgyűlési határozattervezetünket. Együttesen tárgyaltuk annak idején az ország egészét érintő témakörként a lakásgazdálkodással kapcsolatos ügyeket, és én nem tudom elfogadni, hogy miközben a lakosság négyötödén a Parlament megpróbál valamilyen formában segíteni, egyötödét ugyanolyan nehéz helyzetben hagyjuk, mint amilyenbe hoztuk decemberi döntésünkkel. Kedves Képviselőtársaim! Elsősorban Kedves vidéki Képviselőtársaim! Kérem, figyeljenek egy pillanatra! Hadd mondjak egy konkrét példát, és akkor Önök is jobban át fogják érezni, hogy miről van szó! Tegnap este 10 órakor a Lakásbérlők Egyesületétől egy delegáció keresett fel a lakásomon, és arra kért, hogy ma a Parlamentben mondjam el kérésüket. Decemberi határozatunk, amelyet javasolok felülvizsgálni, felhatalmazta a Minisztertanácsot, hogy a végrehajtási utasításban a részletes szabályozást meghatározza. Itt a rendezés olyan formában sikeredett, hogy azoknál a bérlakásoknál, ahol a tulajdonos nem az állam, hanem a lakás magántulajdonban van, de bérlakásként használatos, ott az állami lakbérek kétszeresére lehetett emelni a lakbért. Egy 7000 Ft nyugdíjjal rendelkező idős hölgy eddig havi 1320 Ft lakbért fizetett, február 1-től 4057 Ft-ot fog fizetni. Kérdezem Önöket, kedves képviselőtársaim, ez nem hozza ugyanolyan lehetetlen helyzetbe az itt élő embereket? Arról nem is beszélve, hogy elsősorban nem azokról van szó, akik kétoldalú szerződéskötéssel jutottak mint magánszemélyek a lakáshoz bérlőként, hanem azokról, akik az elmúlt időszakban szabályos hatósági lakáskiutalás útján kapták meg bérleti jogukat, tehát jogosultak voltak bérlakásra, mert olyanok voltak jövedelmi viszonyaik is. Nagyon kérem kedves képviselőtársaimat, hogy amennyiben Tallóssy Frigyes javaslatáról szavazunk, akkor az én javaslatomat is támogassák, és ha hatályon