Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-81

6735 Az Országgyűlés 81. ülése, 1990. március 1-én, csütörtökön 6736 tár mellett tulajdonképpen minimumra csökken, elhanyagolhatóvá válik a kamatadó fizetési kötelezettség, illetve ugrásszerűen növekedne meg a lakbér-támogatás költségvetést terhelő fizetési kötelezettsége. Arról nem is beszélve, hogy a javaslat érvényesítése azt jelentené: azokat a családokat preferálná a Parlament, akik a legtöbb hitelt vették igénybe, azokkal szemben, akik — minden bizonnyal többletmunkával, többletteljesítménnyel — a legtöbb jövedelemre tesznek szert. Úgy vélem tehát, hogy egyrészt e többletterheket vállalni nem lehet, közgazdaságilag irracionális, társadalmilag igazságtalan lenne a megoldás. Ezért a terv- és költségvetési bizottság sem támogatja az indítványt, és azt kérem az Országgyűléstől a Kormány nevében, hogy az indítványnak ezt a részét ne támogassa. Bár nem az én nyilatkozatomról van szó, kollégám nyilatkozatát interpretálta bevezetőjében Tallóssy Frigyes képviselő úr. És miután személyét érintő sértésnek tekinti, ezért kollégám nevében elnézést kérek. Nyilván nem erre célzott, nem ez volt a szándéka. Kétségkívül azokra a választási csatában elhangzó gondolatokra utalt, amelyekre bevezetőjében elsősorban a szociáldemokrata párti engedetlenségi indítvány kapcsán Kemenes Ernő utalt. Személyesen tehát az ő nevében Tallóssy Frigyes képviselő úrtól és Morvay László képviselő úrtól is elnézést kérek. — Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő hozzászóló Szálai Géza képviselőtársunk. SZÁLAI GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! Nagy figyelemmel hallgattam Tallóssy Frigyes képviselő indítványát és az ezekre adott válaszokat, amit Kemenes Ernő és Békési László az előzőekben elmondott. Három nagyon rövid észrevételem lenne ehhez az egész mostani témához, konkrétan a lakáscélú állami kölcsönök hatályon kívül helyezéséhez. E három észrevétel közül az első: nagy figyelemmel hallgattam én is december 20-án — és az ország közvéleménye is, és az érintettek is — ennek a törvénynek a vitáját és ennek a következményeit. Nos, a vita bebizonyította valamennyiünknek, hogy itt a hozzászólóknak a döntő többsége a törvény ellen volt itt a Parlamentben, tehát itt egy pár ellenkező irányú észrevételtől eltekintve mindenki támadta, és felsorolta azokat az indokokat, amik miatt ez igazságtalan és az érintettekre nagyon sértő. Ennek ellenére egy olyan döntés született a végén, hogy 92-en voltunk, akik nem fogadtuk el ezt a törvényt. A második, amit el szeretnék mondani, hogy azon a lakótelepen, ahol lakom — ez Budapest X. kerülete, Kőbánya, egy hétezer fős lakótelep ez, tehát a budapesti méretekhez képest ez kicsi. Nagyon divatos manapság a közvélemény-kutatás. És ahogy az előbbiekben hallottuk, az újság, a sajtó, a televízió is szinte minden nap foglalkozik ennek a törvénynek a jogellenességével. Itt szó volt arról is, hogy az Alkotmánybíróság márciusban dönteni fog erről. Nagyon röviden szeretném azt elmondani itt, hogy 650—700 embert mi felkerestünk a lakótelepen. 1978-ban épültek ezek a lakások. Itt tudni kell azt, hogy kisfizetésű, bérből és fizetésből élők és nyugdíjasok laknak zömében, és két vagy több gyerekkel. Nagyon sértőnek találják, és elmondták azt, hogy rosszabbnak találják, mint a TEHO volt. És mindenféleképpen sérelmezik és kérik, hogy az Országgyűlés változtassa meg ezt a döntést. Még azt röviden el szeretném mondani, hogy nagyon sok emberrel beszélgettem és olyan emberekkel is, akik különböző pártoknak a tagjai, és képviselőjelöltekkel is, akik elmondták azt, hogy ha mi most ezt nem tudjuk megváltoztatni, akkor az új Parlament az első döntései között úgyis meg fogja változtatni. Nagyon kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy gondolják át még egyszer azoknak a terheit, akiket a törvény szerint nagyon-nagyon sokan nem tudják majd kifizetni ezt a büntető kamatadót; az ő érdekükben gondolják át még egyszer a döntésüket és támogassák azt, hogy vonjuk vissza ezt a törvényünket. — Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Morvay Lászlónak adom meg a szót. MORVAY LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy legelőször megköszönjem, hogy napirendre tűzték előterjesztésünket. Nem előzmény nélküli a beterjesztésünk. Mindannyian emlészünk rá, hogy óriási vita előzte meg decemberben a költségvetés elfogadását, és azt kell mondanom, hogy döntésünket kényszerpályán határozta meg a gazdaság állapota és tűrőképessége. A végrehajtást pedig most megkérdőjelezi a lakosság teherbíró-képessége. Kérem szépen, én azt szeretném mondani, hogy itt egy koordinációs probléma van végeredményben, mert két bizottság tárgyalta egymástól függetlenül a két beterjesztést, ami most előttünk van, az a) és b) pontot. Az a) pontot az építési és közlekedési bizottság, a b) pontot pedig a terv- és költségvetési bizottság tárgyalta. Amennyiben és a másodikkal tisztában lettem volna időben, másképp fogalmaztam volna eleve a beterjesztést. No meg azt hiszem, képviselőtársam szintén. Meggyőződésem, hogy beterjesztésünk nem lehet a Kormány és a Parlament közötti ellentét hordozója. Azt, amit kiváltott ez a törvény, közösen meg kell oldanunk. Azt pedig tudjuk, hogy óriási felháborodást keltett, és a tiltakozások tízezrei vannak e pillanatban birtokunkban. Éppen ezért javaslom, hogy Kemenes úrnak azt a mondatát vegyük komolyan, hogy az Alkotmánybíróság rövidesen meghozandó határozatát a Kormány önmagára nézve kötelező érvényűnek ismeri el. Ezt fogadjuk el! Úgy érzem, hogy el tudjuk fogadni mi is a magunk részéről. Javaslom, hogy a Parlament az a) pontról további vitát ne nyisson, de a b) pontot mindenképpen meg kell tárgyalni, mert a b) pontban olyan feltételek szerepelnek, amelyek a rászorulók engedményeit mindenképpen meghatározzák. Már csak egy mondatot engedjenek meg, időkímélés céljából! Szeretném módosítani a Tallóssy Frigyes képviselőtársam által a választásra vonatkozóan előadottakat. Az igazság az, hogy aki ismeri korábbi felszólalásaimat, nem hiszem, hogy megvádol azzal,