Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6679 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6680 ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy az állami vezetők vagyonnyilatkozatához kíván-e valaki szólni? Roszik Gábor kért szót? Nem. Úgy látom, hogy hozzászólási szándék nincs. Úgy gondolom, erről nem kell határozatot hozni, hiszen nincs miről. Vegyük tudomásul azt, amit Eke Károly elmondott és térjünk rá a következő napirendi pontra, amelynek címe: ,,A társadalmi szervezetek költségvetési támogatását elbíráló ideiglenes bizottság jelentése." A jelentést 649. számon osztottuk ki, a jelentéshez kapcsolódó országgyűlési határozattervezetet pedig a 651. számú anyag tartalmazza. Úgy tudom, hogy a bizottság kíván szóbeli kiegészítést tenni, nevezetesen Roszik Gábor, a bizottság tagja. Őt illeti a szó. ROSZIK GÁBOR: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Nem önszántamból kérek szót, hanem a bizottság megbízása alapján. Parlamenti megbízatásának eleget téve öt, vagy hat, talán 7 alkalommal ülésezett ez a bizottság. Ennek a bizottságnak elnöke nem volt. Mindvégig úgy üléseztünk, hogy az egyenlők között valóban egyenlők voltunk. Ma délelőtt tudtam meg, hogy nekem kell néhány szót a bizottság munkájáról elmondani, sőt néhány perccel ezelőtt — talán ennek meglehet a jó eredménye: hogy rövid leszek. Valóban a jelentésből, amely kiosztatottt, a bizottság munkájáról mindenki pontos értesülést szerezhet. Azért néhány gondolatot a bizottság munkájával kapcsolatban elmondanék, amire szeretnék hangsúlyt fektetni. Rendkívül nehéz helyzetben volt ez a bizottság, hiszen olyan nagy volt az igénylő szervezeteknek, egyesületeknek, csoportoknak a száma, hogy jórészük nem kaphatott ebből a rendelkezésünkre álló 544 millió forintból. Mintegy 3 milliárd forintnyi igénylés jött össze, s ebből kellett nekünk 544 milliót valamiféleképpen igazságosan elosztani. Megkíséreltünk elvi alapokon dönteni, kritériumokat felállítani, amelyek a jelentésben benne vannak. Talán kiemelnék néhányat. Először megpróbáltuk meghatározni azoknak a körét, akik nem kaphatnak az állami támogatásból, mert nem társadalmi szervezetek; azért, mert máshonnan kapnak állami támogatást; azért, mert pártok, stb. Olyan kritériumot is felállítottunk, hogy csak országos társadalmi szervezetek kaphatnak támogatást, mégpedig olyanok, amelyeknek a bírósági bejegyzése már megtörtént, vagy pedig a beadvány idejében folyamatban volt. így végül is három csoport alakult ki az igénylők között. Az egyik csoport azokat tartalmazta, akiknek ebből az 544 millió forintból tudtunk adni, ha nem is annyit, amennyit kértek, de amennyit reálisnak éreztünk. Egy másik csoport kialakult azoknak a kérvényezőknek a soraiból, akiknek nagyon indokolt lett volna támogatást adni, de nem adhattunk a különböző feltételek miatt, mert nem feleltek meg annak, vagy pedig annyira szakirányú tevékenységet folytattak, hogy a különböző minisztériumoknak kellene támogatni ezeket a csoportokat. Azt az ajánlást gesztusként meg is tette minden alkalommal a bizottság, hogy felhívjuk az illetékes minisztérium figyelmét, hogy támogassa a kérelmezőket, mert mi ebből az összegből ezt nem tudtuk megtenni. Ezután volt egy olyan csoport, amelynek nem tudtunk támogatást adni. Például azért, mert olyan politikai jellegű szervezet volt, hogy szóba sem jöhetett és nem is volt társadalmi szervezet. Például gondolok a Magyar Szolidaritási Bizottságra, amelynek kérdésében konszenzussal döntött a bizottság, hogy nem tudjuk támogatni. Ők tavaly 64 millió forintot kértek, idén 60-at, de nem tudtunk támogatást adni. Ennek a szervezetnek a feladata a különböző internacionalista kötelezettségeknek eleget téve a PFSZ-nek, és a különböző arab diákoknak a taníttatása, stb. Csak 20 millió forintot arra kellett volna adnunk, hogy ezeknek a diákoknak a hazautazása megtörténhessék és úgy gondoltuk, hogy ennek a bizottságnak, a társadalmi szervezeteknek szánandó összegből nem fizethetünk például útiköltséget például Kubába, vagy Nicaraguában. Nagy felelősség volt még ezenkívül ezen a bizottságon, hiszen menet közben derült ki, hogy döntésünktől függően egy-egy társadalmi szervezetnek, vagy csoportnak a léte bizonytalanná válhat és megkérdőjeleződhet. Több társadalmi szervezet ezt előre látva — mielőtt még döntésre jutott volna a bizottság — kezdte leépíteni szervezetét, apparátusát, néha igen erős, drasztikus módon. Például a Hazafias Népfront, amely több mint 600 dolgozójának mondott fel — azt hiszem — január elsejével, vagy február elsejével —, de a bizottságnak azon nyomban 50 millió forintot ki kellett utalnia a Hazafias Népfrontnak, hogy a 3 hónapi felmondási időre járó munkabért ki tudja fizetni. Más szervezeteknél is hasonló gondok előkerültek. Összességében ebből az összegből körülbelül 70 millió forintot arra ítélt a bizottság, hogy a különböző szervezetek az apparátusok leépítését el tudják végezni. Úgy gondoljuk egyébként, hogy ez sem a társadalmi szervezetek állami támogatását jelenti, ezt más forrásból kellene finanszírozni. Külön megemlíteném, hogy a Hazafias Népfront 125 millió forintot kapott az 544 millió forintból. Az igaz, hogy ez kevesebb, mint a fele annak, amit ők kértek, de nem volt több pénz, hogy nagyobb támogatást kapjanak. Ugyanakkor a humán szolgáltatást végző társadalmi szervezetek és egyesületek, amelyekre az ad hoc bizottság rendkívüli — mondhatom őszintén — figyelmet fordított és minél nagyobb támogatást kívánt megadni, nem tudták megkapni azokat a kért összegeket, amelyeket szerettek volna. így például említhetném akár mindegyik, de a Mozgáskorlátozottak Egyesülete például a kívánt 29 millió forint helyett csak 10 millió forintot kapott, pedig tudjuk, hogy ez Magyarország lakosságának majdnem egynegyedét érinti valamilyen formában. Mindenesetre azt elmondhatom, megnyugvással és jó érzéssel, hogy valamennyi humán szolgáltatást végző szervezet vagy egyesület több pénzt kapott mint tavaly. Olyanok is kaptak támogatást, amelyek tavaly nem kaptak, így például a Nyugdíjas Egyesület, az Életet az Éveknek Egyesület, a Nagycsaládosok Egyesülete, Országos Családszövetség és így tovább. Még két megjegyzést szeretnék hozzátenni. Az egyik.