Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6677 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6678 leszünk-e megállapítani azt, hogy a vagyonnyilatkozatot tevők tisztességesen éltek,becsületes vagyonnal bírnak, avagy nem éltek tisztességesen és harácsolok is voltak köztük. A bizottság kialakította a munkamódszerét a törvénynek megfelelően. Módszerünk az, hogy a beérkezett vagyonnyilatkozatokat szakmai ellenőrzésre kiadjuk az APEH-nek, és ez a szerv az ott lévő szakembereivel az ellenőrzést meg fogja valósítani. Etekintetben a rádióban elhangzott az APEH vezetőjének a nyilatkozata, amelyben azt állította, hogy egyetlen egy vagyonnyilatkozat sem érkezett hozzá, és azt is állította, hogy nincsenek fölkészülve arra, hogy mi a teendőjük. Ma közölte a bizottság ülésén, hogy ez az állítás egyáltalán nem felelt meg a valóságnak, amit az ő szájába adtak. Az történt, hogy egy újságíró megkereste őt, aki azt kérdezte, hogy személyesen őt világosítsa fel, hogy mi fog történni az APEH-nél. Ez a nagy tisztességnek örvendő hivatalvezető beugrott ennek az újságírónak, és amit elmondott, az rögtön próbálta közreadni. Szerencsére sikerült kiigazítani, s ami ezzel a kis afférral történt; elnézést kérek a bizottság nevében a tisztelt Országgyűléstől, is és az ország népétől is. És kérem szépen az újságírókat — mint ahogyan röviddel ezelőtt lezajlott sajtótájékoztatónkon is megtette —, hogy segítsék ezt a munkát. Ennek a munkának az a célja, hogy megnyugvás legyen, hogy békésen tudjunk továbbjutni az útjainkon, és a törvény keretei között történjenek meg az elszámoltatások — abban az esetben, ha szükséges —, és nem az utcán, a pillanatnyi hangulatnak megfelelően mondjanak az emberek ítéletet, esetleg fals ítéletet. A munkamódszerük tehát egyértelmű, szakembereket veszünk igénybe, és a szakma által már leszűrt anyagból fogjuk a mi munkánkat tovább folytatni. Ez annyit jelent, hogy kezdjük azokkal, akik nem küldik be a vagyonnyilatkozatot; annál is inkább, mert ennek a bizottságnak joga van megkérdezni, hogy miért nem — valamilyen ellenszenv miatt, vagy valaminek a takargatása miatt? A bizottság tehát a meghallgatásait nyilvánosan fogja lefolytatni; úgy kell ezt érteni persze, hogy a sajtó nyilvánosságának a jelenlétében fogja a továbbiakban végezni; és március 8-án már az első ilyen meghallgatási bizottsági ülés fog lezajlani itt az Országházban, és erre elsősorban azokat kértük, akik nem küldik be a vagyonnyilatkozatukat. Tisztelt Országgyűlés! A következőkben azokat kívánjuk meghallgatni, akiknek a vagyonnyilatkozatával kapcsolatosan bejelentések érkeznek a bizottsághoz. Az az igazság, hogy máris megindult a levéláradat. Egy vigasztalót ezzel kapcsolatban tudok mondani, hogy ezek a levelek nem névtelenek. Egyetlen egy névtelen levél sem érkezett eddig a bizottsághoz; mindegyik névvel, pontos lakcímmel, sőt, személyi számmal is el van látva. Tehát jogosultak vagyunk ebben az esetben megkérdezni az illetőtől a levél tartalmát, illetve azokat az állításokat, amelyeket a levélíró azzal szemben felhozott, aki kitöltötte a vagyonnyilatkozatot, és akinek az esetében már esetleg az APEH-nél, illetve a bizottság előtt is kételyek merültek fel. Azt hiszem, a mi bizottságunk munkájával kapcsolatban a legfontosabb dolog az, amit az Országgyűlés közérthetően és véleményem szerint a közmegnyugvás érdekében kifejezésre juttatott. Mégpedig az, hogy ne legyen ez listaállítás, ne legyen ez boszorkányüldözés, és mindenki számára, amíg a bizonyítékok ellene nem szólnak, biztosítani tudjuk a törvényes feddhetetlenséget, s abban az esetben történne csak a felelősségrevonás dolgában bizottsági döntés, ha hitelt érdemlő, megtámadhatatlan bizonyítékokkal rendelkezünk. A bizottságnak ez az álláspontja. így szeretnénk a munkánkat, ebben a szellemben továbbfolytatni. Kérjük a tisztelt Országgyűlés támogatását olyan értelemben is, hogy ha valamilyen vitás kérdés felmerül, abban az ügyében képviselőtársaim úgy is, mint szakértők — hiszen nagyon sok szakértő is van itt az Országgyűlésben — legyenek a segítségünkre. Eddig kívántam elmondani azt a beszámolót, amit bizottságunk ide kívánt tárni a Parlament elé. Befejezésképpen még annyit szeretnék mondani, hogy ameddig jutunk a meghallgatásokban, folytatjuk a munkát. Természetesen az Országgyűlés működési idejének lejártakor átadjuk a Parlament elnökének az iratanyagot, aki továbbítani fogja majd ezeket a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos vizsgálati anyagokat az új Parlamentnek. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Ur! Szeretnék kérni néhány mondatra jogot, hogy ha már szónál vagyok, elmondjam egyben a következőket. Az Ikarus dolgozói itt a Parlament előtt tüntetést szerveztek és a Kormányhoz petíciót juttattak el, amelyet dr. Kiss Elemér államtitkár vett át. Ebben a petícióban megírták az Ő bajukat: segítséget kérnek elsősorban Németh Miklós miniszterelnöktől. Abban az időban, amikor a Ház előtt folyt a tüntetés, ülésezett a házban a társadalombizotsítási bizottság dr. Tomsits Erika elnökletével. Arra tekintettel, hogy az Ikarus az egyik legnagyobb befizetője a társadalombiztosítási alapnak, és ennek a gyárnak a dolgozói vannak most itt jelen a bajukkal és hallgassuk meg mi is — ez a parlamenti bizottság — őket, a bizottság megszakította ülését. Kivonultunk a ház elé és meghallgattuk az ikaruszosok panaszát. Azzal a meggyőződéssel tértünk vissza, hogy a miniszterelnök urat mi magunk is kérjük, hogy segítsen az Ikarus dolgozóin, nagy a baj, és nagy segítségre lenne szükség. Most kézhez kaptam az Ikarus-gyáriak levelét, amelyben azt fejezték ki; hogy a bizottság tagjai megtisztelték figyelmükkel ezt a gyárat és kifáradtak a térre, hogy külön meghallgassák problémáikat, nemes gesztusnak tartják, nagyon köszönik az egész kollektíva nevében, és ennek a Parlamentnek a javára írják, hogy a történetében az is előfordult, hogy egy parlamenti bizottság a tüntetőkhöz kivonult és meghallgatta az ő panaszaikat, bajaikat, — megnyugvást jelent már ez is az Ikarus dolgozói számára. — Köszönöm szépen. (Taps.)