Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6675 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6676 Bank bármilyen eszközrendszert refinanszírozáson ke­resztül, ha a kereskedelmi bankok nem érvényesítik a népgazdasági prioritásokat. Ha a meglévő vállalati szektor átalakításához nem teszik oda az eszközöket, hanem onnan kivonulnak, és új, egyéb vállalkozásokat — ingatlan-üzlettől kezdve mindenfélét — finanszíroz­nak, akkor az a forrás, ami van, nem lesz elég a felada­tok megoldására. Ezzel együtt a magas kamatnak a fő célja az, hogy a megtakarításokat ösztönözzük. Erre rendkívül nagy szükség van, és ebben egy új, jó irányú folyamat indult el. Az, amit Fekete úr felvetett, hogy hogyan lehet a forint-leértékelés miatti veszteséget államadósságként föltüntetni: ennek egyetlenegy oka van, az, hogy a Nemzeti Bank 1750 milliárd forintos mérlegfőösszeg mellett tízmilliárd tőkével és 11 milliárd tartaléktőkével rendelkezik. A jegybank-törvényen belül mi ezt a hely­zetet is meg kívánjuk oldani, tőkésíteni kell a jegyban­kot: ebben az esetben a leértékelés miatti tartozásnöve­kedés a költségvetést nem terhelné. Ugyanakkor a tájékoztatóból is kiderül, hogy ezt az államadósságot és az ebben való mozgást nem tekintjük a monetáris politika tervezésének tárgyaként és eszközeként. Ha tehát itt változik valami, attól még a lakossági, vállalati, külföldi monetáris területen nem következik be változás. Ami az adósság-szolgálatot illeti, én csak meg sze­retném köszönni azt a támogatást, ami a két felszóla­lásban elhangzott. Nekünk szent meggyőződésünk, de ez az ország közvéleményével is találkozik, hogy sem olyan bolsevik módszerekkel, ami a cári adósságok megtagadása, nem lehet eredményt elérni, sem azzal, hogy Európához akarunk csatlakozni fekete-afrikai módszerekkel. Abban az esetben számíthatunk, és nagyon nagymértékben számíthatunk a nemzetközi tá­mogatásra, ha mi deklaráljuk, hogy ezért Magyaror­szág is tenni akar, és megteszi, ami tőle telhető. Csak jellemzésül azt szeretném megemlíteni, hogy ma déle­lőtt állapodtunk meg 200 millió márkás kötvénykibo­csátásról, múlt héten egy osztrák kötvényt csináltunk, tehát miközben rendkívül negatív híreket kapnak az or­szágból a bankok, ennek ellenére bizakodnak abban, hogy — mint ahogy eddig, a jövőben is — a józanság lesz a magyar gazdaságpolitikának a fő vezérelve. Köszönöm szépen. (Gyér taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Döntenünk kell a beszámoló sorsa felől. Meg kell kérdeznem azt, hogy tudomásul veszi-e az Országgyűlés a Magyar Nemzeti Banknak a pénzügyi helyzetről szóló beszámolóját. Kérem, a táb­lát szíveskedjenek beállítani. Kérem, most szavazzunk erről! (194 igen, 12 nem, 45 tartózkodó szavazat.) Munkánkat 16 órakor folytatjuk. (Szünet: 15.36-16.07.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkán­kat. Úgy gondolom, hogy ma még négy bizottsági je­lentést tudunk megtárgyalni; a társadalmi szervezetek devizaellátáról szóló jelentést a terv- és költségvetési bizottság részéről; ugyan ki van osztva képviselőtársa­imnak a honvédelmi vizsgálóbizottság jelentése, de te­kintettel arra, hogy Kárpáti Ferenc miniszter ma nem tartózkodik itthon, javasolom, hogy ezt hagyjuk hol­napra; nem készült el még jelentésével a Belügymi­nisztérium, a titkosszolgálat tevékenységét vizsgáló bi­zottság, illetve most tartották utolsó ülésüket, a jelentés most készül, tehát az ülésszak folyamán tár­gyalható lesz ; de tárgyalni tudjuk az állami vezetők va­gyonnyilatkozatát vizsgáló bizottság jelentését, a társa­dalmi szervezetek állami támogatását megállapító bizottság jelentését, továbbá az Állami Számvevőszék jelentését az MSZP vagyonáról. És ha ennek a még je­lentésnek a megtárgyalása után még nem lesz túl késő, akkor a korábban el nem fogadott interpellációkra adott bizottsági jelentésekről hozunk határozatot, ami rövid időt vesz igénybe. Tehát először a pártok, társadalmi szervezetek és egyesületek 1990. évi devizaellátásáról szóló ország­gyűlési határozattervezetet tárgyaljuk, amelyről szóló bizottsági jelentés a 619-es számot viseli és a jelentést a terv- és költségvetési bizottság állította össze. Kérdezem a bizottság elnökét, hogy kíván-e szóbeli kiegészítést tenni a jelentéshez? (Nem.) Nem. Kérde­zem képviselőtársaimat, hogy kíván-e valaki hozzá­szólni a jelentéshez? (Nincs jelentkezd) Úgy látom, hozzászólási szándék nincs. Megkérdezem tehát az Or­szággyűlést, hogy a 619-es számú jelentésben foglalt országgyűlési határozattervezetet a pártok, társadalmi szervezetek és egyesületek devizaellátásáról elfogad­ja-e? Kérem, szavazzunk erről! (Megtörténik.) (Igen: 120, nem: 43, tartózkodott: 53.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés az előterjesz­tést elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! A legutóbbi ülésszakunkon bizottságot hoztunk létre a vezetők vagyonnyilatkozatának elbírálására. Gondolom, hogy a bizottság éremi munkát még nem tudott végezni, mégis, lévén, hogy utolsó alkalom be­számoljon arról, hogy mit végzett, illetve az el nem végzett feladatokkal mi a teendő, javaslom, hallgassuk meg erről Eke Károlyt, a bizottság elnökét. Őt illeti a szó. DR. EKE KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! A vagyonnyilatkozatok, most is ebben a pillanatban tettek ide elém egy csapatot. Háromszáznál jóval több érkezett be a négyszázból, s szinte minden nap jönnek ezek a nyilatkozatok. Tisztelettel jelentjük az Országgyűlésnek, hogy azok, akiket köteleztek a vagyonnyilatkozatok megté­telére, ezeket a kötelezettségeiket teljesítették, a nyilat­kozatokat beküldték. Mégis némi zavar keletkezett a vagyonelszámoltatás­sal kapcsolatban. Ez annak tudható be, hogy a közvéle­mény rendkívüli módon érdeklődik ez iránt a téma iránt; szinte mindenkit izgat, hogy mi lesz, hogy lesz. Azokat, akik vagyonnyilatkozatot tettek, azért izgatja, hogy vajon mit tesznek velünk; azokat pedig, akik csak figyelői ezeknek a vagyonnyilatkozatoknak, az izgatja, hogy vajon ténylegesen képesek lesznek-e ennek a bi­zottságnak a tagjai ezt a munkát elvégezni; képesek

Next

/
Thumbnails
Contents