Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6673 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 661A amivel a gazdaság finanszírozása zavartalanul biztosítható volt. Tegyük fel, ha mi azt mondjuk, hogy minket nem kötnek többé korábbi ígéreteink és nem vagyunk hajlandók tovább törleszteni és kamatokat fizetni, ilyen 3,3 milliárdos bevétel a jövő évben vagy a folyó évben nem lenne. Ez az import drasztikus azonnali csökkentését igényelné — nekünk kb. 6 milliárd dollár importunk van ez évben konvertibilis valutában —, amely az ipar nagy részének a leállását és a munkanélküliek százezrét jelentené. Hogy tehet olyat egy politikus, hogy arról beszél, hogy majd meggondoljuk, fizetünk-e vagy sem, ha mi kerülünk a Kormányba. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi nem akarunk az utánunk következő Parlamentnek egy csődbement országot hagyni, amely a következő 40 évben nem tud ebből kikászálódni, hanem olyat, amely rendszeresen teljesíti a kötelezettségeket, mert erre megvannak a lehetőségek. Meg kell adni a lehetőséget azoknak a nemzetközi szervezeteknek, országoknak, kormányoknak, amelyek sorban bejelentik, hogy segíteni akarnak nekünk, de ennek előfeltétele, hogy mi folytassuk azt a hitelpolitikát, amit eddig csináltunk és teljesítsük a kötelezettségeinket, amire megvannak a lehetőségeink. De ha a piacon elterjed és most kezd elterjedni —, ebben egyetértek az államtitkár úrral —, hogy az új Kormány (sportnyelven szólva) „bedobja a törülközőt", akkor akik itt állnak a kapuban és tényleg be akarnak ruházni ebbe az országba, azok kétszer is meg fogják gondolni, és ebben az esetben az a csőd, ami elkerülhető és amire jelen pillanatban merem mondani sőt — folytatva a jelenlegi politikát — biztonsággal lehet állítani, nem fog bekövetkezni, az pszichológiai okokból bekövetkezhet. Azt javasolom a tisztelt Háznak, azzal fogadjuk el az államtitkár úr beszámolóját, hogy utasítsuk a Nemzeti Bankot és a pénzügyi szerveket arra, hogy változatlanul folytassák a kötelezettségek teljesítésének a politikáját és úgy adják át a stafétabotot a következő Parlamentnek és Kormánynak, hogy ne kelljen szégyenkeznünk azért, hogy 40 évre előre a következő nemzedéket olyan helyzetbe hoztuk a piacon, hogy csődbe kerülnek és nem tudnak újabb hiteleket felvenni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kasó József képviselőtársunkat illeti a szó. KASÓ JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr beszámolóját hallgatva mélységesen átérezzük azokat a gondokat, problémákat, amelyeket az ország ma pénzügyi helyzetének rendezésében vagy egyáltalán az egyensúly megteremtésében kifejt. Ugyanakkor el kell azt is mondani, hogy van bizonyos minimum, amely a belső pénzügyi egyensúly megteremtése érdekében szükségessé tesz bizonyos hitellehetőségeket és olyan hitelpolitikai irányelvek kidolgozását, bevezetését, hogy a működőképesség megmaradjon a gazdálkodó egységek esetében. A magam részéről különösen kiemelném azt, amit Fekete János mondott: nem restriktív, hanem szelektív hitelpolitikai irányelvekkel kellene működtetni a gazdaságunkat. Ebben a kérdésben külön kiemelném a mezőgazdasági üzemek nagyon nehéz helyzetét a mezőgazdasági termelés szezonalitását figyelembe véve, melynek az a lényege, hogy az első évben csak költünk és a bevételek csak az év második felében jelentkeznek. Szeretném elmondani, hogy a tőkepótló hitel, amely meghirdetett és amely bennünket van hivatva segíteni, csak kevés gondot és problémát old meg. Köztudott, hogy ennek a felét a számlavezető bankok meglévő kereteiből kell fedezni, és az előírásokban és rendelkezésekben az is szerepel, hogy általában ez a rövidlejáratú hitelkereteket is csökkenti. Az úgynevezett „zöld hitelek" nem fejtik ki érzésem szerint azt a hatást, amelyet tőle várunk, kevés. Jelenleg igen nagy gondjaink vannak az 1990-es gazdasági év indulásához szükséges pénzek megszerzésében. Fel szeretném kérni államtitkár urat arra, hogy különös tekintettel a mezőgazdasági üzemek nagyon nehéz helyzetére, a szelektív hitelpolitikai irányelveket próbálja alkalmazni, illetve bevezetni. Kapcsolódva Fekete Jánoshoz, elmondanám a magam véleményét: az ország fizetőképességének a feladásával semmiképpen nem szabad egyetértenünk. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki hozzászólni a beszámolóhoz? Úgy látom, hogy nem. Kérdezem államtitkár urat, kíván-e válaszolni? (Igen.) Őt illeti a szó. BARTH A FERENC: Köszönöm szépen az észrevételeket. Nem akartam részletesen belemenni a monetáris politikába. Szigorú és restriktív a gazdaság egészére értendő, tehát az állami szektor, külföld, vállalat, lakosság. Ezen belül — még egyszer szeretném hangsúlyozni —, hogy 1989-ben a költségvetésnek több mint 50 milliárd forint jegybanki finanszírozást adtunk, 1990-ben a költségvetés adóssága csökkenni fog a jegybankkal szemben. Ennél nagyobb szelekciót a vállalati szektor érdekében nem tudunk megtenni. Ebben az évben 22 százalékkal nőhet a vállalatok részére a hitelnyújtás — ezen belül a szelekciót mi úgy látjuk, hogy elsősorban az export — erre irányul a jegybank politikája, második a kisgazdaság, magánvállalkozások, harmadik a vállalati átalakulás, privatizáció és a relációs szerkezetváltás. Egyet nem tudunk megcsinálni, azt, hogy amikor a sorbaállás azért van, mert a 15 ezer gazdálkodó szervből 300 gazdálkodó szerv az, amelyik a ki nem fizetett vállalati tartozások 80 százalékát tulajdonképpen képviseli, ha ezeknek a gócoknak a felszámolása nem történik meg —, szanálással, megfelelő olyan rendezéssel, ami más, mint hogy újabb pénzt pumpálunk bele, nem vállalati nem-fizetésen keresztül, hanem központilag —, akkor nem tudunk kikerülni a csapdából: tehát mi azt szeretnénk, ha ebben indulna el mozgás. Arra készek vagyunk, hogyha bármikor a feszültség a sorbanállás miatt nő, a hitelezési előirányzatokat módosítjuk, erre a Valuta Alappal kötött megállapodás szerint is módunk van visszatérni. A mezőgazdaságra ebben az évben több zöld-hitelt hagytunk jóvá, mint tavaly. A kereskedelmi bankok szelektív finanszírozása, hitelezése rendkívül fontos. Hiába ad a Kormány, a Nemzeti