Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-80
6667 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6668 feltételek és a csekély számú szakapparátus munkáját megszervezi, illetve a munkát elkezdi. Ha ugyanis csak egy személyt javasolnánk — mint Kupa Mihály esetében történt —, fennállhatna elvben az a lehetőség, hogy nem kapja meg a többségi szavazatot, és akkor a következő Parlamentig nincs gazda. Három személy esetében pedig -— mert lett volna ennyi alkalmas ember a bizottság megítélése szerint — a szavazatok nagy szóródása miatt adódhatna eredménytelenség. A tisztség az ügy kárára akár két hónapig is betöltetlenül maradhatna. Ilyen meggondolástól vezettetve döntött egyöntetűen a jelölőbizottság úgy, hogy két személyt terjeszt az Országgyűlés elé, azokat, akik a meghallgatott pályázók közül a legtöbb szavazatot kapják a teljes számban jelenlevő bizottsági tagok részéről. Miként a részletes életrajzokkal együtt Önöknek szétosztott javaslatoból kitűnik, dr. Martonyi János és dr. Tömpe István kormánybiztosokra jutott a többségi szavazat. Ezért tisztelettel indítványozom, hogy az 1990. évi VII. törvény 5. §-ának (1) bekezdése értelmében szíveskedjenek szavazatukkal egyiküket ötéves időtartamra megválasztani az új Vagyonügynökség ügyvezető igazgatói tisztére. Képviselőtársaim közt szétosztottuk azt a határozati javaslatot is, hogy az ügyvezető igazgató besorolása legyen azonos a Számvevőszék elnökének a fizetési besorolásával. Egyben kérem tudomásul venni bizottságunk feladatának teljesítését és megszűntét. — Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, kíván-e valaki hozzászólni a bizottság javaslatához? (Nem.) Úgy látom, hozzászólási szándék nincs. Elmondom képviselőtársaimnak, hogy a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának a megválasztása titkosan történik. Ezért megkérdezem az Országgyűlést, egyetért-e a jelölőbizottság javaslatával, hogy a szavazócédulára dr. Martonyi János és dr. Tömpe István neve kerüljön fel. Kérem, hogy ha a táblát elkészítik munkatársaim, akkor most szavazzunk erről! (Megtörténik. 224 igen-, 3 nemszavazat, 6 tartózkodás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a jelölőbizottság javaslatával egyetértett. A szavazás holnap délelőtt, a délelőtti kis szünetben lesz. Ebben a napirendi pontban még egy határozatot kell hoznunk. Ha jól érzékeltem, akkor Szabó Kálmán az Állami Vagyonügynökség ideiglenes költségvetéséről, valamint az ügyvezető igazgató díjazásáról szóló országgyűlési határozattervezetei kapcsolatban elmondta a bizottság állásfoglalását, tehát újabb szóbeli kiegészítésre nincsen szükség. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e valaki ehhez hozzászólni. Hozzászólási szándék nincs, tehát határozathozatal következik. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e az állami vagyonügynökség ideiglenes költségvetéséről, valamint az ügyvezető igazgató díjazásáról szóló országgyűlési határozattervezetet? Kérem szavazzunk. (Megtörténik. Igen: 87, Nem: 4, tartózkodás 56 fa.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a határozattervezetet elfogadta. Rátérünk következő napirendi pontunkra, a Magyar Nemzeti Bank elnökének beszámolójára a pénzügyi helyzetről. A beszámolót korábban képviselőtársaimnak megküldtem. Dr. Bartha Ferencet, a Magyar Nemzeti Bank elnökét illeti a szó. SZABÓ KÁLMÁN: A 643. számú határozati javaslat is döntésre kell, hogy kerüljön. Kérem az elnökünket, szíveskedjen ezt is feltenni szavazásra. ELNÖK: A kérdésem úgy szólt, hogy elfogadják-e a költségvetésre és az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának illetményére vonatkozó javaslatot. SZABÓ KÁLMÁN: Elnézést kérek. ELNÖK: Dr. Bartha Ferencet illeti a szó. BARTHA FERENC: Tisztelt Országgyűlés! 1988. végén volt módom tájékoztatást adni az ország pénzügyi helyzetéről, s arról a munkáról, amit a monetáris és a pénzügyi adatszolgáltatás felülvizsgálatára beindítottunk. Beterjesztettünk most két dokumentumot, az egyik, amelyik a visszamenőleges adatsorokat tartalmazza külső, belső pénzügyi adatainkról, valamint ezzel szervesen összhangban a Magyar Nemzeti Bank 1989. évi mérlegét. Nem kívánok kitérni azokra az indokokra, amelyek a korábbi adósságadatok elhallgatásával és részben ennek következtében a folyamatos adatszolgáltatásban jelentkeztek mert erről novemberben tájékoztatást kaptak a képviselők. Miközben a Parlamentet tájékoztatjuk ezekről a felülvizsgált adatokról, a nemzetközi pénzügyi intézményeket, bankokat szintén hasonló információval látjuk el. El kell hogy mondjam, megnyugodva vették tudomásul azt, hogy a politikai okokra visszavezethető adósság-aluljelentés mellett ki tudtuk küszöbölni azokat a módszertani okokból fakadó pontatlanságokat is, amelyekkel a Nemzeti Bank és az egész pénzügyi adatszolgáltatás hosszú évek óta küszködött. Megnyugodva vették tudomásul nem utolsósorban azért, mert a korábban elmondott és nyilvánosságra hozott adósságszolgálati terhekben középtávra változás a korrigált adatok miatt nem következett be. Egyre nőtt viszont az elmúlt évben az aggodalom, amely abból fakad, hogy az 1989. évi gazdaságpolitika rendkívül nagymértékben fellazult egy olyan folyamat eredményeképpen, amely csak 1988. második felében kezdődött el. À bankok aggodalma azért is erős volt, mert szkeptikusak voltak arra vonatkozóan, hogy a nagy történelmi átalakulás közepette az országnak lesz-e ereje ezt a fellazulást megállítani és a kiigazítást végrehajtani. Valójában a Kormány vezetésével és a Parlament messzemenő támogatásával az elmúlt év közepén indult meg az a kiigazító folyamat, amelynek eredményeképpen sikerült eljutnunk az év elején oda, hogy 1990-re egy megbízható, teljesíthető és a nemzetközi pénzvilág bizalmát élvező program állt össze. Ebben rendkívül nagy szerepe volt a nép megértésének és a politikai pártok nyílt, illetve burkolt támogatásának. Ez a program, amelyik alapján képezi a Nemzetközi Valutalappal kötendő megállapodásnak, s amelyet az
