Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6669 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6670 IMF Igazgatótanácsa március 14-én fog jóváhagyni. Ebben a megállapodásban csak olyan elemek vannak, amelyek kizáróag a Parlament, a Kormány és a ma­gyarországi nyilvánosság tudtával léteznek az intézke­dési csomagokban. Az igazgatás három pilléren nyug­szik: az egyik a keresetszabályozás, a másik a kínálatot élénkítő, bővítő intézkedések, a harmadik pedig a re­formfolyamat továbbvitele. Az intézkedések zöme fáj­dalmas és nehéz, ezeknek jó része mind megtételre ke­rült, de az év egészében következetesen ki kell tartani az elhatározott irányvonal mellett, amelyiknek kulcs­pontja az állami szférának, a költségvetésnek az a javu­lása, amelynek 1990-ben végbe kell mennie. Egy számmal szeretném jellemezni, hogy mi a fordulat lé­nyege. Míg az 1989-es évben 96 millliárd forint az az összeg, amelyet monetáris finanszírozásként az állami szférának nyújtanunk kellett, addig 1990-ben — a program szerint — csupán 10 milliárd lesz az állami szféra monetáris finanszírozása. Ebbe beleértem az Állami Fejlesztési Intézetet is. Tehát több mint 80 mil­liárd forint az állami szektorban a javulás, és ez a forrá­sa annak, hogy a dollár viszonylatú fezetési mérleget az elmúlt évi 1,3 milliárd dollárról 550 milliárd dollár­ra csökkentsük. Ez azt is jelenti, hogy ez a költségvetés javulás a forrása annak, hogy a vállalati szférában a hi­telnyújtás területén megpróbáltuk az adott körülmé­nyek között a legjobb feltételeket biztosítani. A kínálat­ösztönző intézkedéseknél a liberalizációt, a deregulá­ciót, a provatizációt, a vállalati szerkezetátalakítást, a rubel relációból a világpiacra való forgalom átterelés­sel összefüggő programokat kell érteni. A reformintéz­kedéseknél meghatározó jelentősége van annak, hogy miután a lakosságot is érintik nagyon nagy mértékben az intézkedések, a legszegényebb rétegeknél elviselhe­tő helyzetet kell teremteni. A mai napon és a mai pilla­natban nyugodtan mondhatjuk, hogy nemcsak az 1990., hanem az azt követő két év elé is biztonsággal nézhet az ország, ha a programot végrehajtjuk. Azon­ban az utóbbi néhány hétben egy új jelenség jelent meg a magyar politikai, társadalmi közéletben, ezek pedig azok a nyilatkozatok, amelyek úgy szólnak, hogy a vá­lasztások után az új politikai hatalom nem, vagy csak részben kívánja az ország fizetőképességének a megőr­zését első számú gazdaságpolitikai célként, prioritás­ként megőrizni. Ebben a vonatkozásban a multilaterá­lis és még pénzintézetek rendkívül érzékenyen vannak érintve, hiszen mindaz a nemzetközi támogatás, ame­lyet Magyarország élvez és amelyet még nagyobb mér­tékben fog élvezni a választások után, ennek legfonto­sabb feltétele, hogy az ország megbízható adósként legyen elismerve. Ha ez így lesz, úgy mód lesz arra, hogy az új Kormány, az új választott Parlament áttérjen egy középtávú programra, amely középtávú program a külső adósság szorításában is kedvezőbb, elviselhe­tőbb feltételeket jelenhet az elkövetkezendő 2—3 évben. Azért hangsúlyozom ezt, mert azt a történelmi lehetőséget, hogy Magyarország egy széles körű nemzetközi támogatással építse át gazdaságát — mint a struktúrát, mind a mechanizmust —, ez egy vissza nem térő alkalom, s szándékainktól eltérően ez a lehetőség megtorpedóztathatik azáltal, ha a finanszírozásban nem tudunk nyugodt helyzetet biztosítani. Ebben az évben és a jövő évben még inkább fogjuk élvezni a magánpiacokon túl azokat a koncesszionális kormányzati és új intézményi ámogatásokat, amelyek­nek a súlya Magyarország számára meghatározó lesz. Ezenkívül az egyetlen többletforrás, amely nem adós­ságjelleggel jelenik meg, a külföldi működőtőke, amely nélkül ez az átalakítás három-négy év alatt nem reális célkitűzés. Szeretném még arra felhívni a figyelmet, hogy a kül­ső fizetőképesség megőrzése mellett, azzal együtt az infláció fékentartása, a forint vásárlóértékének megőr­zése olyan komplex feladat, amely csak akkor biztosít­ható — de akkor biztosítható —, ha azt a pénzügyi fe­gyelmet, amely az eddigi döntésekben benne van nem csak szavakban, programszinten, hanem a következő hónapokban a gyakorlatban is képesek leszünk meg­tartani. Ez még akkor is így van, ha a vállalatok között felhalmozódott fizetési késedelmek mindannyiunkat aggodalommal töltenek el. De ennek megszünetetése, felszámolása is csak akkor reális, ha nem teszünk olyan fellazító intézkedést, amely csak időleges, átme­neti kiskapukat jelent, de valójában nem az igazi, hosszú távú és tartós megoldásnak az eszköztára. Ezt azért mondtam el, mert ez egy olyan allergikus terület, amely rendkívüli módon a figyelem közép­pontjába került, és az olyan megnyilatkozások, ame­lyek hallunk, hogy vágtató, galoppozó infláció elé né­zünk, nem megalapozottak, csak abban az esetben, ha olyan következetlenségről teszünk tanúbizonyságot a jövőben is, amelyekre a múltban már volt példa. Egyébként teljes biztonsággal mondhatjuk, a beső sta­bilizálást is meg lehet tenni, amennyiben az új Kor­mány és az új Parlament mindazt a józan, az ország ér­dekében álló politikát, amelyet a tavalyi év közepétől ez a Parlament is támogatott és támogat, folytatni fogja. Még egy dologról szeretnék említést tenni. Szeret­tük volna a Nemzeti Bank mérlegével együtt idehozni a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó új törvényterve­zetet. Ez sajnos nem volt módunkban, nemcsak azért, mert az előzetes egyeztetésekkor viszonylag kevés tá­mogatást kapott az, hogy egy erős, önálló, a Parla­menthez tartozó jegybank legyen, sokkal inkább tech­nikai okai voltak. A törvénytervezet elkészült — ugyan még vannak nyitott és vitatott pontjai —, ennek az elfo­gadását mi a Nemzeti Bank részéről rendkívül fontos­nak tartjuk mielőbb, lehetőleg az ősz folyamán az új Parlament által, mert ez jelenthet garanciát arra, hogy a monetáris politikáért való felelősséget a Nemzeti Bank, beleértve a közvéleménynek a pontos, gyors tá­jékoztatását — a külső és a belső közvéleményre egya­ránt gondolok — meg tudja tenni. Ezt az őszi időpontot azért is emelem ki, mert úgy gondoljuk, addigra a kormányváltás lezajlik, az új Kormány megbízhatóan ellenőrzés alatt fogja tartani a folyamatos gazdaságpolitikának a vezénylését, és eb­ben az időben mód lesz arra, hogy a Nemzeti Bank új vezető intézményeit és a vezetését is megújítsa. Köszö­nöm a figyelmet, és kérem a Parlamentet, a tájékozatót fogadja el. (Taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents