Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6665 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6666 ELNÖK: Köszönöm szépen. Kedves képviselőtársaim, az történt itt, hogy ebben a napirendi pontban három határozatot kell hoznunk és ha jól értettem Szabó Kálmán képviselőtársunk az elsővel és a harmadikkal kapcsolatban is megtette az előterjesztést. Ezért volt nyilván ilyen hosszú. (Derültség.) Maradjon egyelőre az elsőnél, amelynek előterjesztője Tömpe István volt, tehát a vagyonpolitikai irányelvekről van szó. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki hozzászólni? (Igen.) Igen. Marx Gyulát illeti a szó. DR. MARX GYULA: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Aki ma forgolódik az átlagállampolgárok között, óhatatlanul észleü, mennyire veszélybe került országunkban a békés átmenet folyamat. Ennek okát részben abban látom, hogy a bennünket körülvevő országok népeinek radikális eszközökkel történő fellépése sok emberben azt a téves elképzelést erősíti, hogy a közvetlen forradalmi cselekvés számunkra is hatékonyabb, célravezetőbb és inkább követendő minta. Másrészt, főleg a bázisokon zajló anomáliák, amelyek főleg a gazdasági átalakulás, privatizáció és szerkezetváltás körül sok helyen tapasztalható, és az ezekhez kapcsolódó, időnként vélt, legtöbb esetben tényleges visszaélések egyre fokozzák az állampolgárok bizalmatlanságát, atomizálják a társadalmat és egyre türelmetlenebbé teszik. Mindezt tetézi, hogy a gazdasági vezetőkegy része nem tud szabadulni régi beidegződésektől, hatalmi gőgtől és trükkökkel akarja átmenteni, az eleve kérdéses szakismerete mögé bújva, régi hatalmát. A vezetők másik része a felzúdulásoktól megbénulva, a belátott és szükséges, jó lépéseket sem meri megtenni. Ezért van véleményem szerint égetően szűkség az Állami Vagyonügynökség mielőbbi működésére. A vagyonügynökség vezetője és az elfogadott törvény, illetve ideiglenes alapelvek alapján haladéktalanul kezdje meg az intézménynek a megszervezését. Addig is a folyamatban lévő átalakítási folyamatokat a minisztériumok, illetve a főhatóságok nevesített felelősei szigorúan ellenőrizzék. Önök hallották, hogy egy-két órával ezelőtt elleneztük azt, hogy a mezőgazdaságban provatizációs folyamatok menjenek végbe. És itt egy mondattal szeretnék válaszolni arra, amit még elmondtam volna az utánam szóló képviselőtársamnak, ahol — azt gondolom, hogy — sok gondolati csúsztatás hangzott el a hozzászólásában! Mert egyáltalán arról, amiről mi beszéltünk a földdel kapcsolatban: nem arról van szó, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteket szét akarnánk verni, és ott a dolgozóknak aggodalmaskodniuk kellene! Tisztelt miniszterelnök Úr! Tisztelt Kormány! Kedves Képviselőtársaim! A békés átmenet általam is szorgalmazott és szükséges folyamata érdekében meg kell tennünk az úgynevezett bizalomerősítő lépéseket. A felsorolt követelések és az, amit ezek az ideglenes vagyonpolitikai irányelvek tartalmaznak, ebbe az irányba hatnak, és nem befolyásolják károsan a gazdaságot. Kérem, ne engedjük, hogy egyesek politikai rövidlátása, önző egyéni érdekei, vagy netán provokatív magatartása végzetesen elrontsa a magyar átalakulás eredményeit és modellértékét. — Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Megkérdezem képviselőtársimat, kíván-e még valaki hozzászólni az előterjesztéshez? Úgy látom, több hozzászóló nincs. A vitát lezárom. Következik a határozathozatal. Kérem, a táblát beállítani szíveskedjenek. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e az 1990. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozattervezetet? Kérem, szavazzunk. (Megtörténik. — 215 igen-, 1 nem-szavazat, 21 tartózkodás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a határozattervezetet elfogadta. Kedves Képviselőtársaim! Az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának jelölésére felállított bizottság elvégezte munkáját. Javaslatát a 617-es számmal jelölt anyag tartalmazza. Ezt képviselőtársaim megkapták. Kérdezem a jelölőbizottság elnökét, kíván-e szóbeli kiegészítést fűzni az írásos jelentéshez? Szabó Kálmán! (Mozgás és zaj.) DR. SZABÓ KÁLMÁN: Kérem, ezt leírtam. Amit viszont az előbb elmondtam, azt ma este akartam összefoglalni. Erre azonban már vasárnap készültem. Felolvasom. Rövid lesz! Emlékeztetni szeretném Önöket, hogy a januári ülésszakon az Állami vagyonügynökségről akkor elfogadott törvényfelhatalmazása alapján ügyvezető igazgató megválasztására jelölőbizottság alakítását határoztuk el azzal, hogy abba különböző politikai képviselőcsoportok és egyes állandó bizottságok egy-egy küldöttet delegálnak, a küldöttek listáját szétosztották Önöknek, így azt nem kívánom ismertetni. A jelölőbizottság e hó 12-én ült össze, amikor is Fodor István megbízott elnökünk ajánlatára a bizottság engem választott elnökének, s e minőségemben szólok most ez ügyben. Tekintettel a rövid időre — hiszen mindössze két hét állott a mostani időszak összehívásáig a rendelkezésünkre —, meghallgattuk az egyes tagok részéről szóbajöhető jelöltek neveit, és abban maradtunk, hogy ki-ki a maga vonalán tájékozódik, és az alkalmasnak látszó szakembereket a jelentkezésre felhívja. Végül is önként vagy felkérésre hét személy látszott esélyes pályázónak. Közülük ketten meggondolták és visszaléptek. Egy személy — az előzetesen megbeszélt kritériumok közül — idegen nyelvi tudás hiányában nem felelt meg a bizottságoknak. A meghallgatás során a bizottság tagjai az egyes pályázók szakmai rátermettségét, elképzeléseit, személyes kvalitásait igyekeztek az előzetesen benyújtott pályázat tanulmányozása alapján mérlegelni. Ezt követően a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ügyvezető igazgatói tisztségre nemcsak lehetséges a tisztelt Országgyűlésnek két ígéretes jelöltet ajánlani, hanem célszerű is választási lehetőségre módot teremteni. Hiszen az állami vagyon védelmére és az Állami Vagyonügynökségről szóló törvények holnap, március elsejével hatályba lépnek. Érvényesítésük elkezdése azonban lehetetlen volna akkor, amenynyiben nincs ügyvezető igazgató, aki az induló