Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6663 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6664 Felmerült egy másik aktuális szempont is Martonyi János kormánybiztos elhangzott kifejezésével élve: ne tartsa a széles közvélemény, és főleg ne tartsák a gazda­sági vezetők a privatizációt büntetésnek! Ne mint Da­moklész kardja lógjon a vállalatok feje fölött az Állami Vagyonügynökség léte! A jó vezető, a jól működő vál­lalatnál mindenki úgy érezze, hogy védve van, mert eredményesen dolgozik, és ha mégis eladásra kerül ott az állami vagyon, nyílt szinen és tisztes áron pl. : társa­sággá alakulás során, akkor az új tulajdonos és a ter­melékenyebb kollektíva még jobb pozícióba juttatja a céget és biztosabb támaszra talál a jó menedzser. Ter­mészetesen a rosszul vezetett, vagy a rossz körülmé­nyek között vergődő vállalatoknak kedvezőbb körül­mények közé kell kerülniük. Ha mást nem: az értékes vagyont, meg embereket kell helyezni új vágányokra. Az ügynökségnek két irányban is nagyon kell figyel­nie. Egyik oldalról a külföldi tőke nemzeti méltósággal és üzleti becsülettel való kezelésére, ahol az ország ér­dekeit szem előtt tartva kell velük tárgyalni. Az ország érdekei közé tartozik annak elismerése is, hogy a nyu­gati tőkésnek, amint remélhetőleg a magyar vállalíro­zók többségének is, a profitszerzés a döntő szempont­ja. Ez a realitás! Nem etikai okokból jönnek az or­szágba, hanem nyerni akarnak. Dehát mi is keresni akarunk! Milyen szempont szem előtt tartását ajánljuk a másik oldalon? Ez a követelmény egyenesen abból adódik, hogy ennek a Szovjetuniótól lemásolt rendszernek lé­nyegi hibája, szervi baja az volt, hogy a tulajdonosi fő­hatalmat a központokban és nem ott gyakorolták, ahol a termelőerők fölötti a koordináció folyik, ahol az in­nováció, a műszaki-gazdasági invenció születik, ahol a piachoz rugalmasan alkalmazkodni lehet. A mostani rendszerváltás gazdasági lényegét az jelenti, hogy a rendelkezési hatalomgyakorlásnak ezt a fajta régi mód­ját meg kell szüntetni és súlypontját át kell helyezni azok körébe, akik, e termelésben, a gazdálkodásban tevékenykednek, tehát a gazdaság közvetlen főszerep­lői körébe. Ide értendők a menedzserek, a szakembe­rek, a vállalkozók, de ide értendők a kollektívák és je­lentős részben a munkavállalók is. A bizottsági vita rávilágított, a vagyonpolitikai irány­elvek rendszerének azon fontos jellemzőjére, hogy többféle módot ad a kollektívák, az alkalmazottak tu­lajdonosi helyzetbe hozására. Három út is kínálkozik erre. Az egyik az ún. munkavállalói részvényvásárlási program, amin most dolgoznak, de amely mint konst­rukció, ha nem is árelőnyt, de hitelelőnyt ad, hogy egy­egy vállalatnál a dolgozók megfelelő hitelfeltételekkel a társasági alaptőke egy részét, de akár az egészet meg­vehessek. A program ez évben egyelőre kísérleti jel­leggel indulna be. Mellesleg a munkástanácsok ezirá­rryú jelentkezése intő jel, amelyre föl kell figyelni. A másik út esetében a dolgozók az alaptőke maxi­mum 15 százalékának erejéig kedvezményes áron vásá­rolhatnak részvényeket. A kvótát nyilván differenciálni lehet aszerint, hogy munkaigényes vagy tőkeigényes ágról van-e szó. Harmadszor fennáll a tőkeemelés lehetősége, ame­lyet már a társasági törvény is tartalmazott és amelynél megfelelő hitelekkel vagy kedvezményekkel (elsőbbsé­gi részvény, alapítvány) a dolgozók tulajdoni érdekelt­séghez juthatnak. A vitában rámutattak, hogy adott esetben a munkavállalók tulajdonosi bekapcsolásának akár mind a három útja kombinálható. Mi a sajátos je­lentősége a dolgozói tulajdonlás formájának: Az ál­lampolgárok kisrészvényesi szerepének az a jelentősé­ge, hogy növekszik a produktív megtakarítás, ami a fogyasztás elhalasztását jelenti, a pénzek összegyűjté­sét és beinvesztálását a gazdaságba, hogy gyümölcsöz­zék a jövőbeni fogyasztás céljából. De a kisrészvényes vajmi kevés hatással lehet a befektetések megválasztá­sára. E szempontból előnyösebbek a leendő önkor­mányzatoknál és a közintézményeknél létesített alapít­ványok. Ezek nem a gazdaságban dolgozók közvetlenebb bekapcsolását jelentik a gazdaságba, mint amit a költségvetési támogatás jelent. (Zaj, kopo­gás a teremben.) Hadd fejezzem be ezt a gondolatot! Ha tehát egy tu­lajdonosi társaságban akárcsak 10 vagy 15 százalék erejéig részes a kollektíva, mivel a vállalkozás konkrét ismeretével rendelkezik, a fejlesztések stratégiáját is képes befolyásolni. A tulajdonosi részvételnek sok esetben még egy nyugati tőkés is örül, mert az a mun­kás és a vállalkozó diametriális ellentétét a kölcsönös engedmények, a helyes kompromisszumok irányába segíti mozdítani. A rövid távú bérérdekeltség megtol­dódik hosszabb távú érdekeltséggel. Tisztelt Országgyűlés! Bizottságunk megtárgyalta a vagyonügynökség kormánybiztosa által elénk terjesz­tett ideiglenes költségvetési tervezetét is. Azt ajánlottuk és azt helyeseltük, hogy a Parlament most ne foglalkozzék a tervezet részleteivel, összetéte­lével. Elvégre is egy még nem létező intézmény költ­ségvetési tervéről van szó, amely szervezet még csak a következő hetekben és hónapokban fog kiépülni: attól függően, hogy milyen feltételekkel és milyen módon indul, alakulhatnak a költségvetés egyes tételei, para­méterei. Mindenesetre ez a költségvetés, amint a szét­küldött anyagokból is kiolvasható, az Állami Számve­vőszéknél alkalmazott normatívákhoz igazodott, amilyeneket tehát a Parlament egyszer már megvitatott és elfogadott. Bizottságunk végiggondolva a körülmé­nyeket a következő 9 hónapra provizórikusan előirány­zott 68 millió forintnyi végösszeget. így azt a maga ré­széről megerősítésre és elfogadásra ajánlja a Parlamentnek. Befejezésül. Holnap van március elseje, amikor élet­be lép a januárban hozott két törvény. De ez a két tör­vény gyakorlatilag nem tud érvényesülni, ha nincs va­gyonügynökség és annak nincs igazgatója. Tehát az utolsó percben vagyunk. Igaz közben Tömpe István miniszteri kormánybiztos sok mindent tett annak érde­kében, hogy a feltételeket megteremtsék. Bizottságunk mégis úgy látja, szükség van a Kormányt fölkérni arra, legyen szíves az elemi helyiségfeltételeket és egyéb tárgyi feltételeket biztosítani, hogy az ügynökség hol­naptól kezdve kezdeni tudjon. Ezekkel a gondolatokkal fejezném be hozzászóláso­mat, Kérem azt, hogy az Országgyűlés vitassa meg az irányelveket és mondjon véleményt. Javasolom az ide­iglenes vagyonpolitikai irányelvek elfogadását. Köszö­nöm. (Taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents