Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-80
6661 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6662 ELNÖK: Köszönöm szépen az előterjesztést. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki hozzászólni a vitában? Úgy látom, hozzászólási szándék nincs. Következik a határozathozatal. Kérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról szóló határozattervezetet? Kérem, szavazzunk erről! (Szavazás.) (Igen: 212, nem: 5, tartózkodás: 18) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a Házszabályok módosításáról szóló előterjesztést elfogadta. Rátérünk következő napirendi pontunkra. Előadónk Tömpe István kormánybiztos, miniszterhelyettes, aki kellően időzítve megérkezett. Következik tehát az 1990. évi vagyonpolitikai irányelvekről szóló országgyűlési határozattervezet megtárgyalása. A Kormány az Országgyűlés határozatának megfelelően terjesztette be az irányelveket. Ezeket az irányelveket képviselőtársaim az ülésszak megkezdése előtt kézhez kapták. Megkérdezem a kormánybiztos urat, felkészült-e az előterjesztésre? Ót illeti a szó. DR. TÖMPE ISTVÁN pénzügyminiszter-helyettes, kormánybiztos: Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, hogy ennyire sietősen tudtam csak ideérni, de a kommunikációs viszonyok a fővárosban nem elég rendezettek, úgyhogy kiegészítés, és bevezetésképpen néhány gondolatot szeretnék mondani egészen röviden annál is inkább, mert a vagyonpolitikai irányelvekről több alkalommal folyt szakmai és — azt gondolom — politikai vita is, ezért én ezekből tanulságképpen nem szeretnék külön kiemelni semmit. Ezzel szemben egy módszertani összefüggésre hívom fel az Önök figyelmét. A módszertani összefüggés lényege az, ami rögtön az elején szerepel, hogy ugyanis ideiglenes vagyonpolitikai irányelvekről van szó, és ez két értelemben értendő. Ezt egyébként az Országgyűlés határozata alapján korábbi megállapítások szerint fogalmaztuk meg így. Az első összefüggés az ideiglenes jelleg miatt a következő: egy sor esetben 1990. szeptember 30-áig nagyobb, a gazdaság egészét érintő, a vagyonpolitikai és tulajdonreform egészét érintő önálló lépést a vagyonügynökség nem kíván tenni. Megadtuk azokat a területeket, amelyekre vonatkozóan az Országgyűlés intése és szakmai intések alapján ezek a korlátozások, önkorlátozások vonatkoznak. Másrészt tudatosan vállaltuk, hogy 1990. szeptember 30-ára elkészül egy javaslat a tulajdonreform megkezdésére, vagy valami módon a tulajdonreform kezelésére, és ezért a vagyonügynökség nyilvánvalóan a monitorszerepen túlmenően az egyik legfontosabb feladatát az erre való felkészülésben, a szervezet kiépítésében fogja megjelölni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a terv- és költségvetési bizottság elnökét, hogy előadót kívánnak-e állítani az előterjesztéshez? Igen. Dr. Szabó Kálmánt illeti a szó. DR. SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Arról szeretnék beszámolni, hogy a terv- és költségvetési bizottság az ideiglenes vagyonpolitikai irányelvjavaslatot, amelyet most Önök elé terjesztett kormánybiztosunk, megtárgyalta és egészében véve a benne levő előírásokat, szabályokat, korlátozásokat jónak tartotta, ezért támogatásra ajánlja azt az Országgyűlésnek. Támogatásra ajánlotta, mert összhangban van közvetlenül azzal a két törvénnyel, amelynek alapján elkészítették, másrészt pedig elég nyitott ahhoz, hogy az elkövetkező hat hónapban — tehát amíg az ideiglenességet elképzeljük — bekövetkező eseményekhez a vagyonügynökség igazodni tudjon; kivált azonban addig, amíg az új Parlament a vagyonügynökség igazgatótanácsát meg nem alakítja. Hangsúlyozom, a bizottság támogatja a leendő kormánybiztosnak azt a szándékát is, hogy mindaddig, amíg az igazgatótanács össze nemül, önmegtartóztatást végez azon önkormányzati és vállalati tanácsok által irányított vállalatoknak esetleges állami irányítási kategóriába való emelése tekintetében, amelyek már idáig felmerültek, vagy még a következő hónapban felmerülnének. Ugyanis ez a szándék, megítélésem szerint, azért is helyes, mert jogilag összhangban van a törvény zárófejezetébe foglalt azon §-sal, amely szerint a vagyonügynökség igazgatója nem gyakorolhatja az alapítói jogokat. Tehát helyeseljük ezt a törekvést. Milyen kérdésekről folyt a vita a bizottságban? — mert elég beható vita folyt. Miután mindenre nem terjedhet ki beszámolóm, első ízben is azt szeretném kiemelni, hogy ajánlottuk a bizottság vezetőjének, illetve a hamarosan kiépülő, induló szakapparátusnak, hogy minél szigorúbban vegye az ellenőrzést és a nyilvánosságot, egyszóval mindazt, ami az idevágó törvényekben és az irányelvekben szerepel. Aztán arról folyt még vita, hogy tekintettel a szomszédos országokban végbement fordulatokra, tulajdonképpen nekünk egy esetben van helyzeti előnyünk: ha bürokráciamentesen tudjuk kezelni a nyugati vállalkozókat, befogadni a tőkeimportot, továbbá a vállalatainkban elindult folyamatokat minél kevesebb bürokráciával és nehézségek támasztása nélkül tudjuk mederben tartani. Tehát nem lestoppolni az államtalanítást, hanem mederben tartani. Óvott a vita arról, nehogy az operatív teendők közepette szem elől tévesszék a végső célt, melynek elérése jelentheti csak igazolását az egész privatizációs folyamatnak, amelyet Magyarországon megindítunk. Hozzá egy példa nélkül álló helyzetben, hiszen a világon még ilyen nagyarányú állami vagyont sehol sem privatizáltak. A végső cél elérésének, az államtalanítás jogosultságának adatszerű bizonyítékát az adja, hogy az egységnyi ráfordításra, egységnyi lekötött tőkére eső nyereség és nemzeti jövedelem növekszik-e, vagy sem? — és ezáltal apad-e az adósságteher vagy sem? —, a jólét romlásának folyamatát meg tudjuk-e gátolni, vagy sem? A privatizáción tehát sok minden múlik, és ebben a folyamatban fontos láncszemet képez a vagyonügynökség szervezete.
