Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6651 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6652 Egy hónappal ezelőtti parlamenti vitában elismertük: rendezni kell a föld kérdését, de ezt tegye meg már az új Parlament. S mi történt azóta? Tudjuk. Maguk a tsz-ek kezdték meg a földosztást, aminek tüntetések — na nem mindegyik természetesen, ezt ki kell itt jelenteni — és tiltakozások sorozata lett az eredménye. Nincs önkormányzati törvény, nincs tulajdontörvény, nincs új földtörvény, s mire ezek elkészülnek, olyan újabb sérelmek keletkeznek földügyekben, amiket rendeznünk igen nehéz lesz. A mezőgazdasági bizottság javaslatát nem lehet elfogadni. Az 1 százalékos földeladási lehetőség nem old meg semmit. Ugyanúgy fenntartja a ma meglevő feszültségeket. Nem mindegy, hol van az az 1 százalék termőföld, amit megengedünk eladni, a Balaton környékén, a város környékén, vagy az ország távoli csücskében. Ebben a felkavart helyzetben nem látok más lehetőséget — és úgy gondolom, ez ad átmeneti megoldást és megnyugvást a parasztságnak, s ma talán ez a legigazságosabb —, ha a tsz csak azt a földet és ingatlanát adhatja el, azzal vállalkozzon, amit maga produkált. Ha netán a földet, ingatlant szabad forgalomban vette, vagy építette fel ingatlanait és így tovább, tegyen vele, amit jónak lát. De vállalkozhatnak a termelőszövetkezeti tagok a saját földjükkel a tsz-en belül is a mai törvények szerint, ha a vállalkozást a saját tulajdonukkal jónak ítélik meg, jónak látják. Az én javaslatom tehát, továbbra is, mint korábban, védi a termőföld-tulajdont, nem mondja ki ország-világ előtt, hogy itt Magyarországon 99 százalékig befagyasztották a földforgalmat. De éppen a vitatott földekre, így a megváltott, az államosított földekre elrendelné a tilalmat. Ha úgy tetszik ez a javaslatom politikusabb, taktikusabb megoldást jelent, mint a bizottságé. A parasztság élete és munkája mindig döntően befolyásolta országunk helyzetét. Ok mindig megfontoltan, gondolkodva cselekedtek és keményen dolgoztak, tehát legyünk figyelemmel az akaratukra. A jelenlévők közül nagyon sokan emlékeznek arra az időre, hogy Budapesten utoljára — tudomásom szerint — 1947-ben tüntettek a parasztok a földért, akkor az volt a jelszó: „Földet vissza nem adunk!". Több mint negyven év után ismét Budapest utcáira mentek a parasztok és tiltakoztak a földeladások miatt. A nép meri és tudja a demokráciát gyakorolni — és nem a választási kampány miatt mondom mindezt. Tudja, hogy a földkérdésben is lehet népszavazás, hiszen ez nagyobb tét, mint a pártvagyon, amiről döntött a nép. Tisztelt Ház! A Magyar Néppárt parlamenti csoportja és tagsága az én javaslatomat támogatja és képviseli. Hadd mondjam el, hogy a Független Kisgazdapárt vezetői is arra kértek: tolmácsoljam a véleményüket, támogató álláspontjukat, mint néppárti képviselő. Bízom a Parlament bölcs döntésében és kérem, hogy a mezőgazdasági bizottság javaslatát ne támogassák. Adjunk lehetőséget a történelmi kompromisszumra, amelyet csak megfelelő törvényi sorrend teremthet — legyen először új önkormányzati törvény, legyen általános tulajdonreform-törvény, majd ezt követően alkossunk csak maradandó és igazi népakaratot kifejező földtörvényt, és ezt megteheti az új Parlament még ebben az évben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel a törvényjavaslatot immár többször is tárgyaltuk és most már kísért a parttalan vita veszélye, ezért élve a Házszabály adta lehetőségemmel, azt indítványozom, adjunk szót az eddig jelentkezett három hozzászólónak, dr. Marx Gyulának, Fodor Sándornak és dr. Lakos Lászlónak, és aztán én a Házszabály adta jogommal élve a vitát lezárom. (Közbeszólások: Helyes.) Következik tehát dr. Marx Gyula Zala megye 2. számú választókerületéből. DR. MARX GYULA: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Solymosi barátommal többször beszélgettem már erről a kérdésről és a legutóbbi esetben is úgy foglaltam állást, hogy támogassuk azt a javaslatot, és támogattam is a szavazatommal őt akkor. Azóta azonban a falvakat járva, bizonyos szempontból megváltozott a véleményem. Egy időben arra gondoltam, hogy ezt a bizonyos egy százalékos elidegenítési limitet el kellene fogadnunk, talán így helyes mederbe, jó kerékvágásba kerül ez az ügy. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez a megítélés helytelen, ezért én is arra az álláspontra helyezkedem, hogy jelenleg átmeneti időre be kell fogyasztani mindenféle elidegenítést. Ezzel kapcsolatban a következő módon szeretném megváltoztatni a törvényt. Az 1. § így szólna: szövetkezeti ingatlan tulajdonjogát újabb törvény rendelkezéséig nem ruházhatja át gazdasági társaságnak sem pénzbeli, vagyoni hozzájárulásként nem adhatja át. A 2. §. Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyeknek is alkalmazni kell. Indoklás: A mezőgazdasági szövetkezetekben az elmúlt hetekben jelentős mértékű kezdeményezések történtek a szövetkezeti ingatlanok elidegenítése, gazdasági társaságokba történő átadása érdekében. Ezek a kezdeményezések tovább bonyolítják a hazánkban ma már szinte áttekinthetetlen földtulajdoni és földhasználati viszonyokat. Újabb társadalmi feszültségeket hoznak létre, megnehezítik a korábban elkövetett törvénysértések igazságos orvoslását. A kialakult helyzetben az ingatlanforgalom részleges korlátozása nem elégséges, mert a korlátozás keretei között is igen jelentős, nagymértékű ingatlanok szétosztására, elidegenítésére nyílik mód. Ezért az új földtörvény elkészítéséig a szövetkezetek ingatlanforgalmát teljes egészében be kell fagyasztani. ELNÖK: Köszönöm szépen. Fodor Sándor képviselőtársunké a szó. Fejér megye 5. sz. választókerület. FODOR SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A tárgysorozat megállapításakor lemondtam arról az elképzelésemről, Fodor István elnök úr javaslatára, hogy ne kérjem a törvénymódosítás elutasítását. Abban állapodtunk meg, hogy a véleményemet majd a napirend kapcsán elmondom. Rá fogok térni, hogy miért. Erkölcsi kötelességem, hogy ha a Parlamentben a földtörvény kérdése felvetődik, akkor szót kérjek. Azt hiszem, hogy az elmúlt öt évben talán a földtörvény került a legtöbbször az Országgyűlés elé.