Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6633 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6634 telemben például nem kívánja elrendelni a jelenlegi módosítás azt — mint ahogy ezt Boros László kollegám immáron többször is a kulturális bizottság előtt is megtette —, hogy a középiskola elláthat alsófoku oktatási feladatokat is, magyarán szólva lehetőség van nemcsak a 4+8, hanem a 6+6 oktatási rendszer kialakítására is. Nem azt mondja, hogy az oktatás ilyen rendszerben folyik, hanem azt mondja, hogy folyhat. Ez rendkívül lényeges törvényértelmezési szempontból. Ez az egész törvénymósosítás többször a hatot alkalmazza, vagyis szakít azzal a részben a ditatórikus társadalmi rendszerekhez kötődő törvény felfogással, amelyet sokszor most számonkérnek a jogszabályon vagy ennek az értelmében kérnek ellenkező jogszabály-módosítást tőlünk. Ez vonatkozik egyébként a magániskola és a magánegyetem kérdésére is. Meg kell, hogy mondjam tisztelt képviselők, hogy a magániskola és a magánegyetem engedélyezése egy alapkérdés. A szövegben az szerepel, hogy az állam támogathatja a magániskolát és a magánegyetemet. Miről van szó? A mi célunk nem az egyik vagy a másik szisztémának a megerősítése, a mi célunk az állampolgárok lehetőségeinek a bővítése, ha az állampolgárok lehetőségének a bővülését állami eszközökkel nem tudjuk biztosítani, akkor a megítélésem szerint az államigazgatás felső vezetésének és a törvényhozásnak az a feladata, hogy lehetővé tegye a nem állami eszközöknek az igénybevételét is. Konkrét példa arra, hogy mit jelent az, hogy támogathatja az állam. Ha az idegen nyelv oktatását vagy egyéb képzési formát állami oktatási keretben nem tudjuk biztosítani, akkor az állam szerződést, megállapodást köthet az adott magániskolával vagy magánegyetemmel, hogy ő átvállal állami képzési feladatokat, és ebben az esetben ő ugyanolyan normatív támogatásban részesülhet, mint az állami iskolák. Most a miskolci példára térek ki. Bodonyi Csaba képviselő úr, de Tóth János, a kulturális bizottság titkára is többször szóvátette. Arról van szó, hogy a törvényhozásnak — akkor, amikor megengedi a különböző alapítású iskolarendszereknek az egymás melletti működését — ugyanakkor bizotsítania kell, hogy ezen iskolarendszerekbe belépő hallgatók vagy diákok azonos feltételek között fognak tanulni. Ezért mondja ki az új jogszabály-módosítás, hogy ugyanazon feltételek biztosítása jár a magániskolában tanulónak, mint az államiban. De ez az alapítónak a kötelessége. Ez rendkívül fontos kérdés miskolc esetében is. Az állam — az állam alatt nemcsak a Kormányt értem, hanem a helyi, a városi vagy megyei hatóságokat is támogathatja. Ha Miskolc vagy Borsod megye úgy látja jónak, hogy településszerkezetileg szükséges — mint ahogy én is így látom és láttam mindig —, hogy az egyoldalú képzési struktúrában változás következzék be, akkor e törvénymódosítás értelmében — és Miskolc akkor lesz törvényesített, ha ezt a törvénymódosítást elfogadják — lehetőség lesz arra, hogy a tanács azt mondja, hogy nekem, Borsod-Abaúj-Zemplén megyének érdeke, hogy az értelmiség-képzésben és általában a kultúrában — kultúrta: színház, művészet, újságolvasás, stb — olyan értelmiségtermelés is következzék be, amely az egész régiónak a hasznára vállik. Azt mondja, hogy adok én — akár ingyen — egy épületet a magánegyetemnek, a kormányzat azt mondhatja, hogy adok erre és erre a szakképzésre megbízást, mert ezt nem tudom állami feladatként elismerni, és akkor az alapító a saját magánvagyonából a feltételeket biztosítja az állam vagy a helyiek segítségével. Ezt azért szeretném leszögezni, mert itt egy félreértésről is szó van és kérte a képviselő úr, hogy erre térjek ki. A miniszérium munkatársai nem a miniszter ellen dolgoztak — mert ez is felmerült, hogy a miniszter mellette van a magánegyetemnek, a munkatársai azonban nem —, egyszerűen törvényességi felülvizsgálatot rendelt el abban az értelemben, hogy a törvény előtti vállalkozásban — amit a magam részéről is nagyon támogatok — milyen megoldást lehet találni. En tehát azt mondanám, hogy a magánegyetem és a magániskola semmiképpen nem lehet kivétel az állami oktatási rendszerből. Itt térnék ki nagyon röviden Kovácsné újabb ellenérvére, ott nem tudjuk biztosítani a szaktanácsadói, szakellenőrzési feladatokat. A törvénymódosítási tervezettel párhuzamosan elkészült az a művelődési miniszteri rendelet, amely a szaktanácsadás és általában a szakfelügyeletnek, illetve az ellenőrzésnek a jogát az állami iskolarendszeren belül az állami iskolákról kiterjeszti a magániskolákra is. igaz — és egyetértek — nem jó ez a mostani rendszer. Ez egy strukúraváltást igényel, hogy az egész szakfelügyeleti rendszert megvizsgáljuk. A jelen módosítás viszont csak annyit tesz, hogy nem teszi rosszabbá sem jobbá a szakirányítást és a szakirányítás ellenőrzését a magánszférában, mint az államiban. Ami a főiskolák, egyetemek kérdését illeti, szeretnék kitérni még arra, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, hogy Földy Ferenc képviselő úr és mások is a főiskolák és az egyetemek egymáshoz közelítését kérik számon a kormányzaton. Szeretném azonban elmondani, hogy szakigazgatásilag rendkívül nagy problémát okozna, ha ezt az Országgyűlés elé való utalással oldanánk meg. Ez a törvénytervezet éppen arra irányul — amit Gágyor képviselő úr 1987. évi felszólalása is sürgetett — tegyük lehetővé felsőfokú intézmények, kis intézmények alapítását gazdálkodás és különböző szervezetek által. Képzeljék el a tisztelt képviselő hölgyek és urak, ha minden esetben a Parlament elé kellene jönni egy ilyen tervezettel, alapítással. Azt tudom mondani, hogy azok a bizonyos óvodák, amelyekről szó van — és amelyet ketten is javasoltak — legyenek önállóak, ezeket melegen támogatom, a Minisztertanácsnál lépéseket is fogok ez irányban tenni. Kérem azonban őket, hogy álljanak el attól a javaslatuktól, miszerint a főiskolákat is országgyűlési alapításúvá kívánják tenni. Tisztelt Ház! Végül röviden szeretnék arról beszélni, hogy a törvényhozás - és általában a törvénymódosítás — nemcsak az Önök számára felelősségteljes dolog, hanem a szakapparátus, a mi részünkre is. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az új oktatási törvényt, törvényeket