Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6631 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28~án, szerdán 6632 amelyeket itt a képviselők fölvetettek. Azonban nem győzöm hangsúlyozni, azért is nem adtuk közzé ezt a majd két íves szöveget, mert úgy éreztük, a népszavazás után már nem lesz idő arra, hogy a különböző, a pedagógustársadalommal, az érdekképviseleti szervezetekkel, oktatásirányításban részt vevő különböző intézményekkel és azok dolgozóival a megrövidült időszakú Parlament elé ezt egy új oktatási törvény formájába be tudjuk hozni. Ezt nagyon szeretném aláhúzni, és nem azért mondom ezt, hogy kivédjem azokat az oktatás helyzetét érő támadásokat, pontosabban probléma-felvetéseket, amelyek itt elhangzottak. S ez lenne a második megjegyzésem. A hozzászólások nagy része a magyarországi oktatás helyzetével fogalkozik. Nemcsak azokra gondolok, amelyek középiskoláink túlzsúfoltságát jelzik, amelyek azt mutatják, hogy a korábbi kormányzatok nem számoltak például a demográfiai hullámnak éppen most csúcsra-érkezésével, és itt számolni kell azzal, mi lesz akkor, ha a demográfiai hullám lemegy. Nemcsak arra gondolok, hogy nincs tisztázva a pedagógusok helye a mai társadalomban és az iskolában. Nemcsak arra gondolok, hogy egyáltalán, bizonyos tulajdonviszonyok kérdése, gazdálkodás kérdése nincsen tisztázva a társadalomban, hanem gondolok arra is, hogy nincs az egész oktatási rendszerben végiggondolva a főváros és vidék, az elmaradt, pontosabban hátrányos települések helyzete és így tovább. Nem szoktam és soha nem is tettem az elmúlt néhány hónapban, amióta miniszter vagyok, hogy az elődeimnek a munkáját értékeljem, és most sem kívánom. Mint történész nagyon jól tudom, hogy ez Marxnak egy abszolút félreértése volt, amikor azt mondotta, hogy a marxizmus segítségével a jövőt szinte ugyanolyan természettörténeti törvényszerűséggel tudjuk látni, mint ahogy látjuk a természettudományokban. BOGNÁR JÓZSEF: A természetben sem lehet előre látni. DR. GLATZ FERENC: Mint ahogy a természetben sem lehet előre látni — ahogy Bognár képviselő professzor úr megjegyzi. Tehát pontosan tudom, hogy itt azok a más elképzelések, és ma mulasztásnak minősülő elképzelések részei voltak egy 40 éves politikai rendszernek. Azok amik itt elhangzottak, nagyrészt ezt a 40 éves politikai renszerben fogant iskolarendszert kritizálják, és meg kell mondanom, ezt én magam is — gondolom, rádió, tv és egyéb megnyilatkozásaimban hallhatták — szintén kritizálni szoktam, hasonló, sőt még gyökeresebb változtatásokat sürgetve. Teljes mértékben egyetértek — és az oktatáspolitikai koncepció foglalkozik ezzel - a túlterheléssel, a tankönyveknek a maximaiizmusával, éppen az új tantervek, pontosabban a nemzeti alaptantervek, amelyek különben készülnek már a minisztériumban, a vizsgarendszernek az egységesítése és egyszerűsítése mind olyan problémák, amelyekre engedjék meg, hogy most ne térjek ki, de amelyek valóban oktatási rendszerünk radikális megváltoztatásának kiindulópontjai kell hogy legyenek. Azonban nem győzöm hangsúlyozni, a mostani törvény nem azt a strukúraváltoztatást eszközli, hanem a már megérett problémákhoz akarja hozzáigazítani, ahogy ezt Tamás Gáspár Miklós is mondotta, hozzáigazítani, korrigálni a jelenlegi 1985. évi törvényt. A harmadik kérdéscsoport a toldozás, foldozás. Nagyon örülök, hogy egyes képviselők úgy szólaltak föl, hogy kevés ez a módosítás , az oktatási törvénymódosítás. Kevés ahhoz, hogy mindazoknak az igényeknek, amelyek itt elhangzanak, az oktatási törvény eleget tegyen. Szeretném azonban azt is elmondani, hogy azok a megszólalások ezen a téren, amelyek ezt a toldozást, ezt a javítást is le akarják venni napirendről, megítélésem szerint talán egy nem eléggé mérlegelt álláspontnak az eredménye, és ehhez egy-két részadatra hadd térjek ki. Igaza van Tamás Gáspár Miklósnak, az egyetemi autonómiát veszi irányba ez a törvénymódosítás. Én is tudom, többször elmondottuk, hogy az egyetmi teljes autonómia nem ennek a törvénymódosításnak a tárgya, ez csak azt teszi meg, hogy az eddigi minisztériumi hatásköröket leadja az egyetemeknek, de nagyon jól tudjuk, a tökéletes egyetemi autonómia kifejlődése az új tulajdonviszonyoknak lehet csak a következménye, sőt hadd tegyem hozzá, hogy Tamás Gáspár Miklós konkrét érvére válaszoljak, amikor azt mondja, szeretném, hogy az egyetemi rektort ne a köztársasági elnök nevezze ki, kérem ehhez alkotmánymódosítás kell, mert a jelenlegi, elfogadott Alkotmányban ez áll. Márpedig ez csak egy törvénymódosítás, nem pedig egy új törvény, és nem kívántunk Alkotmányt módosítani. Különben teljes mértékben egyetértek azzal, hogy majd az új oktatási törvényben a teljes körű egyetemi autonómia megállapításában ennek is szerepelnie kell. A másik ellenérv, amit Kovács Lászlóné mondott, az a következő: a jelen rendszerben végül is tulajdonképpen a 85. évi rendszerben ugyanígy megtehető a nem állami óvoda, tehát nem tanácsi óvoda alapítása. Ez valóban igaz, de a régi jogszabály hivatkozott 21. §-a csak arra ad lehetőséget, hogy a Minisztertanács kivétellel engedélyezze ilyen intézménynek az alapítását. A jelenlegi törvénymódosítás abból az alapelvből indul ki, hogy mind a magán, mind az állami alapítású iskolákat és közoktatási intézményeket egyenrangúként kezeli. Nem kívánja tehát kivételként, hanem egyenrangúként kezelni — ezért szükséges a megítélésünk szerint ennek most a módosítása. Én egy gyakorlati érvet hadd mondjak. Önök elhiszik azt, hogy a magántőke vagy a magánpénz vagy a magánerő elkezd mozgósulni akkor, amikor ezt csak kivételnek tekinti egy adott törvényhozás? Abban az esetben, ha ezt törvényileg egyenlőnek tekinti, ezzel lehetőséget adunk a magánpénz, magántőke mozgására is. Tisztelt Képviselők! Hadd térjek itt ki a törvénynek az értelmezésére. Lehet, hogy túl tanáros vagyok, de nem bírtam megállni, hogy fel ne jegyezzem: „Ami társadalmunk talán túlságosan ahhoz szokott, hogy a törvényben el kell rendelni, hogy mit tegyenek az állampolgárok." Ez részben igaz, de az én megítélésem szerint a törvénynek elsősorban a lehetőséget, a kereteket kell biztosítania az állampolgár számára. Ilyen ér-