Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6631 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28~án, szerdán 6632 amelyeket itt a képviselők fölvetettek. Azonban nem győzöm hangsúlyozni, azért is nem adtuk közzé ezt a majd két íves szöveget, mert úgy éreztük, a népszava­zás után már nem lesz idő arra, hogy a különböző, a pedagógustársadalommal, az érdekképviseleti szerve­zetekkel, oktatásirányításban részt vevő különböző in­tézményekkel és azok dolgozóival a megrövidült idő­szakú Parlament elé ezt egy új oktatási törvény formájába be tudjuk hozni. Ezt nagyon szeretném aláhúzni, és nem azért mon­dom ezt, hogy kivédjem azokat az oktatás helyzetét érő támadásokat, pontosabban probléma-felvetéseket, amelyek itt elhangzottak. S ez lenne a második meg­jegyzésem. A hozzászólások nagy része a magyarországi oktatás helyzetével fogalkozik. Nemcsak azokra gondolok, amelyek középiskoláink túlzsúfoltságát jelzik, ame­lyek azt mutatják, hogy a korábbi kormányzatok nem számoltak például a demográfiai hullámnak éppen most csúcsra-érkezésével, és itt számolni kell azzal, mi lesz akkor, ha a demográfiai hullám lemegy. Nemcsak arra gondolok, hogy nincs tisztázva a pedagógusok he­lye a mai társadalomban és az iskolában. Nemcsak arra gondolok, hogy egyáltalán, bizonyos tulajdonvi­szonyok kérdése, gazdálkodás kérdése nincsen tisztáz­va a társadalomban, hanem gondolok arra is, hogy nincs az egész oktatási rendszerben végiggondolva a főváros és vidék, az elmaradt, pontosabban hátrányos települések helyzete és így tovább. Nem szoktam és soha nem is tettem az elmúlt néhány hónapban, amióta miniszter vagyok, hogy az elődeim­nek a munkáját értékeljem, és most sem kívánom. Mint történész nagyon jól tudom, hogy ez Marxnak egy abszolút félreértése volt, amikor azt mondotta, hogy a marxizmus segítségével a jövőt szinte ugyano­lyan természettörténeti törvényszerűséggel tudjuk lát­ni, mint ahogy látjuk a természettudományokban. BOGNÁR JÓZSEF: A természetben sem lehet előre látni. DR. GLATZ FERENC: Mint ahogy a természetben sem lehet előre látni — ahogy Bognár képviselő pro­fesszor úr megjegyzi. Tehát pontosan tudom, hogy itt azok a más elképzelések, és ma mulasztásnak minősü­lő elképzelések részei voltak egy 40 éves politikai rend­szernek. Azok amik itt elhangzottak, nagyrészt ezt a 40 éves politikai renszerben fogant iskolarendszert kri­tizálják, és meg kell mondanom, ezt én magam is — gondolom, rádió, tv és egyéb megnyilatkozásaimban hallhatták — szintén kritizálni szoktam, hasonló, sőt még gyökeresebb változtatásokat sürgetve. Teljes mértékben egyetértek — és az oktatáspolitikai koncepció foglalkozik ezzel - a túlterheléssel, a tan­könyveknek a maximaiizmusával, éppen az új tanter­vek, pontosabban a nemzeti alaptantervek, amelyek különben készülnek már a minisztériumban, a vizsga­rendszernek az egységesítése és egyszerűsítése mind olyan problémák, amelyekre engedjék meg, hogy most ne térjek ki, de amelyek valóban oktatási rendszerünk radikális megváltoztatásának kiindulópontjai kell hogy legyenek. Azonban nem győzöm hangsúlyozni, a mostani tör­vény nem azt a strukúraváltoztatást eszközli, hanem a már megérett problémákhoz akarja hozzáigazítani, ahogy ezt Tamás Gáspár Miklós is mondotta, hozzá­igazítani, korrigálni a jelenlegi 1985. évi törvényt. A harmadik kérdéscsoport a toldozás, foldozás. Nagyon örülök, hogy egyes képviselők úgy szólaltak föl, hogy kevés ez a módosítás , az oktatási törvénymó­dosítás. Kevés ahhoz, hogy mindazoknak az igények­nek, amelyek itt elhangzanak, az oktatási törvény ele­get tegyen. Szeretném azonban azt is elmondani, hogy azok a megszólalások ezen a téren, amelyek ezt a tol­dozást, ezt a javítást is le akarják venni napirendről, megítélésem szerint talán egy nem eléggé mérlegelt ál­láspontnak az eredménye, és ehhez egy-két részadatra hadd térjek ki. Igaza van Tamás Gáspár Miklósnak, az egyetemi au­tonómiát veszi irányba ez a törvénymódosítás. Én is tu­dom, többször elmondottuk, hogy az egyetmi teljes au­tonómia nem ennek a törvénymódosításnak a tárgya, ez csak azt teszi meg, hogy az eddigi minisztériumi ha­tásköröket leadja az egyetemeknek, de nagyon jól tud­juk, a tökéletes egyetemi autonómia kifejlődése az új tulajdonviszonyoknak lehet csak a következménye, sőt hadd tegyem hozzá, hogy Tamás Gáspár Miklós konk­rét érvére válaszoljak, amikor azt mondja, szeretném, hogy az egyetemi rektort ne a köztársasági elnök ne­vezze ki, kérem ehhez alkotmánymódosítás kell, mert a jelenlegi, elfogadott Alkotmányban ez áll. Márpedig ez csak egy törvénymódosítás, nem pedig egy új tör­vény, és nem kívántunk Alkotmányt módosítani. Kü­lönben teljes mértékben egyetértek azzal, hogy majd az új oktatási törvényben a teljes körű egyetemi auto­nómia megállapításában ennek is szerepelnie kell. A másik ellenérv, amit Kovács Lászlóné mondott, az a következő: a jelen rendszerben végül is tulajdonkép­pen a 85. évi rendszerben ugyanígy megtehető a nem állami óvoda, tehát nem tanácsi óvoda alapítása. Ez va­lóban igaz, de a régi jogszabály hivatkozott 21. §-a csak arra ad lehetőséget, hogy a Minisztertanács kivétellel engedélyezze ilyen intézménynek az alapítását. A je­lenlegi törvénymódosítás abból az alapelvből indul ki, hogy mind a magán, mind az állami alapítású iskolákat és közoktatási intézményeket egyenrangúként kezeli. Nem kívánja tehát kivételként, hanem egyenrangúként kezelni — ezért szükséges a megítélésünk szerint en­nek most a módosítása. Én egy gyakorlati érvet hadd mondjak. Önök elhi­szik azt, hogy a magántőke vagy a magánpénz vagy a magánerő elkezd mozgósulni akkor, amikor ezt csak kivételnek tekinti egy adott törvényhozás? Abban az esetben, ha ezt törvényileg egyenlőnek tekinti, ezzel lehetőséget adunk a magánpénz, magántőke mozgásá­ra is. Tisztelt Képviselők! Hadd térjek itt ki a törvénynek az értelmezésére. Lehet, hogy túl tanáros vagyok, de nem bírtam megállni, hogy fel ne jegyezzem: „Ami társadalmunk talán túlságosan ahhoz szokott, hogy a törvényben el kell rendelni, hogy mit tegyenek az ál­lampolgárok." Ez részben igaz, de az én megítélésem szerint a törvénynek elsősorban a lehetőséget, a kerete­ket kell biztosítania az állampolgár számára. Ilyen ér-

Next

/
Thumbnails
Contents