Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6627 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6628 csalódottan plakátra írják hogy: hová lett a Glatznoszty? Kérjük Öntől, ezt kérem én is, válaszoljon erre. Köszönjük szépen, (laps.) ELNÖK: A szó dr. Szilágyi Tiboré, Nógrád megye 12. számú választókerületéből. DR. SZILÁGYI TIBOR: Tisztelt Országgyűlés! Több képviselőtársammal együtt magam is úgy vélem, hogy a társadalomban végbement gyors változások, az állampolgári jogok kiszélesítése, az utóbbi hónapokban a tisztelt ház által kodifikált jogszabályok indokolttá teszik az oktatási törvény bizonyos, az iskolák működtetéséhez szükséges módosítását. Igaz, az oktatással szemben megnövekedett igények átfogóbb reformot tettek volna szükségessé, de úgy vélem, hogy a jelenlegi átmeneti helyzetben közmegegyezés híján csak törvénymódosításról lehet szó. Sajnálatosnak tartom viszont, hogy a tervezet nem vette figyelembe az iskolák életét nagymértékben befolyásoló, az államháztartásról, önkormányzatokról készülő törvénytervezeteket. Ezek mellőzése miatt a törvénymódosítás igen rövid életű, a gyakorlatban nehezen lesz megvalósítható. Tisztelt Ház! A beterjesztett törvénymódosítás érdeme, hogy megszünteti az iskolaalapítás és -fenntartás állami monopóliumát, és az állami támogatásban szektorsemlegességet hirdet. Ezzel egyetértve, ugyanakkor jelentős gondot okozhat, hogy a vállalkozásként működő iskolák indításának feltételeként csak egy tanévre elegendő alaptőke igazolását írja elő a tervezet. Szerintem nem szabad kitenni ilyenfajta veszélynek gyermekeinket. Célszerűnek tartanám, ha a törvény több tanévre biztosított alaptőke igazolását írná elő a vállalkozásként működő iskolák esetében. A jelenleg érvényes törvény is lehetőséget ad az iskolaválasztásra. A gyakorlatban ez a jogosítvány eddig is ellentmondásosan valósult meg, a jövőben pedig különösen a normatív finanszírozásra való áttérés esetén adódhat gond. Jelenleg ugyanis a lakóhely szerint illetékes iskola kapja meg a tanköteles gyerekek után járó fejkvótát még akkor is, ha más tanács által fenntartott iskolába jár. A törvénymódosítás sem tesz említést arról, hogy ilyen esetben ki viselje a költségeket. Az előterjesztés megerősíti és az új intézménytípusokra is kiterjeszti az intézményvezetők pályáztatási kötelezettségét. A kiválasztásnak, kiválasztódásnak ez a jogi lehetősége mindenképpen ésszerű. Szeretném azonban arra is felhívni a tisztelt képviselő társak figyelmét, hogy a pályáztatás miniszteri utasítással szabályozott rendje nem életképes. Lényegében arról van szó, hogy sem a tantestület, sem pedig a kinevező tanácsi testület jogosítványai nem érvényesülnek. Magasabb szintű jogszabályokban kellene tehát egyértelműen eldöntenünk, hogy a nevelőtestület vagy a tanácstestület döntsön-e az intézményvezető kinevezéséről. A szabályozás felemásságát meg kell szüntetni. Tisztelt Ház! Az a véleményem, hogy az alapfokú oktatást nem szolgáltathatjuk ki a piac törvényeinek. Javaslom olyan oktatási rendszer kidolgozását, amely nemcsak a helyi fenntartó gazdasági kondíciójának a függvénye, de lehetővé teszi az iskolák biztonságos működését, fejlesztését. Az ehhez szükséges pénzösszegeket az iskolák közvetve vagy közvetlenül, de kapják meg! Ez szükségessé teszi az oktatási intézmény gazdálkodásának az önállósulását. A törvénytervezet kinyilvánítja ugyan az iskolák önálló gazdálkodási jogát, de az érvényben levő pénzügyi jogszabályok nem teszik ebben ténylegesen érdekeltekké őket. Az óvodákban és az általános iskolákban az államnak kell garantálnia az oktatás ingyenességét. Igaz, ezt a jelenleg érvényben levő törvény is deklarálta, a valóságban azonban egyre inkább megfizethetetlenné vált a hátrányos helyzetű családok számára az ingyenes oktatás. Én ezen azt értem, hogy a gyermeknek alanyi joga legyen a napi egyszeri térítésmentes étkeztetés, valamint az ingyenes taneszköz- és tanszerellátásra. Felhívom továbbá a figyelmet arra — ez az MSZMP parlamenti csoportjának a véleménye is —, hogy az állami iskolák rangját tartsuk meg. Védeni kell a munkásgyerekek esélyegyenlőségét. Ugy érzem, nem tartozik az Országgyűlés illetékességébe szakmai kérdések taglalása, mégis indokoltnak tartom a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, hogy késik az oktatás tartalmi és szervezeti korszerűsítése. Ezért sürgetem egységes követelményrendszert tartalmazó nemzeti alaptanterv és arra épülő értékelési és vizsgarendszer mielőbbi kidolgozását, bevezetését, így ugyanis garanciát látok arra, hogy a különböző fenntartók által működtetett iskolákban valóban elsajátítják a nemzeti műveltségi anyagot. Hasonlóképpen gyorsabb ütemű és gyökeres változtatást tartok szükségesnek a népgazdasági szempontból döntően fontos szakképzésben. A megyékben például nem egy felszámolásra ítélt vállalat, telephely egyik napról a másikra megszüntette a szakmunkástanulók képzését, tanműhelyeit. A költségvetés, a tanácsok tehát magukra maradtak a problémákkal. Ezért is indokolt a szakképzés tartalmának és szerkezetének mielőbbi korszerűsítése. Összességében úgy vélem, hogy a pedagógus társadalom, a szakemberek véleményének szélesebb kikérése még objektívabb törvénymódosítást tett volna lehetővé. (Taps.) Köszönöm a figyelmet! ELNÖK: Mivel nem látom a teremben, megkérdezem Farkas Lajos Budapest 11. számú választókerületben levő képviselőt, hogy kíván-e szólni. Véletlenül nyomták meg a jelzőgombot. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az általános vitában több hozzászóló nincs, javaslom, hogy a tárgyalást a részletes vitával folytassuk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e ezzel a javaslattal. Kérem, szavazzunk erről! (Szavazás: 229 igen, 26 nem, 15 tartózkodás.) Az Országgyűlés a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta. Rögtön szót adok Boros László képviselőtársunknak, a budapesti 26. számú választókerületből. BOROS LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Módosító javaslatot adtam be a törvényjavaslat 22—23. szakaszához, amely — ahogy a miniszter úr mondta — struktú-