Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6625 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6626 képviselőtársunk javaslatához: a Házszabályok 41. szakasza szerint az Országgyűlés két fordulóban tárgyalhatja a jelentős törvényjavaslatokat. Ezért magam is azt javaslom, hogy a jelenlegi vitát tekintsük első olvasatnak, és majd később térjen vissza rá az az Országgyűlés, amelynek ideje lesz erre. Köszönöm szépen. (Gyér taps.) ELNÖK: Következik Bodonyi Csaba felszólalása, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 3. számú választókerületéből. BODONYI CSABA: Tisztelt Országgyűlés! A törvény 39. szakaszának (2) és (5) bekezdéséhez szeretnék szólni. Ez a két pont foglalkozik a magánegyetemekkel, helyesebben szólva és jobb általános szóhasználattal, az alapítványi egyetemekkel. Szólnom kell, hogy felemlítsem a miskolci bölcsész egyetem ügyét, amelyet nem tettem volna, ha a miniszter úr erre előzetesen kitér. Miután ez nem történt meg, mint az elmélet és a gyakorlat rossz összhangját, kénytelen vagyok ezt most ideidézni. Előrebocsájtom: sem tanár, sem képviselőjelölt nem vagyok. (Mozgás.) Annyit higgyenek el részletes bizonyítás nélkül, hogy Borsodban és Miskolcon régen, évtizede élő igény az, hogy megbomlott kulturális egyensúlyát visszaállítsa és a nehéziparral tönkrefejlesztett megye a humán kultúrát valahogy meggyökeresítse már az oktatás szintjén. Ennek a bölcsészeti egyetem lenne az egyik formája, amelynek igen sok pártfogója van, úgy az értelmiség nagy részében, mint a városi lakosságban és a Borsod megyeiekben, sőt a helyi önkormányzatokban, sőt az új pártok részéről is támogatást élvez. Mi, borsodi képviselők 23 aláírással miniszterelnökünknek egy kérvényt adtunk be, szintén a Kormány támogatását kérve. Ebből két szakaszt idézek. Az egyik: ,,A Művelődési Minisztérium elvileg nem ellenzi, hogy Miskolcon a jövőben önálló bölcsészkar alakuljon, ez azonban csak többéves folyamat eredménye lehet, mivel több milliárd forintba kerülne, amit a Kormány most nem tud felvállalni." Második szakasz: „Ugyanakkor a tárca, személy szerint a miniszter támogatja, hogy amennyiben a helyi igény ennyire erős, az ott levő állami tulajdonú épületegyüttes igénybevételével alakuljon egy magánegyetem, amely központi költségvetési támogatás nélkül működne. Ezt előmozdítaná, ha a helyi érdekek preferálása érdekében helyi, városi és egyéb alapítványok képződnének." Ezt mindenki tudomásul vette, milliárd nem kell, s így Borsodban egy bölcsészegyesület alakult, alapítványi alapon, s elkezdte a bölcsészeti egyetem szervezését. A cégbíróság bejegyezte, 350 hallgatóval megindult az oktatás meghívott előadókkal, köztük például Köpeczi volt kultuszminiszter úrral. Felajánlotta az egyesület azt is, hogy a magánegyetemek, illetve alapítványi egyetemek tekintetében kísérleti nyúl szerepét játssza el a később készülő oktatási törvény előkészítéseként. Ezt a Kelet-Európában valószínűleg elsőként induló alapítványi ill. magánegyetem kezdeményezést, kezdeményezőit derült égből villámcsapásként érte az, hogy a minisztérium az ügyészségen feljelentette ezt az egyesületet. A sajtóban is közzétett levélben pedig törvényellenesnek minősítette a működését. En inkább azt mondanám, hogy törvényen kívüli vagy törvény előtti. És kérem, vegyük észre, hogy ez nem az első eset, hanem az utóbbi két esztendőben a társadalmi mozgások általában megelőzték a törvényhozást és a törvény, a Kormány és az Országgyűlés azokat a mozgásokat követi, amelyek a társadalomban először megalakultak. Ilyen pszeudószervezet volt itt elég, gondoljunk például a pártokra, amelyek jogosítványt kaptak egyesületi formában vagy még azt megelőzően arra, hogy hatalmi tényezővé váljanak, sőt saját törvényeik megalkotásában aktív részesek lehettek, sőt a saját hatalomra jutásukat biztosító választási törvény megalkotásában aktívan részt vehettek. Furcsa például az is, hogy az egyházra vonatkozó, nemrég jóváhagyott törvény szerint ha ez az egyesület hívőként egyházat alapítana 350 fővel, akkor mint egyház tulajdonképpen saját iskoláját megteremthetné. Ellenben, mint társadalmi önszerveződés, ügyészségi feljelentést kapott. Nem értjük végülis, hogy ebben az esetben a törvény miért ilyen szigorú, mi ez a diszkrimináció tulajdonképpen a társadalmi önszerveződések között. Megkockáztatnám, hogy ez általános a politikai gyakorlatban, hogy Magyarország demokratikus átalakításában a pártszférában előreszaladtunk, miközben az összes többi önkormányzati területen, a szakmai önkormányzatok, kamarák egyéb területén pedig elmaradtunk. Ezt csak azért mondtam el, mert ebbe a csomagba tartozik ez a probléma is. És most már konkrétan és befejezve a következőket kérdezném miniszter úrtól: Miután a 39. szakasz (2) bekezdés alapján a borsodi, illetve a miskolci bölcsészegyesület egyetemmé alakulására úgy tűnik, a jogi lehetőség megnyílik, a kérdés az, hogy a 39. szakasz (5) bekezdése, amely szerint a Minisztertanács szabályozza az alapítványi egyetem létesítésének feltételeit, mikorra készül el — (emellett ugyanis nincs dátum) — és ez a szabályozás általános vagy eseti jellegű-e? Kérdezem, hogy az egyesület egyetemmé válásának beadott kérvényét a művelődési miniszter támogatja-e, mint ahogyan ezt a televízióban nyilatkozta? Természetesen itt garanciák kellenek, ezt mindenki tudja, a bizonyítvány konvertálhatósága, minősége mindenkinek érdeke, s nekem is az a véleményem, hogy a szabadság értékrend és értékteremtés nélkül semmit nem ér. Mindezek után kérdezem: mi értelme van még az ügyészi feljelentésnek, visszavonja-e ezt a miniszter úr, mint ahogy mi kérnénk, vagy pedig fenntartja és a tárgyaiások csak az ügyészség és a bíróság közbeiktatásával valósíthatók meg, vagy pedig közvetlenül tárgyalóasztal mellett? És mivel az egyetemmé válás országgyűlési határozathoz tartozik, ezért én palackpostaként a következő Országgyűléshez is intézném azt a kérést, hogy a bölcsészegyesület egyetemmé válását legyen szíves patronálni. Tisztelt Miniszter Úr! A miskolci pártházat ma fényes szemű fiatalok népesítették be, akik tüntetnek és azt skandálják hogy tanulni akarnak. Kötelességet emlegetnek tehát, bíztak az ön reformszellemében és most