Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6623 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6624 ELNÖK: Szóra következik Dauda Sándor Budapest 45. számú választókerületéből. DAUDA SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási törvény módosításával kapcsolatos beterjesztést sajnos, nagyon későn kaptuk meg, ennek ellenére sikerült azt néhány gyakorló pedagógussal megvitatnom, ezért elnézésüket kérem, hogy üstán kívül utólag kértem szót. Szakértőim Vona Ferenc képviselő úrral előre is látatlanban vitatkozva egyöntetű véleményüket úgy alakították ki, hogy a társadalom és az oktatás belső folyamatai miatt szükség van az oktatási törvény széles körű társadalmi vitában előkészített mihamarabbi átfogó módosítására, de a beterjesztés elsietett volta miatt a törvénymódosítás előkészítésében nem volt módjuk részt venni sem az érintetteknek, sem szervezeteiknek, azt nem volt módjában sem a szakmai, sem a társadalmi közvéleménynek megmérnie, a fogadó közeg véleményét így beépíteni a törvénymódosításba nem lehetett. E törvény nem jó, nem elég. Sorolhatnám a példákat. A Varga Lajos képviselő úr által elmondottakat nem megismételni, csupán megerősíteni szeretném. A több órás megbeszélésen öt oldalt írtam sűrűn tele jegyzettel, ezalatt a javaslat hibáit, hiányosságait jegyeztem fel. így például azt, hogy a javaslat nem konkretizálja az állami és a magánoktatás fogalmát, feladatait, az egységes minimum tanterv és a vele együttjáró egységes minimum kimeneti vizsgarendszer szükségességét, garanciát követel anyagi szempontból a magánoktatástól, de nem teszi azt meg az állami oktatással, és az anyagi eszközök mellett nem követeli meg a szakmai garanciákat sem A törvénymódosítás prioritást ad a szakmai berkekben erősen vitatott 4+8-as oktatási rendszernek. Félő, hogy megteremti ez a rendszer egy, az anyagi lehetőségekbázisán élő elit oktatást, de emellett az állami oktatás mostohagyermekké válik, a továbbtanulás, az érvényesülés útja nem a tehetségen, hanem a szülők anyagi erején fog múlni. Szakértőim szükségesnek tartják azt is, hogy a tankötelezettség végrehajtását a törvény a szülőre bízza, így a szülő joga lesz eldönteni, hogy gyermekét milyen iskolába járatja. Helytelennek tartják azt is, hogy az állami iskola gazdálkodásánál a javaslat egybe kívánja vonni a bér és a dologi eszközök — tanterv, iskolafelújítás, stb. — elszámolását: egy újonnak épített, frissen felszerelt intézmény aránytalanul többet költhet például így bérre, mint a több évtizede működő, üzemelő, kissé elavult, rossz felszereléssel rendelkező iskola. Ez egyenlőtlensége — hangsúlyozottan tisztességtelen egyenlőtlenséget — teremt, s nagy lesz a béraránytalanság, mint ahogy a munka gátja lehet az is, hogy az állami iskolák részére kötelező az ötévenkénti pályázati kiírás a vezető posztra. Erre csak abban az esetben lehet valójában szükség, ha a tantestület és a szülők, a tanulók képviseleti szervei nincsenek megelégedve az iskolaigazgatóval. E kérdést egyszerű titkos szavazással is meg lehetne oldani. Nem kívánom tovább sorolni a törvény hiányosságait. Célom csupán az volt, hogy pár percben rámutassak arra, hogy a módosítás elfogadása aligha vinné jelentősen előre a közoktatás ügyét. Módosító javaslatokat nem terjesztek a tisztelt Országgyűlés elé, hisz ilyen rövid idő alatt ezeket kidolgozni sem nekem, sem szakértőimnek nem állt módjában. Egyetértek azon előttem szóló képviselőtársaimmal, akik e törvény elutasítását javasolják a Parlamentnek, tekintsük ezt akár első olvasatnak, vagy utasítsuk el. Felhívom a figyelmet arra, hogy a jelenleg érvényben lévő 1985-ös törvény a módosítás nélkül is lehetőséget ad arra, hogy úgynevezett egyedi kísérletként a Minisztertanács engedélyével iskolát lehessen alapítani. Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy e törvény el nem fogadása esetén a társadalomban jelentkező sürgető igény biztosítani fogja az oktatási törvény mihamarabbi, a szakma és a társadalom széles rétegeinek bevonásával történő teljes körű átdolgozását. Miniszter Úr! Szakértőim nevében felajánlom ehhez a munkához a segítséget. Köszönöm a szíves figyelmüket. (Gyér taps.) ELNÖK: Következik Kopp Lászlóné felszólalása, Bordos-Abaúj-Zemplén megye 21. számú választókörzetéből. KOPP LÁSZLÓNÉ: (Nem kíván most szólni.) ELNÖK: Akkor a szó Tamás Gáspár Miklósé, Budapest 14. számú választókerületéből. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Tisztelt Ház! Voltaképpen az oktatási törvény módosításának tárgyában üzenetet kell átadnom a tisztelt Országgyűlésnek. Megkért a Nemzeti Pedagógiai Fórum, azoknak a pedagógusoknak az egyesülése, akik alternatív, kísérleti, reform- és magániskolákat kívánnak alapítani, vagy részben máris folytatnak ilyen tevékenységet különféle keretekben, hogy az új oktatási törvény lévén valószínűleg az új Országgyűlés feladata és — mint itt is több forrásból megállapítható, a miniszter úrtól is hallottuk —, hogy a módosítások nem helyettesítik egy új oktatási törvény kidolgozását, ezért a végleges döntés lehetőleg maradjon az új Országgyűlésre. Egyébként ezt nem szeretném Önöknek pusztán formálisan elmondani, hanem igen röviden szeretném jelezni, hogy hol vannak azok a pontok, ahol egyébként nekem magamnak is, mint gyakorló tanárnak, egyetemi oktatónak bizonyos aggályaim vannak. Az egyik az egyetemi autonómia nem teljesen széles köre; helyesebbnek tartanám, ha az egyetemek fő tisztségviselőit, rektorait az egyetemek választanák, és nem kineveznék őket. Ezen kívül pedig azt hiszem, hogy maga a törvény a túlságosan részletes, túlságosan bürokratikus jellegű szabályozás vétkébe esik, aminek az az oka, hogy az eredeti 85-ös törvény is ilyen jellegű. Elismerem, hogy a módosító javaslatok, amelyeket a miniszter úr előterjesztett, jelentős haladást jelentenek az eredeti törvényhez képest, ezt pillanatnyilag sem kívánom vitatni, ugyanakkor azonban azt hiszem, hogy toldozgatással-foldozgátassal sokra nem megyünk. Ezért a magam részéről csatlakozom Kovács Lászlóné