Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6611 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6612 (9. 02 óm — Elnök: Horváth Lajos.) ELNÖK: Jó reggelt, Országgyűlés! Jó munkát kívá­nok mindenkinek. Az ülésszakot megnyitom. Tizenöt képviselőtársunk jelentette be távolmaradását. Két bejelentéssel kezdem a munkát. Az alkotmány­módosító törvényjavaslatokról csak a holnapi ülésna­punk kezdetén tudunk dönteni. Tegnap a jogi, igazga­tási és igazságügyi bizottság még az este is ülést tartott, de a módosító javaslatok elbírálásával nem tudott vé­gezni. Munkáját ma fogja folytatni. A bizottsági jelen­tés elkészülte után kerülhet csak sor a szavazásra. A honvédelmi törvény megvitatására a honvédelmi miniszter sürgős külföldi útja miatt csak holnap kerül sor. A napirendek sorrendje tehát ennek megfelelően módosul. Az oktatási törvény vitája után a társadalombiztosí­tás irányításáról és szervezetéről szóló törvényjavaslat, majd az úgynevezett deregulációs törvényjavaslat vitá­jára kerül sor. Még egy bejelentést tennék. A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága ülést tartott és határozatot hozott a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok választási jogának gyakorlásával kapcsolatos állampolgári indít­ványról. Határozatában megállapította, hogy az or­szággyűlési képviselők választásáról szóló törvény 2. §-a (4) bekezdésének az a része, amely szerint a szava­zásban akadályozott az, aki a szavazás napján külföl­dön tartózkodik, ez alkotmányellenes, ezért azt meg­semmisítette. A határozatot képviselőtársaimnak ki­osztattam. Felkérem az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságát, alakítsa ki álláspontját ar­ról, hogy az Alkotmánybíróság határozata milyen kö­telezettségeket ró az Országgyűlésre. Kérem, hogy a bizottság ülésén a belügyminisztériumi államtitkár is vegyen részt. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizott­ság álláspontjáról még az ülésszak végéig tájékoztassa az Országgyűlést. Most pedig folytatjuk az oktatási törvény módosítása feletti vitát. A szó Kókai Rudolfé, Jász-Nagykun­Szolnok megye 15. választókerületéből. KÓKAI RUDOLF: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtár­saim! Egyetértek azokkal a véleményekkel, miszerint a jelen Parlament sok törvényt csak toldozgat-foldozgat új, átfogó jogszabályok megalkotása helyett, és ide sorolan­dó az oktatásról szóló 1985. évi törvény módosítása is. De sietve hozzáteszem: a gyorsan haladó társadalmi-politikai változásokat követni muszáj, életünk sok területén kell biztosítani a jogi garanciákat, és az egész magyar társada­lomnak be kell látnia, hogy számos új törvény megalkotá­sa mellett ennek a testületnek és Kormánynak az erejéből már nem telik többre. így én a feddés helyett elismerésemet fejezem ki a Művelődési Minisztériumnak, felróni azt tudom, hogy az anyagot február 23-án kézbesítette a futárszolgálat, igaz, huszonkét darab egyéb tárgyalási és tájékoztató anyag kíséretében. Eleve lemondtam hát arról, hogy részt vegyek a kulturális bizottság ezt megelőző idő­pontban tartott kaposvári ülésén, és arról is, hogy tör­vénymódosítójavaslatokkal most terheljem a túlzsúfolt ülésszak idejét. Mondanivalóm két témáját viszont fontosnak ítélem, mert a tanuló ifjúság közel 94 százalékát kitevő általá­nos és középiskolások, valamint a pedagógusaik ha­lasztást nehezen tűrő gondjait érinti, így figyelmébe ajánlom az új törvényhozásnak és Kormánynak. Az egyik megoldásra váró kérdés a heti kötelező óra­szám. Ma az általános iskolákban ez osztályonként 20—28 óra között változik, de az iskolánként eltérő, engedélyezett tagozatos órákkal együtt könnyen felszö­kik 30—35 órára. Ehhez jönnek még a szakköri foglal­kozások, az esetleges sportegyesületi edzések, no meg az otthoni rendszeres felkészülés a következő napra. Könnyen kiszámítható, hogy a fejlődésben lévő, még játszani is akaró gyerekeknek naponta legkevesebb kilenc-tíz órát kell keményen és kötelezően dolgozniuk akkor, amikor az érett, munkaképes korú, tizennyolc évesnél idősebb népesség többségének a Munka Tör­vénykönyve szerinti napi munkaideje nyolc óra. Vegyük hát komolyan a törvényjavaslat általános in­doklásának következő mondatát: ,,Az állampolgári és az emberi jogok érvényesülését az oktatás területén is az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően kell biz­tosítani." Mondhatjuk joggal: a felnőttek döntő többsé­ge is napi nyolc órai munkánál többre kényszerül. Ez igaz. De kérem, ha már sikerült elkövetni mindent an­nak érdekében, hogy ilyen tempó mellett a felnőtt tár­sadalom jó része hamarosan szó szerint is orvosi esetté váljék, ne tegyük ugyanezt a felnövő generációval. Szolnok megye gyakorló, magas felelősségtudattal rendelkező pedagógusai szerint a magas kötelező óra­számok miatt vészesen háttérbe szorult az érdeklődés­hez, az egyéni adottságokhoz igazodó önképzés, önfej­lesztés, szellemi és fizikai értelemben egyaránt, továbbá az életkornak megfelelő, pihenést, kikapcsoló­dást szolgáló szabadidő-eltöltés is. Meggyőződésük szerint — amit magam is támogatok — az új, az állam­polgár szemszögéből megfogalmazandó oktatási tör­vénynek a tanuló jogai között deklarálnia kell, hogy heti 25 óránál több kötelező órája ne legyen. Ehhez csak gondolatébresztőnek teszem hozzá, hogy például Olaszországban az általános iskolai oktatás hatnapos, átlagosan napi négy kötelező órával. A másik, sürgősen beavatkozást igénylő probléma az elsajátítandó tananyagok életkori sajátosságokat figyel­men kívül hagyó mennyisége és minősége, továbbá korszerűtlensége. Itt nemcsak arról van szó, hogy az óvodai, viszonylag játékos módszerek után szinte át­menet nélkül következik a katonás fegyelem, de a tan­könyvek írói mintha azon versenyeznének, ki tud tudo­mányosabb, magasabb szintű és nagyobb oldalszámú tankönyvet adni a diákok kezébe, egyaránt nehezítve ezzel mind a pedagógus, mind a tanuló munkáját. Példaként említem a teljesen elavult történelem és földrajz mellett a 8. osztályosok biológia és kémia tan­könyvét. Genetika, populáció, ionkötés, kovalens kö­tés és még megannyi, főiskolai és gimnáziumi tan­könyvekből összeollózott fogalom. Ez messze nem az átlaggyermeket nézi, hanem azt a szűk, de tehetsége­sebb réteget célozza meg, amelyikkel éppen egy vi­szonylag alacsonyabb kötelező óraszámot követően szakköri vagy tanfolyami keretek között lehetne és kel­lene foglalkozni. Ehhez járul az a kényszerű tempó,

Next

/
Thumbnails
Contents