Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-80
6611 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6612 (9. 02 óm — Elnök: Horváth Lajos.) ELNÖK: Jó reggelt, Országgyűlés! Jó munkát kívánok mindenkinek. Az ülésszakot megnyitom. Tizenöt képviselőtársunk jelentette be távolmaradását. Két bejelentéssel kezdem a munkát. Az alkotmánymódosító törvényjavaslatokról csak a holnapi ülésnapunk kezdetén tudunk dönteni. Tegnap a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság még az este is ülést tartott, de a módosító javaslatok elbírálásával nem tudott végezni. Munkáját ma fogja folytatni. A bizottsági jelentés elkészülte után kerülhet csak sor a szavazásra. A honvédelmi törvény megvitatására a honvédelmi miniszter sürgős külföldi útja miatt csak holnap kerül sor. A napirendek sorrendje tehát ennek megfelelően módosul. Az oktatási törvény vitája után a társadalombiztosítás irányításáról és szervezetéről szóló törvényjavaslat, majd az úgynevezett deregulációs törvényjavaslat vitájára kerül sor. Még egy bejelentést tennék. A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága ülést tartott és határozatot hozott a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok választási jogának gyakorlásával kapcsolatos állampolgári indítványról. Határozatában megállapította, hogy az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény 2. §-a (4) bekezdésének az a része, amely szerint a szavazásban akadályozott az, aki a szavazás napján külföldön tartózkodik, ez alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. A határozatot képviselőtársaimnak kiosztattam. Felkérem az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságát, alakítsa ki álláspontját arról, hogy az Alkotmánybíróság határozata milyen kötelezettségeket ró az Országgyűlésre. Kérem, hogy a bizottság ülésén a belügyminisztériumi államtitkár is vegyen részt. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság álláspontjáról még az ülésszak végéig tájékoztassa az Országgyűlést. Most pedig folytatjuk az oktatási törvény módosítása feletti vitát. A szó Kókai Rudolfé, Jász-NagykunSzolnok megye 15. választókerületéből. KÓKAI RUDOLF: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egyetértek azokkal a véleményekkel, miszerint a jelen Parlament sok törvényt csak toldozgat-foldozgat új, átfogó jogszabályok megalkotása helyett, és ide sorolandó az oktatásról szóló 1985. évi törvény módosítása is. De sietve hozzáteszem: a gyorsan haladó társadalmi-politikai változásokat követni muszáj, életünk sok területén kell biztosítani a jogi garanciákat, és az egész magyar társadalomnak be kell látnia, hogy számos új törvény megalkotása mellett ennek a testületnek és Kormánynak az erejéből már nem telik többre. így én a feddés helyett elismerésemet fejezem ki a Művelődési Minisztériumnak, felróni azt tudom, hogy az anyagot február 23-án kézbesítette a futárszolgálat, igaz, huszonkét darab egyéb tárgyalási és tájékoztató anyag kíséretében. Eleve lemondtam hát arról, hogy részt vegyek a kulturális bizottság ezt megelőző időpontban tartott kaposvári ülésén, és arról is, hogy törvénymódosítójavaslatokkal most terheljem a túlzsúfolt ülésszak idejét. Mondanivalóm két témáját viszont fontosnak ítélem, mert a tanuló ifjúság közel 94 százalékát kitevő általános és középiskolások, valamint a pedagógusaik halasztást nehezen tűrő gondjait érinti, így figyelmébe ajánlom az új törvényhozásnak és Kormánynak. Az egyik megoldásra váró kérdés a heti kötelező óraszám. Ma az általános iskolákban ez osztályonként 20—28 óra között változik, de az iskolánként eltérő, engedélyezett tagozatos órákkal együtt könnyen felszökik 30—35 órára. Ehhez jönnek még a szakköri foglalkozások, az esetleges sportegyesületi edzések, no meg az otthoni rendszeres felkészülés a következő napra. Könnyen kiszámítható, hogy a fejlődésben lévő, még játszani is akaró gyerekeknek naponta legkevesebb kilenc-tíz órát kell keményen és kötelezően dolgozniuk akkor, amikor az érett, munkaképes korú, tizennyolc évesnél idősebb népesség többségének a Munka Törvénykönyve szerinti napi munkaideje nyolc óra. Vegyük hát komolyan a törvényjavaslat általános indoklásának következő mondatát: ,,Az állampolgári és az emberi jogok érvényesülését az oktatás területén is az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően kell biztosítani." Mondhatjuk joggal: a felnőttek döntő többsége is napi nyolc órai munkánál többre kényszerül. Ez igaz. De kérem, ha már sikerült elkövetni mindent annak érdekében, hogy ilyen tempó mellett a felnőtt társadalom jó része hamarosan szó szerint is orvosi esetté váljék, ne tegyük ugyanezt a felnövő generációval. Szolnok megye gyakorló, magas felelősségtudattal rendelkező pedagógusai szerint a magas kötelező óraszámok miatt vészesen háttérbe szorult az érdeklődéshez, az egyéni adottságokhoz igazodó önképzés, önfejlesztés, szellemi és fizikai értelemben egyaránt, továbbá az életkornak megfelelő, pihenést, kikapcsolódást szolgáló szabadidő-eltöltés is. Meggyőződésük szerint — amit magam is támogatok — az új, az állampolgár szemszögéből megfogalmazandó oktatási törvénynek a tanuló jogai között deklarálnia kell, hogy heti 25 óránál több kötelező órája ne legyen. Ehhez csak gondolatébresztőnek teszem hozzá, hogy például Olaszországban az általános iskolai oktatás hatnapos, átlagosan napi négy kötelező órával. A másik, sürgősen beavatkozást igénylő probléma az elsajátítandó tananyagok életkori sajátosságokat figyelmen kívül hagyó mennyisége és minősége, továbbá korszerűtlensége. Itt nemcsak arról van szó, hogy az óvodai, viszonylag játékos módszerek után szinte átmenet nélkül következik a katonás fegyelem, de a tankönyvek írói mintha azon versenyeznének, ki tud tudományosabb, magasabb szintű és nagyobb oldalszámú tankönyvet adni a diákok kezébe, egyaránt nehezítve ezzel mind a pedagógus, mind a tanuló munkáját. Példaként említem a teljesen elavult történelem és földrajz mellett a 8. osztályosok biológia és kémia tankönyvét. Genetika, populáció, ionkötés, kovalens kötés és még megannyi, főiskolai és gimnáziumi tankönyvekből összeollózott fogalom. Ez messze nem az átlaggyermeket nézi, hanem azt a szűk, de tehetségesebb réteget célozza meg, amelyikkel éppen egy viszonylag alacsonyabb kötelező óraszámot követően szakköri vagy tanfolyami keretek között lehetne és kellene foglalkozni. Ehhez járul az a kényszerű tempó,
