Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6613 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6614 ami óráról órára új ismeretek átadására, helyesebben ezek megkísérlésére kényszeríti a pedagógusokat. Hogyan érvényesülhet így az a klasszikus és igaz mondás, miszerint ismétlés a tudás anyja. Vissza kell térni a tanulók színvonalának, értelmi fejlettségi fokának megfelelő tankönyvekre, amelyek megalapozottabb, a gyakorlatban jobban alkalmazható ismereteket nyújtanak, ugyanakkor megfelelő mennyiségű időt is szükséges adni ezek elsajátításához. Csak az az elmélet érvényesülhessen az oktatásban, amely a gyakorlatban is megállja a helyét. Persze az ,,azt tanítok, amit akarok" elv érvényesítése könnyen anarchiát szülhet. Szükség van tehát egy központi követelményrendszerre. De az a lexikális tudás helyett a képességfejlesztést szolgálja. Ne fordulhasson elő, hogy írni, olvasni, számolni vagy kommunikálni nem tudó gyermekek kerülhessenek ki önhibájukon kívül az általános iskolákból. Tisztelt Képviselőtársaim! Példáimat az általános iskolák köréből hoztam. Az elmondottak értelemszerűen vonatkoznak a középiskolákra is. A Művelődési Minisztérium figyelmébe ajánlom ezeket a gondolatokat az országos alaptanterv kidolgozásához és az új tankönyvek megíratásához. Kérem, munkájuk során vezéreljék valamennyiüket Eötvös József gondolatai: , ,Nem kellene a nevelésnél soha elfelednünk, hogy az észnek, mint a kardnak, hogy hasznavehető legyen, nemcsak élre, de szilárdságra is szüksége van, s hogy a felette sok köszörülés nemcsak élesít, de gyengít is." Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Kiscelli László képviselőtársunk hozzászólása következik, Győr-Sopron megye 3. választókerületéből. DR. KISCELLI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási törvény több §-ának, s ezzel az oktatási rendszer néhány elvének, ezt követően pedig a minisztertanácsi és miniszteri rendeleteknek a felülvizsgálata indokolt. így az Alkotmány módosítása miatt a politikai rendszer változása okán gondoskodni kell a kapcsolódó törvények kiigazításáról. Sokan szívesen vesszük a nevelési-oktatási intézményrendszerben is a magánvállalkozást, a kezdetleges, de mégis alakuló versenyhelyzetet, az egész rendszer igényesebb, korszerűbb képzésre sarkalló lehetőségét. Mi is úgy véljük, az oktatás nem lehet a jövőben állami monopólium, de nem csökkenhet az állam felelőssége az oktatási színvonalban és a tanulás esélyegyenlősége terén sem. Látjuk, hogy több és ma még kimondott ok miatt szükség van a mindig színvonalasan oktató, humánus eszmékre nevelő és a hazánkban több évszázados szellemi örökséggel bíró egyházi iskolákra, tehát a működésük feltételeiről is törvénynek kell rendelkeznie. Mindezek felismerése a társadalomban, és mindezek elismerése a törvényben a demokráciát építi, így a szocialisták támogatják, mindenki számára vállalhatónak tartják és az Önök pártfogásába ajánlják a módosításokat, amelyek megtételében való késlekedés mindenképpen káros lenne, legfőképpen és legelsősorban a tanuló ifjúság szempontjából. Tehát tekintsük ezeket a módosításokat egyszerű korrekciónak, de inkább egy új törvény megalkotása kezdetének, amely úgyszintén a körülmények változása okán nagyonis időszerűvé lett. A miniszter úr expozéjában elhangzott a nyolcosztályos gimnázium kérdése. Járhatónak tartjuk ennek az iskolatípusnak a kiépítését, ahol erre a szükséges feltételek megteremthetők. Ugyanakkor azonban a mai szerkezet létének is realitása van. Mindenesetre a mostani kísérletekből adódó tapasztalatokat gyűjteni és értékelni kell. Most is széles körben felmerült az, hogy a mai döntést követően új az oktatást korszerűen szabályozó, az alacsonyabb szintű jogszabályokat nem igénylő törvényeket kell alkotni. Semmiképpen nem az oktatási rendszeren belüli elkülönülés szándékával, hanem a szakmai és értelmiségi képzés mai követelményeinek megfelelően a feladatok és a működés sajátossága miatt már régóta szükségesnek tartjuk az akadémiai törvényhez kapcsolódó felsőoktatási törvény megalkotását. Ebben jelenjen meg, szinte egyik alaptételként az, hogy a felsőoktatás és a tudomány egymástól elválaszthatatlan, egymást minden tekintetben kiegészíti, és az, hogy az oktatás a tudományos kutatással, a fejlesztéssel kölcsönhatásban van. Immár ki tudja hányadszor az elmúlt évek után most ismét szóba kerülhet a tudományos kutatási hálózatnak és a felsőoktatási intézményeknek nemcsak az együttműködése, hanem az integrációja is. Ez sugallná azt is, hogy a különböző műszaki, gazdasági, szakmai irányító főhatóságok a kutató-fejlesztő ismereteiket, intézeteiket, amint erre már példák vannak, ne csak Budapesten, hanem az ország más városaiban működő egyetemekkel, főiskolákkal közösen, azok székhelyén működtessék, ezzel is csökkentve a főváros nyomasztó központúságát. A felsőoktatási törvény másik fontos tétele a hallgató-oktató viszony gyökeres megváltoztatása, azaz azt kell elérni, a törvényekkel is segítve, hogy a hallgatóknak felismert érdekük legyen az oktatóiktól minél több, a későbbiek érvényesülésükhöz szükséges ismereteket, tudást megszerezni és azt, hogy az oktatók kezeljék ezt saját létük, fejlődésük, anyagi gyarapodásuk ösztönzőjeként. Ugyanis a hallgatók, oktatók célja mindig és mindenben a kollegális kapcsolat, az igényesség legyen, ne pedig a sokszor tapasztalható elégségesbe való közös belenyugvás. Ehhez változtatni kell a felvétel, a kibocsátás, a tandíj, az ösztöndíj, a követelmény, az anyagi elismerés rendszerén — szóval az intézmények életén. Készüljön tehát felsőoktatási törvény! Ennek kialakításához, majd a működtetéséhez szükség van új elvek szerint felépített intézményi tanácsokra. Enélkül az egyetemek, főiskolák autonómiájának a megvalósulása is nehezebben teljesül, de legfőképpen a belső demokratizmus garanciái maradnak gyengék az intézményen belüli irányítás, ellenőrzés rendszerének a működéséhez. Mert most is, de a jövőben is megvan az esélye a vezetésnek a legjobb szándék mellett is, olyan döntések meghozatalára, amelyek csak egy szűkebb kör számára előnyösek. Az irányítás, az ellenőrzés joga a tanácsoké. Ezekben pedig sok az intézményi vezetéstől egzisztenciáli-