Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6587 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6588 A mai napig biztosítási alapon folyósítják a családi pótlékot. Sajnos megszaporodott azoknak a családoknak a száma, akik a még életben lévő rendszerben — biztosítás hiányában — a családipótlék-ellátásból nem részesülhetnek. Erre utalt a miniszterasszony is. Igaz, ezekre az esetekre marad az egyéni segélyezési rendszer, ami köztudott, már több országgyűlési felszólalásban elhangzott, hogy ez az eljárás sértő és megalázó. Sokszor a segélyre szorulók inkább vállalják a nyomorúságot, mint azt, hogy emberi méltóságukban megsértsék őket. Megjegyezni kívánom, hogy a családi pótlék állampolgári joggá válása Nyugat-Európában már a 30-as években központi gondolat volt, a háború után pedig fő törekvésé vált. Az, hogy 1990-ben Magyarországon ez a törvény megszülessen, az európaisághoz való felzárkózást is jelzi. A törvénytervezetet a szociális és egészségügyi bizottság megtárgyalta és elfogadta, azzal a megjegyzéssel, hogy a családokat támogató rendszert tovább kell fejleszteni, és a családi pótlék reálértékét megőrző mechanizmust ki kell dolgozni. Néhány pont körül viták alakultak ki, ezeket ismertetni szeretném. Több képviselő indítványozta, hogy a jogosultak körét bővíteni kellene. Például az esti, levelező képzésben részesülőkkel, illetve a jogosultságot nem kellene lezárni a 20 éves korhatárral, mert például a szakmunkásképzőkben a felvételi korhatár 19 év, a speciális szakiskolákban pedig 20 év, így ezek a fiatalok tanulmányaik befejezése előtt már elveszítik jogosultságukat a családi pótlékra. A bizottság e javaslatokat nem fogadta el, mert az általunk a költségvetésben e célra jóváhagyott összeg, a 64 milliárd forintos költséghatár nem teszi lehetővé a jog további bővítését pillanatnyilag. Javaslatként hangzott el, hogy a dolgozók középiskolájának ifjúsági és fiatalkorú tagozatán tanulóknak legyen lehetősége a munkavállalásra. Keresetük úgysem jelentős, elsődleges céljuk úgyis a tanulás, de jövedelmükkel családjuk megélhetését segíthetnék. Örömmel hallottam miniszterasszony expozéjában, hogy a 3. § (2) bekezdése kimarad a törvénytervezetből. A bizottságban ugyanis ez a pont is vitára adott okot, hiszen az eredeti tervezet hátrányosan érintette a rokkantjáradékosokat. Tudott dolog, hogy a rokkantjáradék összege nagyon alacsony; azok a családok, akiket ez érint, értelmi fogyatékos gyermeket vagy beteg fiatal felnőttet gondoznak, akik képtelenek arra, hogy munkát vállaljanak valaha is vagy bármikor meggyógyuljanak. Gondozásuk, ápolásuk költségigényes. Viszonylag éles vitát váltott ki a törvénytervezethez érkező módosító javaslat, amely garanciát, kötelezettségvállalást kér arra, hogy a családi pótlék minden esetben a gyermek nevelését segítse; ellenkező esetben legyen lehetőség annak megvonására. Javaslat érkezett arra is, hogy a törvény előnyeit a gyermeket iskoláztató családok élvezhessék csak. A bizottság a két javaslatot nem fogadta el, mert nem értett egyet semmiféle korlátozással, amely a jogot sértené vagy csorbítaná, esetleg jogot adna feljelentésre, elszámoltatásra. Habár képviselőtársaim aggodalma jogos, mert a jelenség létezik — itt a szünetben is nagyon sokan beszéltek erről —, ha kis százalékban is. E családok nevelése a folyamatosan kiépülő családsegítő központok vagy egyéb szervezetek feladata legyen. A családi pótlék ne legyen a fenyegetés és a büntetés eszköze. Hanem legyen a gyermek létének, megélhetésének biztosítéka, legyen a társadalmi szolidaritás megnyilvánulója, mert — és most az emberi jogok nyilatkozatokból szeretnék idézni — minden emberi lény szabadon születik, egyenlő méltósága és joga van. Az emberek ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek. E gondolatok jegyében az egészségügyi szociális bizottság nevében kérem a törvényjavaslat-tervezet elfogadását. — Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bejelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslathoz módosító indítványt nyújtott be Simon Ernőné és dr. Hankó Mihály. Tekintettel erre általános és részletes vitát kell tartanunk. Az általános vitát megnyitom. Szót adok Tóth Istvánné képviselőtársunknak Bács-Kiskun megye 11. számú választókerületéből. TÓTH ISTVÁNNÉ: Tisztelt Elnök Úr, Kedves Képviselőtársaim! Az állampolgári jogon járó családi pótlék valóban nagy lépés Európa felé, azonban alkalmazásánál magasra csapnak az indulatok, különösen az olyan szülők esetében, akik elhanyagolják a gyermekeik nevelését. Erre gondolva meg kell erősíteni a gyámhatóságokat, vagy ahogy az előadó mondta, a családsegítő központokat. A gyámhatóságot meg kell erősíteni hitében, személyzetében és a megbecsülésünk egyéb jelét is kell, hogy adjuk irántuk, mert így is sok teher és intéznivaló nehezedik rájuk. A rokkant szervezetek és elsősorban az egészségi állapotuk miatt a legsúlyosabb helyzetben lévő személyek és családok nevében fejezem ki örömömet. Tudom, hogy a döntés nagyon nehezen született, és dicsérem mindazok kitartását, akik állták a sarat. Szociálpolitikai gondjaink sokaságából alig látszunk ki, és ez a mostani kedvező döntés, hogy tehát: kimaradt a 3. § (1) bekezdésének 2. pontja, amely kizárta volna a családi pótlékra jogosultságból a tartósan beteg, illetve testi vagy értelmi fogyatékos személyeket, az egyetlen helyes döntés volt. A döntéshozók jutalma legyen a jól végzett munka öröme. — Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Következik Vassné Nyéki Ilona felszólalása Pest megye 1. számú választókerületéből. VASSNÉ NYÉKI ILONA: Tisztelt Ház! Kedves Miniszter Asszony! Rövid felszólalásomban a Magyar Néppárt parlamenti csoportja nevében az anyák, a családok és ezen keresztül a gyermekek érdekében szólok és teszek javaslatot. Azt javasolom, hogy a Kormány a végrehajtási rendelet elkészítésekor az igényjogosultságnál konkrétan fogalmazza meg, hogy a családi pótlék kérelem nélkül, anyai jogon és elsődlegesen a szülő anyát illesse meg. Ez a jog eddig őket külön kérelem alapján illette meg. Munkám alapján, illetve munkám során nagyon sokszor tapasztaltam, hogy a családi pót-