Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6565 Az Országgyűlés 79. ülése, el a sérelmeket, mert azok nem voltak, hanem vannak, és ez a nagy különbség köztünk. Úgy tetszett fogalmazni, hogy „voltak". 2. Mert elvi jelentőségű kérdés, hogy szuverén módon kijelölt nemzetiségi képviselők legyenek az új Parlamentben, hogy szóvá tegyék a nemzetiségek gondjait. Ma több mint gyanús az az ajánlott módszer, hogy majd a pártok jelölőbizottsága jelöli ki, hogy ki a jó nemzetiségi politikus, aki népét képviselheti a Parlamentben, vagy ki nem jó! (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék. Bognár József képviselőtársunk kér szót. Legyen szíves a mikrofont felkapcsolni, professzor úr, és a mikrofongombot benyomni. Köszönöm szépen. DR. BOGNÁR JÓZSEF: Egyetlen szempontból szeretnék a javaslathoz hozzászólni, tudniillik a külföldön és a kisebbségi sorsban élő magyarság szempontjából. Azt hiszem, ez alapvető kérdés. Ha egy ilyen nagy nemzeti megújulás, rendszerváltás, stb. után létrejövő Parlamentben a nemzetiségeknek nem lesz képviselete, akkor hogyan tudjuk mi megkövetelni Románia, Jugoszlávia, Csehszlovákia és a más országok kormányaitól, hogy biztosítsák a magyar kisebbség emberi jogait? Ez teljesen nyilvánvaló. Ezt a jogot mi fenntartjuk megunknak, és ezt nyíltan hangzotatjuk kormányzati és társadalmi körökben, hogy mindent el akarunk követni ennek érdekében, és támogatni kívánjuk az ottani magyarságot a maga jogainak a kivívásában! Ez meg is történik alapjában véve, hiszen a Kormány részéről, a különböző társadalmi szervek részéről rengeteg ilyen tevékenység történik erőteljes formában. En tehát azt mondom: nekem az a véleményem, hogy erről persze lehet és kell majd egy tökéletesebb és jobb törvényt csinálni, amikor erre mód nyílik. Amennyiben azonban a mai nemzetközi helyzetben kihagyjuk a nemzetiségieket a törvényes parlamenti képviselet lehetőségéből, akkor rengeteget ártunk ezzel az Erdélyben, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és a Szovjetunióban élő magyaroknak. Talán Peják képviselőtársam nem veszi rossz néven: megmondom, hogy én személy szerint nem tartom annyira jónak — mondjuk — a Jugoszláviában élők helyzetét, mint ahogy ő ecsetelte, sőt éppen most látok ezzel kapcsolatban különböző veszélyeket. Nagyon jól tudjuk, hogy Romániában mi a helyzet, és Csehszlovákiában, Kárpátalján, stb. — nehéz helyzetben élő magyarok vannak de nekünk nem lesz morális politikai lehetőségünk, hogy ezt felvessük, a hazánkban élő kisebbségeknek biztosított jogokról beszéljünk, ha most az országgyűlési képviseletből kizárjuk őket! (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Rózsa Edit képviselőtársunkat illeti a szó. RÓZSA EDIT: Köszönöm szépen. Két perces hozzászólásra kértem szót, és tulajdonképpen több képviselői gondolatra szeretnék reagálni. Peják képviselőtársam ecsetelte a kisebbségek sérelmeit, és olcsó válasz lenne, ha azt mondanám, hogy tulajdonképpen ezzel ő bizonyítja azt, hogy a delegálási módszer, amely eddig tulajdonképpen érvényben volt, W. február 2 7-én, kedden 6566 nem megfelelő. Mondhatnám ezt, de nem mondom, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ez elmúlt időszakban más akadálya is volt, hogy a kisebbségek jogsérelmeiket e ház falai között is szóvátegyék. Véleményem szerint az alapvitát arról kellene lebonyolítanunk, hogy az Alkotmány 68. §-ának (2) bekezdése szerint — tehát hogy a Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzetiségi kisebbségeket, biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, — hogy ez tehát milyen módon történjen. Rendelkezésemre áll például a Belügyminisztérium Választási Irodájának egy feljegyzése, amely többféle módot tartalmaz arra, hogy a kisebbségek érdekeit milyen módon védhessük. Ezekről szólt Tamás Gáspár Miklós is, de véleményem szerint ezt a vitát le kellene bonyolítani. Tehát hogy a nemzetiségi jogok védelmére országgyűlési biztos legyen, vagy hogy az Ügyrend módosításával a nemzetiségi szövetségek képviselői állandó meghívottként vehessenek részt az ülésszakon, vagy hogy a köztársasági elnök mellett létesüljön a nemzetiségi jogok védelmére tanács. Azt hiszem, hogy éppen ezért nem megengedhető, hogy e kérdésben e törvényjavaslatot részletes vitára bocsássuk. Több képviselő az átmeneti időszakra hivatkozott. Egyszerűen nem értem az átmeneti időszak megközelítését, ugyanis ha ezt a törvényjavaslatot ez a Parlament elfogadja, akkor például a kisebbségek képviseleténekbetöltésére — hogy az Országgyűlés alakuló ülését követően 30 napon belül válasszon bizottságot — nincs ez elkésve, kedves képviselőtársaim, akkor, ha a következő Országgyűlés jelentőségének megfelelően kezelve ezt a kérdést első vagy második ülésén ezzel a kérdéssel foglalkozik, és részleteiben megvitatja, hogy milyen módon képzelhető el a kisebbségek képviselete. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Márk György képviselőtársunk. MÁRK GYÖRGY: ígérem, hogy egy-két perces lesz az, amit el akarok mondani. Két gondolat köré próbálnám gyűjteni szavaimat. Az egyik dolog: tudomásom szerint október óta mint a hólabdát görgetjük ezt a témát. Ahányszor hazamentem innen a Parlamentből, a kisebb közösségem állandóan azzal fogadott, hogy miért nem tárgyalta a Parlament ezt a témát? Azt mondtam, hogy egy kis türelmet, majd a későbbiek folyamán! Nem tudom, hogy mit fogok most mondani a közösségemnek, amikor most úgy jöttem el, hogy ez az a Parlament, ez az utolsó alkalom, amikor a mondat végére pontot tudunk tenni. Nem tudom, hogyan tudom megmagyarázni, ha én, ,nem" mel fogok innen elmenni, hogy nem kapnak képviseletet a nemzetiségek! A másik gondolat, amelyet el akarnék mondani: a logika elvével nagyon sokan érveltek abban a vonatkozásban, hogy nem logikus, hogy ha ezt az alkotmánymódosítást megtennők. Eszébe jutott-e egyáltalán valakinek a háromoldalú kerekasztal-beszélgetésen, hogy ez témává alakulhat a későbbiek folyamán? Hol volt akkor a logika? — kérdezem és amit kérni szeretnék ebben a vonatkozásban: nagyon szeretnénk majd az új Parlamenttől is, de az új politikától, — ha kell — a pár-