Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6567 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6568 toktól is azt kérni, hogy amikor döntenek rólunk, akkor kérdezzék meg a véleményünket, mert valószínű, hogy mi is tudunk valamit mohdani, vagy hozzátenni ezekhez a gondolatokhoz. Ezt szerettem volna röviden elmondani. A Parlament toleranciájára bízom, hogyan fogadja el ezt a törvényjavaslatot, ugyanakkor kellő toleranciát kérek a következő időszakban is minden vonatkozásban a kisebbségekkel szemben. Köszönöm, (laps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki a törvényjavaslatok általános vitájában még hozzászólni? Ördögh Ferenc képviselőtársunk kért szót. DR. ÖRDÖGH FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Rózsa Edit képviselőtársunknak válaszolva azt tudnám mondani, hogy a magyarországi kisebbségek képviseletét szerintem sem az ombudsman, sem más nem tudja megoldani megnyugtató módon, csak a parlamenti képviselet, illetőleg — amire sajnos nem kerül sor, amit Kulcsár professzor is sajnált, amikor beterjesztette az alkotmánymódosítási javaslatot — a másik kamarában való képviselet. Tehát abban nem hiszem, hogy érdemes lenne nekünk gondolkoznunk, hogy a parlamenti képviseleten kívül megnyugtató módon tudnák-e képviseltetni érdekeiket. Úgy látom, hogy jelen pillanatban csak az a megoldás jöhet szóba, amit a miniszter úr előterjesztett, hogy tudniillik mindegyik nemzetiséginek egy-egy képviselője lenne a következő Parlamentben. Hogy ez megoldja-e vagy sem a kérdést, azt persze nem tudom megmondani. Végső elemzésében én is csak azt tudom mondani, hogy igazából egy másik kamara oldaná meg, amire sajnos nem került sor. (Gyér taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Vona Ferenc képviselőtársunk kért szót. DR. VONA FERENC: Tisztelt Parlament! Igen rövid leszek, de úgy érzem, hogy az előttem szólók felszólalásai arra indítottak, hogy figyelmeztessem a tisztelt Parlamentet: amilyen megfontolt és bölcs döntéseket hoztunk az októberi sarkalatos törvények elfogadásával, nagyon nagy hibát követnénk el, ha most elzárkóznánk attól, hogy a kisebbségeknek ezt a lehetőséget megadjuk. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy választókörzetemben a román kivételével szinte minden nemzetiség megtalálható. Ők várják tőlünk hogy megkapják azt a lehetőséget, hogy a Parlamentben ők is lehetőséghez jussanak. Ezt több esetben hangoztatták és elmondották nekem. Azt hiszem, ez a Parlament működése végefelé nem teheti meg azt, hogy egyszerűen túllépjen ezen a kérdésen és majd a következő Parlamentre hagyja, hagyományozza ezt a döntést. A magam részéről Mándity Marinnal értek egyet abban a kérdésben, hogy ezt a lehetőséget biztosítsuk és ők maguk, a különböző nemzetiségűek döntsék el, hogy kit delegálnak és az ő szuverén joguk legyen az, hogy kit hoznak ide. Tehát nem helyettük kell eldönteni ezt a kérdést, hanem nekik ezt a lehetőséget meg kell adni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, azt javaslom, hogy a törvényjavaslat általános vitáját fejezzük be és akkor határoznunk kell arról, hogy részletes vitára menjen-e a törvényjavaslat. Kérdezem tehát az Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy az együttesen tárgyalt két törvényjavaslat vitáját a részletes vitával folytassuk? Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik.) Tehát az Országgyűlés határozata értelmében a részletes vitával folytatjuk munkánkat. Elsőként Bánfry György képviselőtársunknak adom meg a szót. BÁNFFY GYÖRGY: Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! A múlt héten a jogi bizottság ülésén beterjesztettem egy egymondatos törvénymódosító javaslatot. A sajtónak ott jelenlevő igen tisztelt képviselői a dolog természeténél fogva ennek a javaslatnak sommáját közölték a sajtóban és ennek következtében már jelezte az ország közvéleménye, hogy ez a kérdés is mennyire érzékeny téma a közvélemény előtt. Számos jelzés, levél, telefon érkezett ezzel kapcsolatban mind a Parlamenthez, mind személy szerint hozzám is. És bizonyos szomorúsággal kellett megállapítanom, hogy a törvénymódosító javaslat nyilvánvaló jószándéka ellenére szinte személyes támadásoknak is lettem ezáltal kitéve. Ezért engedtessék meg nekem, hogy pótolva a sajtó természetszerű mulasztását, felolvassam Önöknek azt a mondatot, amely a javasolt törvénymódosító indítványt tartalmazza. Az új szöveg (javaslatom szerint) a következőképpen hangzana: a Magyar Köztársaságban a horvát, a német, a román, a szerb, a szlovák és a szlovén nemzetiségűek, a magukat nemzetiségieknek valló cigányok és a zsidóságnak azon tagjai, akik nemzetiségieknek kívánják nyilváníttatni magukat, a továbbiakban a törvény alkalmazásában együtt kisebbségek — és innentől kezdve a szöveg változatlan. Meg kell jegyeznem, hogy ennek a szövegnek a kimunkálásakor kapcsolatban voltam az Országos Rabbi Tanáccsal, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettel és a MIOK elnökségével is és ez a szövegezés ezen szervezetek egyetértésével született meg. Kétségtelen tény és ezt Schöner igen tisztelt képviselőtársam is említette, hogy a magyarországi zsidóság nem tekinthető egységes, homogén közösségnek. Vannak közöttünk, akik magukat hitfelekezetnek tekintik és semmi másnak, és a maguk zsidóságát csak mint vallást kívánják megélni. Ez emberi és állampolgári joguk, amelyet a lelkiismereti szabadság alkotmányos alapján természetesen biztosítani kell. Lehetnek azonban — mint ahogy vannak is — a magyarországi és a magyar zsidók között olyanok, akik a maguk zsidóságát mint nemzetiség, mint etnikum, mint nemzeti etnikai kisebbség kívánják megélni. Ezt, a kisebbségi mivolt megélését és megvallását, sem a zsidó közösség, sem annak bármely szervezete vagy intézménye kötelezően nem írhatja elő senki számára, de nem is tilthatja meg és nem is gátolhatja meg.