Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6555 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6556 ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Filló Pál képviselőtársunk. FILLÓ PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az előttem szóló képviselőtársak ellentmondó véleménye is rávilágított arra, hogy egy nagyon problematikus törvényjavaslat van terítéken. Mellette is, ellene is nagyon sok érv sorakoztatható fel. Úgy ítélem meg, hogy több érv szól az elfogadás mellett, mint ellene. Ezzel együtt a javaslatot kényszerhelyzetben hozott, átmeneti megoldásnak tartom. Kedves Képviselőtársaim! Kérem, gondolják át, milyen következményekkel járhat a törvényjavaslat elvetése. Véleményem szerint bel- és külpolitikai szempontból egyaránt negatívval. A hazai kisebbségeink körében joggal növekszik az elégedetlenség. A törvényjavaslat elvetését nagy valószínűséggel jogfosztásként értékelnék. A környező országok sajtójában kisebbség-ellenes politikaként jelenne meg döntésünk, s meggyőződésem, hogy nem szolgálná a határaikon túli magyarság törekvéseinek segítségét. A pártok által indított kisebbségi képviselő elsősorban a párt érdekeinek megfelelően fog politizálni a Parlamentben. A kisebbségi érdekeknek párton kívül és pártoktól függetlenül is meg kell jelenniük a magyar Országgyűlésben. Sokkal fontosabb ügy ez annál, semhogy pártpolitikai csatározások színtere legyen. A kisebbségeknek—véleményem szerint — integrációravan szükségük, és nem pártpolitikai szempontokból rájuk erőltetett további megosztottságra. Akik a behívást, mint antidemokratikus, paternalista megoldást támadják, akár pártok, akár kisebbségi szervezetek, nem érvelnek őszintén. A pártlistán való indítás, vagy a szervezeti delegálás nem a kisebbségi állampolgár közvetlen választásán alapul, hanem egyfajta behívás, amelynek során az államelnök helyett egy pártvezetőség, vagy egy népi felhatalmazás nélküli szervezet vezetősége dönt a kisebbségi állampolgár feje fölött. Az állami paternalizmus helyett pártpaternalizmust, szervezeti paternallizmust valósít meg. A létszámarányos képviseletet követelő kisebbségi vezetők félreértik a törvénytervezet szándékát. Célja nem az, hogy csak egy képviselő jusson be a Parlamentbe, hanem az, hogy a más módon bejutó képviselőkön felül plusz egy, de legalább ez az egy mindenképpen bejusson. A létszámarányos képviseletet garantált mandátum alapján, nem lehet korrekt módon megoldani. Úgy ítélem meg, hogy a jelen helyzetben ez a tervezet a legkevésbé rossz átmeneti megoldást célozza meg. A teljes körű szabályozást a kétkamarás rendszer bevezetése, illetve a választási törvény olyan irányú megváltoztatásával lehetséges elérni, amely a nemzetiségekhez tartozó állampolgároknak választási lehetőséget biztosít arra nézve, hogy pártlistára vagy nemzetiségi listára kívánnak-e szavazni. Ez a következő Országgyűlés feladata lehet. Most a kérdés az, hogy a jelen átmeneti időszakban valamilyen szinten biztosítani kívánjuk-e a kisebbségek részvételét az új Országgyűlésben. Kedves Képviselőtársaim! Bölcs döntésükre bízom azt, hogy elfogadják-e a javaslatot, vagy pedig Horváth Jenő képviselőtársam módosító indítványa mellett szavaznak. Kérem, hogy döntésüknél vegyék figyelembe elmondott érveimet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhász Ferenc képviselőtársunk hozzászólása következik. JUHÁSZ FERENC: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Először úgy gondoltam, a részletes vitában szólok, de a javaslatot elvető képviselők meggyőztek arról, hogy most kell szólnom. Megítélésem szerint ők olyan megközelítésből támadják ezt az előterjesztést, amit én nem tudok elfogadni. Még akkor sem, ha Horváth Jenő képviselőtársam jogi szempontból nagyon helyesen érvelt, én elismerem az ő ilyen irányú elkötelezettségét és felkészültségét, de a jogi érvek mellett számos egyéb érv is van és szeretném Önöket meggyőzni arról, bocsássuk részletes vitára, majd fogadjuk el a beterjesztett törvényjavaslatot. Amikor az elmúlt év októberi ülésszakán a választójogi törvény vitájában törvénymódosító javaslatot nyújtottam be, emlékeznek rá, akkor a nemzetiségek mellett az egyházak képviselete is szerepelt. Nem gondoltam, hogy ilyen hosszú és keserves pályát fog ez a javaslat befutni. Nem gondolhattam, hiszen a kisebbségek érdekeinek védelmétől zeng az ország, hangosak a különböző pártfórumok, a pártok előkelő helyre felvették a programjukba a nemzetiségek képviseletét, azonnal megmozdul az ország, ha a határainkon túl magyar kisebbségeket méltánytalanság vagy sérelem ér. Mindezek alapján akkor természetesnek tűnt, hogy az 1989 októberében beterjesztett törvénymódosító javaslat —, mivel annak tartalmával a nagy többség egyetértett —, elfogadásra kerül. Sajnos erről még nem is szavaztunk, azóta húzódik. Az előzetes viták során három álláspont alakult ki, erről részletesen szólt Nagy József, a bizottsági előadó, én csak érintem ezeket. A tervezet elfogadása — így szólt az egyik, és ezzel a variációval, az A-variációval értek én is egyet — a kis létszámú közösségek, a szerbek, szlovének álláspontja, és a megkérdezett pártok egy része is elfogadja ezt a javaslatot. A másik variáció, a garantált mandátum. Ez minimálisan 15 helyet biztosítana, és a kisebbségi szervezetek által „választva" azaz delegálva. Ez a nagy létszámú kisebbségek álláspontja és azok „alternatív szervezeteinek az álláspontja. A harmadik álláspont a vita során a garantált mandátum elvetése, a kisebbségi érdek pártokon keresztül történő érdek megjelenítését szolgálja — ez a jogászok, tehát a szakemberek és a többi párt álláspontja is. Ezzel azonban én nem tudok azonosulni. Különböző parlamenti képviselőkkel, valamint a képviselő-csoportüléseken folytatott konzultációk során is többen vitatták, illetve támadták ezt a javaslatot. Célszerűnek tartom, hogy az így elhangzott érveket sorra vegyem, néhányra válaszoljak is. Az első ellenérv. A garantált mandátum elve megbontja a pártokra építő új Parlament egységét, a rossz emlékű országos lista intézményét csempészi vissza az